Sokakat meglepett a hír, hogy anyagi okok miatt távoztál szeretett klubodtól. Mi történt pontosan?
– Pénteken kaptam egy SMS-t, amiben kérdezték, hogy ki tudnék-e menni valamikor a pályára. Ott közölték velem a döntést. Aláírtam a szükséges papírokat és eljöttem. Akkor még nem döntöttem a folytatásról.
A jelenlegi anyagi gondokra hivatkoztak a döntés kapcsán, elmondták, hogy nem úgy osztották be a pénzt, ahogy azt előzetesen eltervezték, és minden szinten meg kell húzni a nadrágszíjat.
Első lépésként úgy gondolták, hogy egy pályaedző bőven elég, és Szabó Ottót nem küldik el. Az ETO volt az életem, de most már nem tudok mit csinálni, ez van. A két gyerekemre is gondolni kell, nem érek rá olyanokon kattogni, amin már nem tudok változtatni. Menni kell tovább.
A vezetőséggel milyen volt a kapcsolatod?
– Király Józsival normális viszonyban voltam, amikor szembesült a döntéssel, felhívott és elmondta, hogy sajnálja a történteket. Mondtam is neki, hogy nincs ezzel gond, az élet megy tovább, mostanra a saját utamat kell járni.
Normálisan tudtunk együtt dolgozni, ahogy Soós Imre ügyvezető igazgatóval is, akiről rosszat nem tudok mondani, mivel nem volt konfliktusom vele ezt megelőzően sem. Nem fogok én senkire kígyót-békát kiabálni – a mostani elválásunkat sem gusztustalan módon kezelte.
A hírek szerint felajánlották azt, hogy másodedző helyett a jövőben portásként dolgozz a klubnál. Mi igaz ebből?
– Azt ajánlották fel, hogy segítenek a munkakeresés terén, és beajánlottak az egyik biztonsági céghez, hogy dolgozzak ott portásként. Nem az ETO Parkban, hanem az ETO pályájánál. Nem esik le a gyűrű a kezemről, ha civil munkát kell végeznem, így nem ezért mondtam nemet, hanem az önbecsülésem miatt.
Mégiscsak valamit letettem az asztalra a közel 30 év alatt az ETO-nál, de ha nem muszáj, akkor nem fogok odamenni portásként dolgozni, mert előbb-utóbb a gyomrom kijjebb jönne, mint kellene.
Ha nem portásként folytatod, akkor marad az edzősködés?
– A futball mostantól már nem játszik szerepet az életemben, egész egyszerűen nem veszi be a gyomrom. A két tízéves fiam nevelésére viszont gondolnom kell, így miután aláírtam a papírokat, szóltam az egyik barátomnak, hogy időszerűvé vált az a munka, amit korábban is ajánlgatott nekem.
Úgy néz ki, hogy a DHL-csomagszállítónál fogok dolgozni Bécsben. Szívesen visszamentem volna dolgozni akár az utánpótlásba a klubnál, de ezek után már nem fogok megalázkodni. Megmondom őszintén, nem is tudnám most 1000 százalékosan odatenni magam a pálya mellett, csak azért meg nem fogok a futballban maradni, hogy fizetést kapjak valahonnan.
Volt arról szó, hogy elkezdem az A-licences tanfolyamot is, de jelen pillanatban azt mondom, erre soha nem kerül sor. Meglátjuk, valaha gondolom-e még másként.
Eddigi másodedzőként azért még lehet véleményed a győri futballról, ahol nem titkoltan az NB I-es felkerülés volt a szezon előtti cél. Szerinted milyen jövő vár a csapatra?
– Leginkább az igazolásoktól is függ, hogy milyen lesz a csapat összetétele, de az komoly érvágás, hogy úgymond meghúzták a nadrágszíjakat. Bár én is hallottam arról, hogy Pintér Attila kiket igazolna a mostani ETO-hoz, de szerintem ő sem hülye, hogy össze-vissza ismeretlen játékosokkal vágjon neki egy újabb kalandnak. Egészen biztosan nem fogja adni ehhez a nevét.
A történtek kapcsán megkerestük az ETO ügyvezető igazgatóját, Soós Imrét, aki a következőket mondta honlapunknak.
– Hadd kezdjem azzal, hogy mennyivel kisebb legenda Póczik József, Szabó Ottó, Presszeller Tamás, Csató Sándor, Jäkl Antal, Bognár Zsolt, Herczeg Miklós, Böjte Attila, Bordás Csaba, Dudás Ádám, Ulbert Tibor, Boros Lukács? Kapásból tizenkettő nevet felsoroltam, mennyivel kisebb legendák, mint az említett Stark Péter? És hangsúlyozom, ezzel nem Pétert kívánom minősíteni – kezdte Soós Imre a csakfoci.hu-nak. – Visszatérve a Péterre! Nézze kérem, próbáltunk segíteni neki. Abban az esetben, ha neki a megélhetése veszélyben van, akkor a klub mégsem engedi el teljesen a kezét, hanem próbál neki olyan foglalkoztatási lehetőséget biztosítani, amivel fenn tudja tartani a családját.
