Ugrai Roland sérülése miatt nem sokat tudott játszani a Diósgyőrben az ősszel, ám így is szerzett több rendkívül fontos gólt. A Haladás elleni találatával az összecsapás előtt ultimátumot kapó Horváth Ferenc állását is megmentette. A 24 esztendős futballista a csakfoci.hu-nak adott interjújában elárulta, mennyire rossz állapotban volt, amikor azt a sorsdöntő gólt szerezte, őszintén beszélt arról, milyen érzés óriási teher alatt, önbizalomhiányosan a Fradiban futballozni, miért akarta elhagyni mielőbb Szombathelyt, és egyetért-e Horváth Ferenc azon nyilatkozatával, hogy Magyarország öt legjobb játékosában benne van.

- Ősszel a sérülésed miatt nem sokat játszhattál, többször is csak 10 percekre álltál be. Hogy van a lábad?  Hogy ment a játék az edzőtáborban?

- Csak két-három edzést hagytam ki, majdnem minden meccsen játszottam, nem éreztem fájdalmat, úgyhogy most rendben van. A játékom hullámzó volt az edzőtáborban, de sokat kihagytam előtte. Összességében kezdek magamra találni, újra élvezem a focit.

- Azt lehetett hallani, hogy az őszi szezon végén többször is sérülten játszottál. Ennek ellenére két nagyon fontos gólt is szereztél. Mennyire volt rossz a helyzet?

- Igen, ez igaz. Körülbelül 10-15 százalékos állapotban voltam és fájdalomcsillapítókkal játszottam. De számoltunk azzal, hogy kockázatot kell vállalnunk. Feri (Horváth Ferenc – a szerk.) is elmondta korábban, hogy volt, amikor hármat edzettem, mielőtt betett a csapatba. Valamilyen szempontból rá is voltunk kényszerítve, hogy aki tud kreatív módon játszani, az ott legyen a csapatban. Én is kértem Ferit, hogy ha vállalja ezt a rizikót, akkor tegyen be. Ő vállalta, én pedig éreztem, hogy mennyit tudok a pályán lenni.

- Nem tartottál attól, hogy emiatt komolyabb sérülésed lesz?

- De, sok minden megfordult a fejemben… Több mint egy évet kihagytam a sérülésem miatt. Rengeteg orvosnál voltam, többek között Németországban, Ausztriában. Nem tudták megmondani, mi a bajom. De szerencsére most már edzéseken és meccseken is jól éreztem magam. December közepe óta nem szedtem fájdalomcsillapítót, pedig az alapozás elég kemény volt, és meccseket is játszottam. Közel vagyok a 100 százalékos állapothoz.

- A keretet tekintve a mostani Diósgyőr előrébb is lehetne a tabellán. Miért nem ment a csapatnak az ősszel?

- Sokat gondolkodtunk, hogy mi lehet a baj. Minket is megijesztett, hogy nagyon simán hátul voltunk. Nem is nagyon volt esély arra, hogy felkapaszkodjunk. Nem tudom, mi lehetett a baj. Sok sérültünk volt, szerencsétlen meccseket is játszottunk, sok játékos tudása alatt teljesített. Minden összejött.

- A télen sikerült ezen változtatni? Megerősödött a csapat?

- Ez tétmeccsen dől el. Egységesnek, jónak érzem a csapatot. Egy meccset kivéve magabiztosan játszottunk, jó együttes érhet össze. Van még 14 meccs a bajnokságból, természetesen nem lehet kijelenteni, hogy elengedjük a bajnokságot, és azt sem, hogy feltartott kezekkel mennénk majd ki, de most az a lényeg, hogy maradjunk benn az élvonalban. A kupában is minden erőnkkel kell küzdeni. Szépen kell építkezni, mert elment a bajnokság fele, és valljuk be, elrontottuk ezt a félévet, nehéz helyzetben vagyunk úgy is, hogy most nem állunk kiesőhelyen.

- Horváth Ferenc nemrégiben azt mondta rólad, hogy Magyarország öt legjobb játékosában biztosan benne vagy. Mit szóltál hozzá? Egyetértesz vele?

- Tisztában vagyok azzal, hogy mit tudok, és hogy még mi jöhet ki belőlem. Én persze ilyet nem jelenthetek ki, mert még válogatott se voltam.Talán úgy fogalmaznék, hogy Magyarországon kevés az olyan játékos, aki technikásabb, és én ezt a vonalat képviselem. Kevesebben mutatják meg a pályán a játszósabb focit, én szeretem felvállalni ezt. A pályán is vannak látványosabb dolgok, amiket csinálok. Feri emiatt is mondhatta ezt. Nagyon jólesett persze, és hatalmas pozitívum, de ebből leginkább azt vettem ki, hogy nagyon bízik bennem, amit éreztet is minden nap.  Törődik velem, a sérülésem alatt is ő volt az egyik, aki mindig tartotta bennem a lelket, és sokszor mondta, hogy nagyon vár vissza.

