A magyar válogatott csapatkapitány, Szalai Ádám fáradtan és vegyes érzésekkel értékelte a Lengyelország elleni világbajnoki selejtezőt, ahol 2-0-ra és 3-2-re is vezetett a nemzeti csapat, de végül egy pontot szereztünk az esélyesebb ellenféllel szemben.
- Először is nagyon elfáradtam. Másodszor is próbálom a helyén kezelni ezt a mérkőzést.
Ha valaki előtte azt mondja 3-3 a vége, akkor lehet, hogy pozitívabban értékelem, mint most. Ha viszont 2-0 után mondják azt, hogy 2-2 lesz egy percen belül, akkor nagyon kritikusan. Nehéz két ilyen pofonból felállni, de sikerült. Ez azért egy selejtező eleji forma volt, akkor is, ha megnézem a lengyel és a magyar válogatott erejét. Ebben most kicsit több volt.
Labdával egy kicsit kevés volt. Az első gól maximálisan tükrözte, amire készültünk, Sallai gyorsaságát igyekeztünk kihasználni, én pedig visszaléptem a három védőtől. Sok üres terület volt előttem a folytatásban, de nem igazán tudtunk játékszituációkat kialakítani az ellenfél térfelén az első félidőben. A szünet és a két gól után védekezésben nagyon passzívak lettünk, a két gyorsan kapott góltól meginogtunk, mint a boxban a bekapott ütéstől, utána megint mernünk kellett előrefelé is védekezni. Bátrabbak lettünk, ennek is köszönhetően megint megszereztük a vezetést. Aztán megvillant a világ legjobb játékosa... - nyilatkozta az M4 Sportnak Szalai, aki hosszú idő után góllal, illetve "fél" gólpasszal járult hozzá a 3-3-s döntetlenhez.
- A formám az még nagyon messze van attól, amit saját magamtól is várok az Eb-ig.
Próbálok így 34 évesen, a karrierem vége felé is olyan formában lenni, hogy a csapat segítségére lehessek.
Az, hogy betaláltam, az segíteni fog ebben, de lehetne egy gólpasszom is, ha Lang befejeli a harmadik gól előtti helyzetet. Csináljuk tovább a dolgunkat, két nagyon kellemetlen és nagyon fontos mérkőzés jön, remélem, a csapat fog még fejlődni a következő selejtezőkig és az Eb-ig - utalt a San Marino és Andorra elleni selejtezőkre a Mainz csatára.
