Pályafutása 13. klubjához írt alá Futács Márkó október közepén, majd a Tabor Sezena ellen győztes góllal mutatkozott be az Olimpija Ljubljanában. Úgy érzi, a szlovénoknál újra formába lendülhet, és bajnok lenne a csapattal. A 31 éves, 3-szoros magyar válogatott csatár egy helyi lapnak adott interjút, ebből idézünk az alábbiakban.
- Eredetileg Magyarország keleti felére akartam igazolni, de a járvány után most kevesebb pénz van arrafelé. Még Magyarországról is visszautasítottam néhány ajánlatot. Családom van, ezt figyelembe kell vennem a döntéseknél. Egy kicsit kivártam, ezért a másodosztályban edzettem a barátaimmal, emellett egyénileg is keményen dolgoztam. Aztán azt mondtam magamnak, újra játszani kell, de nem mindegy, hogy hol. Kaptam egy telefonhívást az Olimpija Ljubljanától, és igent mondtam. Jó érzés itt lenni - kezdte Nogomania szlovén sportoldalnak adott interjúját Futács Márkó, aki úgy gondolja, a szlovén együttesnek nem volt meggyőznie őt arról, hogy náluk folytassa a pályafutását. - Egy nagy klubról van szó, amelyik a bajnoki címért küzd. Szerintem jó döntést hoztam, ahol újra formába lendülhetek, és még mindig közel van Budapesthez. Igazából engem csak a szakmai oldala érdekelt, a pénzügyi része nem volt annyira fontos. Az új tulajdonos érkeztével stabil projektet vázoltak fel nekem. Soha nem voltam bajnok, elérkezett az ideje, hogy ez megváltozzon.
Futács légiósként szerepelt a horvát Hajduk Split, a török Mersin, az angol Leicester City, Blackpool, Portsmouth, valamint a német Werder Bremen és Ingolstadt színeiben is.
- Életem legjobb döntése volt, hogy 16 évesen a Nancyhoz igazoltam. Ott törődnek veled, de nem csak a futball szempontjából. Aztán a Werder Bremenben nagyon jól éreztem magam, azonban a csapat erős volt akkoriban, mi fiatalok nem kaptunk lehetőséget. Mégis ennek ellenére a legszebb éveimet Angliában, a Portsmouthban töltöttem, ahol a Leicester Cityben Jamie Vardyval, David Nugenttel és Jesse Lingarddal egy csapatban játszottam. Most már tudom, mentálisan erősnek kell lenni, ha sikeres akarsz lenni Angliában. Ha egyedül vagy és nem játszol, úgy nehezen tudsz érvényesülni. Tisztában vagyok azzal, hogy türelmesebbnek kellett volna lennem, ahogy a Werder Bremenben is. Abban az időben nagyon sietősre vettem a figurát. Úgy érzem, játszani akarok és egyszerre sikereket elérni.
Törökországi kitérőt követően két évet töltött Horvátországban, ahol az egyik, ha nem a legjobb idénye a 2016/17-es volt, hiszen a Hajduk Splitben 18 találattal a horvát élvonalbeli bajnokság (1. HNL) gólirálya volt. 2018 áprilisában Dinamo Zagreb elleni 2-1-es vereséget követően a klub szurkolói ót és több csapattársát is bántalmazták, a magyar csatárt a Torcida Split egyik tagja megütötte. Ugyanez év augusztusában szerződést bontott, és távozott a splitiektől.
- Egy térdsérülés vetett véget az ottani karrieremnek, ez volt az első komolyabb sérülésem. Volt időm arra, hogy komolyan átgondoljam a dolgokat. Az akkori sportigazgató, Mario Branco hitt bennem. Türelmesek voltak velem, nem a szurkolók, hanem a klub. Kezdetben azt mondtam magamnak, soha nem akarom elhagyni Splitet.
Ha akkor valaki lerak elém egy tízéves szerződést, habozás nélkül aláírtam volna.
Boldog voltam, a szurkolók nagyon sokat jelentettek nekem. Kevés játékos mondhatja el magáról, hogy átélte azt, amit én ott. Viszont nehéz ott játszani, óriási a nyomás. A Hajduk Split régóta szeretné megnyerni a horvát bajnokságot és maradandót alkotni Európában. A szurkolói támadás volt a legrosszabb dolog a pályafutásomban. Szörnyű volt az a nap, egyszerűen nem lett volna szabad megtörténnie. El kellett mennem legfőképpen magam, és mindenekelőtt a családom miatt. A szurkolók sokat jelentenek nekem, így ez az esemény sokkoló volt. Minden megváltozott a klubnál. A sportigazgató távozott, az edzővel való kapcsolatom pedig elhidegült, így ez is tetézte a bajt.
Futácsot a magyar labdarúgás jelenkoráról is megkérdezték.
- Sokszor válaszoltam már erre a kérdésre. Zavart az a hozzáállás, ahogy Magyarországon viszonyultak hozzám. Külföldön mindig jobban megbecsültek. Nem tudom, miért nem fejlesztettük tovább magyar labdarúgás gazdag örökségét. Szerintem ez inkább mentalitás kérdése. Elég sok csapat küzd most az első helyért. A bajnokság színvonala egyre jobban növekszik, a stadionok gyönyörűek és a kluboknak sok pénzük van. A csapatok egyre jobb játékosokat tudnak igazolni. A legtöbbször külföldön építettem a karrieremet, ezért másképp gondolkodok.
Nem tetszik, hogy az NB I-ben jobban tisztelik a külföldieket, mint a magyarokat.
Végül az egyéni és a csapatszintű céljairól is beszélt.
- Soha nem jártam Ljubljanában, Szlovénia pedig egy gyönyörű ország. Szeretek sétálni, itt erre rengeteg lehetőség van. A futball tölti ki a napom nagy részét, ám pihenni is kell, ezért szeretek sokat sétálni. Még meg kell ismernem a szlovén futballt, azonban az első benyomásaim pozitívak. Bajnokok akarunk lenni és nem kell tartanunk senkitől. Gólokat akarok szerezni, ezért igazoltam ide. Örülök a jó kezdésnek, nyertünk és annak is, hogy gólt is szereztem. Nem félek a nyomástól, épp ellenkezőleg, szeretem. Futballistaként ezt el kell viselned. Néhány éve sportpszichológussal dolgozok. Manapság, a profi sportban ez fontos. Sokan szégyellik bevallani, hogy pszichológussal dolgoznak, azonban én szeretek dicsekedni vele - tette hozzá Futács Márkó, aki a szezon végéig írt alá az Olimpija Ljubljanánál.
