- Abban a szerencsés helyzetben vagyok, és hatalmas büszkeséggel mondhatom, hogy többször játszottam ellene, és csodálhattam a játékát - idézte fel az M1 aktuális csatornának Nyilasi Tibor a magyar válogatott 1981-es dél-amerikai túráját, amelyen a nemzeti csapat nem hivatalos találkozót játszott többek között az Argentinos Juniorsszal. - Egy-egyet játszottunk, büszkén mondom, én lőttem a gólunkat, ő pedig akkor nem talált be. Olyan jelenség volt, hogy ha az ember ránézett, akkor a tekintete ott maradt kilencven percen keresztül, mintha a többiek nem is lettek volna a pályán.
Nyilasi bevallotta: neki kimondottan kedvenc játékosa volt az argentin világklasszis.
- Élvezte a futball minden másodpercét, örömöt akart szerezni a világnak, egy bohém sztár volt, akit nem lehetett nem szeretni, függetlenül attól, hogy az életben voltak jó és kevésbé jó dolgai - utalt Maradona "túl boldog" életvitelére.
Nyilasi Tibor közölte, mély fájdalommal és döbbenettel értesült a halálhírről.
A magyar futball-legendák után vagy mellett ő volt nálam a number one. Nekem mindent jelentett, és a világ labdarúgásának is hasonló jelzőt lehetne mondani róla.
- fogalmazott. Hangsúlyozta: páratlan módon több százmillió ember rajongott Maradonáért, aki - bár sokat játszott Európában - "mindig az argentin nép gyermeke volt", és "mindig át akarta ölelni Argentínát egy-egy győztes meccs után.
- Zsonglőr és varázsló volt, még az ellenfelek is fejet hajtottak előtte. Nem emlékszem olyanra, aki rosszat mondott volna róla, függetlenül attól, hogy bohócot csinált belőlük, belőlünk. Nem lehetett leszerelni, olyan adottságai és képességei voltak, ami páratlan. Nekem már az büszkeség volt, hogy a 82-es vébén futhattam utána, mert nem értem utol.
Kiemelte: Maradona nagyon tisztelte a játékot és a labdát, mert "nem belerúgott, hanem simogatta". (MTI)
