A Bundesligában 7. helyen álló Hertha BSC-t irányító Dárdai Pál az Indexnek adott hosszú interjújában elmondta, amióta a Herthát irányítja nem érdeklődik a magyar bajnokság iránt, és kitért a hazai foci fejlődésének legnagyobb gátjára.
– A magyar ligát, amióta nem vagyok kapitány, nem igazán nézem. Valaha még kiszúrtam Forró Gyulát, behívtam a válogatottba, ma már nem tudom, hol játszik.
A magyar játékosoknak van egy nagy deficitjük. Ez pedig az első labdaérintés.
Hatalmas a hátrányuk, olykor már a gyerekeknél is. Hogy veszem le, hová pattan, megmarad-e a sprintsebességem egy labdaátvételnél, vagy már korrigálni kell. Ha rossz irányba veszem át kedvező helyzetben, már lesre futhat a csatár – kezdte Dárdai Pál az Indexnek.
– Ha háromszor hozzá kell érni (a labdához), már nincs lehetőség egy jó és fontos passzra, oda a helyzet. Minél rövidebb az idő, és szűkül a terület, annál kevesebb az esély a jó vagy a még jobb a döntésre, passzra. Ha futni kell az első érintésnél a labda után, még nagyobb a nyomás, ketten ronthatnak rád, még kisebb az esély a helyes döntésre. (...)
A biztonság hozza a kikezdhetetlen mentális erőt. Minden pszichológia.
Ha sokszor elugrik a labda a remélt helytől, netán hosszú lesz, már kint is van. Én otthon, kisgyerekként az összes garázsajtónak kirúgtam a szellőzőjét, mert arra céloztam. Rá lehet venni a gyerekeket a több munkára, még ha nehezebb is az internet korszakában, de a labda az egyedüli, ami konkurálhat a kütyükkel. A futball nem annyira bonyolult, bár Magyarországon szokás túlbonyolítani.
Dárdai szerint ez is hatással lehet a magyar játékosok kelendőségére.
Ez a deficit elég ahhoz, hogy ne lehessen könnyen eltüntetni, és ez meghatározza, mennyire kelendőek a mi játékosaink, hová juthatnak el. Az első labdaérintés fontos és érzékeny limit. Ezt a hátrányt már az akadémiákon is rendkívül nehéz eltüntetni. A szűkülő térhez és időhöz már 8-10 évesen hozzá kell szoktatni a gyerekeket. Játékosan, nem erőltetve.
A Hertha magyar vezetőedzője az MLSZ bizottsági ülésén elhangzottakról a következőket nyilatkozta:
– Elmondták, miben léptek előre, és megnéztük, min kell változtatni. Egy kérésem volt, nem akarok hazamenni feleslegesen, mert az időmbe egyre kevésbé fér bele. Azt kértem, vigyük végig, amit elkezdünk, mert nem lehet minden két évben újat kezdeni, mert sohasem érünk a végére. Olyan ez, mint a szántás, ha a paraszt megáll a sor közben az ekével a közepén, abból nem eszünk kenyeret.
Egyből nem engedek, nehogy azt higgyék otthon, hogy jól dolgoznak. A befektetett pénzt látom, a jól képzett játékosokat nem.
Az NB I-es edzők nem hiszem, hogy akkorákat tévednének játékrendszerben, amikor összerakják a csapatot. De abban tévednek, hogy nekik csak annyi a dolguk, hogy nyerjenek a hétvégén. Nekik észlelni kell a hibákat, megkeresni a bajt a gyökerénél. Klubok nélkül nem lesz futball.
Dárdai végül elárulta, hol kellene változtatni az egész rendszeren.
Az akadémiákon már nem lehet beleszólni a képzésbe. Ott már egyébként is késő. 8-10 évesen kell javítani, a tanulás aranykora a futballban. Azokat az edzőket kell jól képezni. Ott kell belenyúlni a rendszerbe, manipulálni.
Vannak lelkes edzők, magam is úgy érzékelem. Számon kell kérni, az iskolában sincs másként. Számonkérés nélkül tanul eleget a gyerek? Ha a feleség nem kér számon, akkor a férj sem ér időben haza, hanem marad még egy sörre a haverokkal.
A teljes interjút ide kattintva olvashatod el!