Nem arról volt szó, hogy azt mondtuk „Na Petikém, válogatott focista voltál, az ETO legendája vagy, akkor innentől te már ne mutasd meg, hogyan kell labdába rúgni, és legyél a portásunk.” Ez nem így hangzott el, ez csúsztatás. Mivel a biztonsági szolgálatot nem mi működtetjük, hanem egy külsős cég, így nyilvánvalóan az ő bérét ebben a kérdésben ők tudnák finanszírozni.
Természetesen, ha lehetősége van a labdarúgás világában tovább keresni a kenyerét, akkor adja át azt a tudást, amivel rendelkezik. Ha viszont nincs, akkor a biztos foglalkoztatás több mint bizonytalan. De ezt neki kell eldöntenie. Egyébként nem hiszem, hogy más, akár a civil szférában elküldött munkavállaló sorsával bármely cég foglalkozna, és próbálna segíteni abban, hogy a folytatásban is meg tudja keresni a kenyerét. De természetesen lehet, hogy én tudom rosszul, és lehet, hiba volt felajánlani a segítség lehetőségét, mert mások szemében ez negatívumként jelenik meg.
Természetesen a klubvezetőtől megkérdeztük azt is, mi indokolta a szerződésbontást Stark Péterrel.
– Minden kollégámmal együtt valamilyen szinten kötődünk egymáshoz. Csak úgy dolgozhatunk együtt, ha egy irányba húzzuk egymást, és a klub érdekeit szolgáljuk. Nagyon sajnálom Pétert, de nem tudok mit csinálni. Mivel elit akadémia vagyunk, ezért olyan előírásaink vannak, hogy a 14 év feletti korosztályoknál A-licensszel rendelkező edzőket kell foglalkoztatunk.
A tisztánlátás végett Stark Péternek B-licences végzettsége van, és az NB II-ben az első csapatnál is csak A-licenszes edző dolgozhat. Többek között ez is közrejátszott abban, hogy ki az, aki tovább foglalkoztatható és ki az, aki nem. Leegyszerűsítve, ha a kórházban valakinek nincs sebészi végzettsége – csak betegápolói –, hiába akarom őt orvosként alkalmazni, nem fog menni. Lesznek még olyan intézkedések, amelyeket meg kell hozni, és az még másoknak is fájni fog, de a lét a tét.
Például az országban egyedüliként működtetünk egy saját tulajdonú sportgimnáziumot. Ennek a fenntartási költsége 100 milliós nagyságrendű. Tegyünk utcára 135 középiskolás gyereket?
Kényszerű döntést hoztunk, keveseknek van fogalma arról, hogyan tevődik össze egy sportszervezet működése.
Rengeteg a gazdasági előírás, szabály, amelyeknek minden sportvállalkozásnak meg kell felelnie. Az egyik legfontosabb kritérium, hogy nem lehet 30 napnál hosszabb ideje lejárt tartozás – senki – irányába. Mi a felelős gazdálkodás mellett csak annyit költünk el, amennyi bevételünk van. Ígérni sokan tudnak, de teljesíteni is kell.
Soós kérdésünkre végül Pintér Attila kijelentésére is kitért.
– A jelenlegi költségvetésünk biztosított, a klub likviditása rendben van, ha azokat a gazdasági intézkedéseket végrehajtjuk, amelyek szükségesek a biztonságos működéshez. Öntsünk végre tiszta vizet a pohárba!
Mi a jobb? hogy van jelenleg egy másodosztályú ETO, amely él, lélegzik, vagy ha nem lenne, és több, nagy hagyományokkal rendelkező patinás klub sorsára jutva eltűnne a magyar foci térképéről? Sajnos nem tolonganak az ajtóban azok a támogatók, szponzorok, akik talicskával tolNák a pénzt a klub kasszájába.
Amit Pintér Attila is emlegetett, hogy az NB I-be visszavezethető lenne az ETO, az rendjén van, csak ahhoz körülbelül dupla vagy tripla annyi költségvetéssel kellene gazdálkodni, és sajnos ez jelenleg nem reális életkép. És azt is tegyük hozzá – ahogy Ő fogalmazott –, hogy ebben az esetben sem lenne garantálható, hogy egy éven belül újra biztosan NB I-es lesz a klub. Ettől függetlenül lehet, a csapat összeérik egy éven belül, de beletelhet három évbe is, hogy újra az élvonalban szerepeljen.
LENKÓ PATRIK