Ez érződött azon is, amikor egy kiélezett helyzetben becserélt. Nem volt azért egyértelmű, hogy egy egyéves sérültet tesz be egy kiélezett meccsen, amelyen – ahogyan azt olvasni lehetett – akár az állásával is „játszhatott”. Meg a kiesés is ott volt a levegőben.

Ő az első olyan edzőm, aki ennyire bízik bennem, abszolút szabad kezet ad. Remélem, sokáig együtt tudunk dolgozni.

- Ti mit tudtatok arról, hogy Horváth Ferenc ultimátumot kapott?

- Azért ez nem úgy szokott menni, hogy bejönnek meccs előtt, és azt mondják, hogy ha kikaptok, ez és ez lesz. De ha a sajtó ennyire biztosan állította, akkor nyilván volt alapja. Nekünk ezt senki nem mondta, de olvastuk a híreket. Benne volt a fejünkben, ez látszott akkor is, amikor kiszakadt mindenkiből az öröm. Ez is bizonyítja, hogy nagyon szeretünk ezzel a stábbal dolgozni. És ezt nem azért mondom, mert ezt kell mondanom, vagy mert a Feri is jót nyilatkozta rólam, és akkor nekem is valami szépet kell mondanom. Jó a kapcsolat a játékosok és az edzők között. Reméljük, ez hamarosan az eredményekben is látszódik.

- Busai Attila személyében egy korábbi Fradi-játékossal erősödtetek. Te pontosan tudod, milyen érzés eljönni a Fraditól. Hogyan élted meg?

- Lelkileg megviselt. Amikor azonban megsérültem, azzal foglalkoztam, hogy újra játsszak, úgyhogy már ez járt a fejemben. Most pedig olyan helyre kerültem, ahol megtaláltam a számításomat. Az edző, a csapat, a körülmények is kiválóak, itt tudok hosszútávra tervezni.

- Mit változtatott benned a Ferencvárosnál eltöltött idő?

- A Fradiban úgy, ahogy van, kicseréltek. Emberileg is sokat fejlődtem, nagyon szerettem ott lenni, jó társaság jött össze. Az első Haladás-korszakomban nagyon félénk voltam, de a Ferencvárosnál kinyíltam. És persze a játékom is sokat fejlődött, jegyzett játékosokkal szerepelhettem együtt. Attól függetlenül, hogy nem játszottam annyit, amennyit akartam, az edzőmtől is sokat lehetett tanulni. Segítettek a többiek is, senkinek nem kell bemutatni Gera Zolit, vagy Hajnal Tomit. Felemásak azonban az érzéseim, mert sokat hibáztam abban, hogy lelkis játékos voltam.

Nagyon nehezen éltem meg a kudarcokat, sokszor volt önbizalomhiányom, hogy ha most éppen nem játszom, akkor biztos azért van, mert én vagyok az egyik legrosszabb játékos. A szurkolók is kritikákat fogalmaztak meg felém, ami abszolút jogos volt, de ezt nehezebben kezeltem.

Talán az utolsó, Vidi elleni bajnokin fordult meg valami. Ott már úgy játszottam, hogy szinte biztos volt, hogy kölcsönadnak, és akkor, teher nélkül addigi pályafutásom legjobb meccsét játszottam. Ott tudatosult bennem, hogy ezt miért ne tudnám mindig? Kitől kellene, hogy megijedjek? Nyilván nem egyszerű a Fradiban játszani, mert most is látjuk, hogy a Fradi mindig leigazolja az adott időszak legjobbjait, a tehetségeket. Ha nem teljesítesz mindig 120 százalékosan, mindegy, ki vagy, egy idő után kikerülsz. Ezt nehéz volt megélni, de nagy szükségem volt rá, hogy ott játsszak, nagyon hálás vagyok a klubnak. Nyertem is egy-két címet, az ott töltött idő sokat segített abban, hogy most ilyen önbizalmam van, és kiegyenesedett a formám.

- Ezek alapján úgy tűnik, akkor tudsz jobb teljesítményt nyújtani, ha folyamatosan törődnek veled. Ez hiányzott korábban?

- Igen, de ez az én hibám. Olyan játékos vagyok, aki igényli a visszajelzést, hogy valamit jól csináltam vagy nem.

De akik külföldön voltak, már rengetegszer elmondták, hogy egy profi bajnokságban nem ápolgatják senkinek a lelkét. Vagy elbírod a terhet, vagy nem. Én nem bírtam el, ebben hibáztam.

