Először arról szóltak a hírek, a koronavírus miatt zárt kapuk mögött kerül meg rendezésre a Bulgária-Magyarország Eb-pótselejtező. Az akkori döntés mennyire írta át a felkészüléseteket?

- Ugyanúgy készültünk, mint bármelyik mérkőzésre. Úgy álltunk hozzá az edzésekhez, hogy mindenképpen szerettünk volna pályára lépni a szurkolóink előtt. Nélkülük a foci semmit sem ér, mindig fantasztikus hangulatot tudnak teremteni a stadionunkban, és ez nagyon ösztönzőleg hat a játékunkra - mondta a 31 éves Galin Ivanov a csakfoci.hu-nak.

Három héttel ezelőtt viszont bejelentették: elmarad az eredetileg március 26-ra kiírt mérkőzés, szerdán pedig eldőlt, a júniusra elhalasztott találkozót is elnapolták...

- Sajnos elmaradt a meccs, de ez érthető is. Egyelőre nem született hivatalos döntés a mérkőzéssel kapcsolatban, így kár azon agyalni, mi lesz addig. A világ egészségügyi helyzetében a labdarúgás most egy olyan dolog, amit félre kell tenni. A foci a szenvedélyem, egyben a munkám is, de ezt el kellett fogadnom, ahogy mindenki másnak. Éppen ezért 500 levát (92 ezer forintnak megfelelő összeget - a szerk.) adományoztam egy szervezetnek a koronavírus terjedésének megakadályozása érdekében. Most az emberi élet a legfontosabb! Mi játékosok ugyanolyan fontosnak tartjuk a csapattársaink, a családjaink és a szeretteink egészségét, mint bárki más.

A történtek ismeretében van egyáltalán esélyese találkozónak, jót tett valamelyik válogatottnak a halasztás?

Mindkét válogatott azonos esélyekkel indul, egy igazi ki-ki meccs lesz, ha megrendezik.  A magyaroknál van néhány jó játékos, vigyázni kell veletek.

Személyesen senkit nem ismerek a magyar válogatott tagjai közül, de azt tudom, a keretet jó játékosok alkotják, és nem is olyan rég pár meglepetés eredményt is elértek, mint például a horvátokat is legyőzték. Előny lehet számunkra, hogy hazai pályán játszunk. Mi vagyunk a bolgárok, akik soha nem adják fel, és a legfontosabb, erős csapatmunka jellemez minket.

Még az újabb halasztás előtt olyan hírek is megjelentek a bolgár sajtóban, a helyiek abban bíznak, hogy a járvány miatt nem tudunk majd kiállni a szófiai összecsapásra. Tényleg felmerült ez komolyabban témaként?

- Kötve hiszem, hogy ilyen előfordulna. Egyáltalán, mégis mi értelme lenne? Ezen kár lenne rágódni! Mindkét csapatnak kilencven perc áll rendelkezésére, ez idő alatt kell eldönteni a továbbjutás sorsát, élet-halál harc lesz.

Ugorjunk vissza az időben: milyen visszhangja volt annak, amikor a sorsolás után kiderült, hogy a magyarokat kaptátok? 

- Nagy volt a felhajtás a mérkőzés körül, ahogy közeledett a meccs napja, sokunkat meginterjúvoltak. Szinte szétszedtek minket. Erre tessék, a koronavírus miatt elhalasztották a találkozót, amit természetesen megértek, hiszen ahogy említettem, most az emberi élet a legfontosabb!

Korábban szó volt arról is, hogy kötelezően ki kell építeni a VAR-t a szófiai stadionban, és bevetésre kerül a magyarok elleni meccsen. Sikerült azóta megvalósítani?

- Pár hónapja felvetődött ez a lehetőség a bolgár szövetségen belül, ám ezzel kapcsolatosan nincsenek érdemi információim.

Világszerte számtalan óvintézkedéseket vezettek be a tomboló koronavírus-járvány miatt. A bolgár fociban ezek miként valósultak meg a mindennapok során?

- A kluboknál egyáltalán nincsenek csoportos edzések. Szeretnénk elkerülni a bajt, ezért minden rendeletet szigorúan betartunk. A bolgár játékosok is mindannyian egyéni edzésterv alapján készülnek. Személy szerint főként a házam udvarán végzem el a gyakorlatokat. Olykor lépcsőkön is futok, az elsőtől a tizedikig. Ami a válogatottat illeti szintén elmondhatom, maximálisan tiszteletben tartjuk a bolgár kormány döntését. Elfogadtuk, hogy az ország határai le vannak zárva, se ki, se be. Otthon kell maradnunk, ezzel is elősegítjük, hogy a vírus ne terjedjen tovább. Remélhetőleg ezen is túl leszünk, és minden a megszokott kerékvágásban folytatódik majd.

A klubcsapatodnál önként mondtatok le a fizetésetek egy részéről. Rajtatok kívül akad olyan bolgár klub, melyet esetleg érzékenyen érintett egy ilyen kezdeményezés?

- A koronavírus-járvány miatti kényszerpihenő senkinek sem jött jól. Egy ilyen jelentős egészségügyi és pénzügyi válság során a csapatok hajlamosak megtörni. Sajnos Bulgáriában néhány másodosztályú együttes becsődölt.

Magyarországon a Haladásban is játszottál fél évig, ám a szezon végén kiestetek az élvonalból. Hogyan emlékszel vissza arra az időszakra?

- Fájdalmas volt átélni, amikor kiestünk az első osztályból. Főleg annak tudatában, hogy jól játszottunk, számos meccset nyertünk. Mondhatni a bajnokság végéig minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy bentmaradjunk, azonban nem tudtuk elkerülni a végzetünket. A magyar játékosok közül senkivel nem tartom a kapcsolatot, viszont a külföldiek legtöbbjével igen. Még, ha nem is napi szinten, de szoktunk beszélni. Ennek ellenére jó érzéssel gondolok vissza a Magyarországon töltött időszakra, csodálatos stadionokban játszhattam hétről hétre, a csapatok magas szinten játszottak.

Egykori csapattársad, Jurij Habovda "nagyon intelligens, rátermett edzőnek" tartja Horváth Ferencet. Te milyen szakembernek ismerted meg?

- Pályafutásom során játszottam Németországban, Törökországban, Azerbajdzsánban, és Horváth Ferenc volt az egyik legjobb edző, akivel valaha együtt dolgoztam. Egy profi edzőről van szó, aki tudja, hogyan lehet kihozni a játékosban rejlő potenciált, mindig arra motivált, hogy a legjobbamat nyújtsam a pályán. Szeretnék minden jót kívánni neki, és remélem, a jövőben együtt dolgozhatok vele.

Kerestek utána más magyar klubok?

Valóban érdeklődött irántam a Ferencváros és a Puskás Akadémia, tárgyaltunk is, de nem sikerült dűlőre jutnunk.

A szerződésem lejártával Bulgáriából is voltak megkereséseim, konkrét ajánlatot a Szlavia Szófia tett értem, ami tetszett nekem, így egy pillanatot sem gondolkodtam azon, hol folytatom. Nem bántam meg egy percig sem, hogy hazaigazoltam, így pedig a családom közelében is lehetek.

LENKÓ PATRIK