Nem olyan típusú játékos vagyok, hogy felhúznak, és 90 percig meg se állok a pályán. Ezt talán lehet önbizalom nélkül is. Amit én tudok, ahhoz önbizalom kell, ami nem volt meg. Most viszont minden támogatást megkapok a Feritől. Annak idején Gera Zoli mondta, hogy külföldön, ha egy játékosnak nincs önbizalma, összeállítanak egy videós anyagot, amiben megmutatják neki, hogy igenis csinált olyan dolgokat, amikor tapsoltak neki, éltették. Olyan pillanatokat mutatnak, amikor elégedett volt vele az edző. Azon a Videoton elleni meccsen, nekem is ez az érzésem támadt, hogy ha erre a játékra képes vagyok, és bennem van, akkor csak önbizalom kérdése az egész. Voltam pszichológusnál is, aki segített ebben, tehát komplettebb dolog ez, de most jó úton járok.

- A Fradi után visszatértél Szombathelyre, és annak ellenére, hogy ismerős közegbe csöppentél, azt lehetett hallani, hogy nem érezted magad jól, ezért is jöttél el.

{div class:widget-box}{module Lájkolj minket!}{/div}- Már teljesen félretettem a sértettséget, vagy azt, hogy esetleg nem voltam jóban egy-két emberrel. Nem volt senkivel emberileg problémám. Igazából egy dolgot nem tudtam feldolgozni. Amikor leigazoltak, engem is belevettek a Radós üzletbe, és a Halinak az volt a kikötése, hogy ha játékos érkezik a Fraditól, akkor csak és kizárólag engem kérnek. Ezek után azt gondoltam, hogy ha engem ennyire akartak, ennyire ki akartak szakítani abból a közegből, ahol végre kezdtem magamra találni, akkor biztos azért visznek oda, mert nagyon komoly szerepet szánnak rám. A statisztikák is mutatják azonban, hogy csak akkor játszottam, ha a posztomon lévő játékos kisárgult, vagy sérült volt. Idetettek, odatettek, nem értettem, hogy akkor minek igazoltak le. Nem is játszottam annyit, már félévben el szerettem volna jönni, mert nem volt közös gondolkodásunk Mészöly Gézával. Szerencsére végül nyáron sikerült eljönnöm.

- Ez edző-játékos kérdés volt elsősorban?

- Nem volt konfliktusunk, egyszerűen nem én voltam az első számú játékos a fejében. Lehet, hogy nem ő akart engem visszavinni, nem tudom. De egyáltalán nincs bennem sértettség. Ha találkozunk, beszélgetünk egymással. Egyszerűen néznem kellett a karrieremet. Nem szerettem volna, hogy megint ottmaradjak három évig, és várhassam, hogy abbahagyja előttem mindenki a focit ahhoz, hogy játszhassak.

- Amikor a Diósgyőr szerződtetett, Benczés Miklós azt mondta, hogy nagyon komoly összeget fizettek érted. Ez teher volt számodra, vagy inkább inspirált?

- Ha valakit szabadon igazolhatóként visznek, vagy kölcsönben van, nem biztos, hogy vele számolnak a legkomolyabban. De ha valakiért nagy összeget fizetnek, akkor biztos, hogy komolyan akarják. Nem azért visznek oda, hogy többen legyenek, hanem látnak benne valamit, és ki szeretnék hozni. Főleg, hogy nem a Fradiról beszélünk, amely mondjuk, megvesz engem, aztán két hónap múlva lehet, hogy vesz még két játékost a posztomra, mert tehetősebb klub. Több dolog volt, ami miatt tudtam, hogy Diósgyőrben bíznak bennem.

- Az edzői bizalom megvan, az önbizalom szintén, fizikálisan is kezdesz rendbe jönni. Mik most a céljaid?

- Az első cél, hogy így maradjon a lábam. Hirtelen jött a sérülés, nem is akarok arra gondolni, hogy még probléma lesz. Az egészség a legfontosabb, aztán persze az, hogy jöjjenek az eredmények. Lássák a szurkolók is, mit akarunk. Hiába nyilatkozgatjuk, hogy mennyire jók leszünk, mennyire szeretjük a Ferit, de ősszel valahogy még nem állt össze a csapat. Jó úton vagyunk azonban, szeretném, ha nyugodt tavaszunk lenne, és minél továbbjutnánk a Magyar Kupában. Ott lehet reális esély nagy dolgokat elérni.

- Egyszer már sikerült Bernd Storck válogatott keretébe bekerülnöd. A hosszabb távú cél között ott van a nemzeti csapat?

- Persze, mint ahogy minden magyar játékosnak. Örülök, hogy egyszer felkeltettem a kapitány úr figyelmét. Ez is cél, de nem szeretnék két lépcsőfokot ugrani. Ha jól játszom, és azt mutatom, amire korábban felfigyelt, biztos, hogy lesz lehetőségem a keretben lenni.

BUDAI LÁSZLÓ

Így add a csakfoci.hu-t a mobilod főképernyőjéhez!