Dzsudzsák Balázs, a DVSC csapatkapitánya kendőzetlen őszinteséggel nyilatkozott a Loki TV-nek a hajdúságiak ősszel nyújtott teljesítményéről, egyéni céljairól, valamint az NB I-es bajnokság előnyeiről és hátrányairól.
Alábbiakban ebből az összefoglalóból idézünk pontokba szedve.
A Loki őszi teljesítményéről
- A legeslegnagyobb probléma az, hogy egyrészről csak bravúros győzelmek voltak. Sajnos. Pont olyan meccseket nyertünk meg, amelyekre senki sem számított. Sokkal jobban szerettünk volna akár a Zalaegerszeg, az Újpest és a Honvéd ellen több pontot szerezni, mint amennyit. Ez van, ezzel már nem tudunk mit kezdeni, emiatt van hiányérzetem. A csapatot teljesen megmagyarázhatatlan és értelmetlen ingadozás jellemezte az egész évben. Egymást közt sem találunk erre magyarázatot. Bravúrokkal és kudarcokkal teli őszi szezon volt, nem tudjuk megmondani, milyen a csapat igazi arca. Szeretném azt mondani, hogy a csapatnak az az arca, amit a Fradi vagy a Vidi és a Honvéd ellen vert helyzetből mutatott. Sajnos ehhez még nagyon sokat kell dolgoznunk, elsősorban mentálisan.
Ennyi meccs után már el tudom mondani, hogy a csapat problémája saját maga.
Mindenkinek saját magában kell rendet rakni a szünetben. Élet-halál harc a tizenkét csapatos bajnokság. Lehet, hogy most nagyot mondok, de akár a dobogó is elérhető, hogyha a csapat kifogja azt a szériát, hogy 2-3-4 meccset tud nyerni és nem kap ki. Sokat kell fejlődnünk és dolgoznunk, úgyhogy ahol most vagyunk, abszolút reális. Hiába van több a csapatban, de a ki-ki meccseken a mentális problémák miatt hitehagyottá váltunk. Érezhető ez a teher a csapaton. Ezekből kell tanulnunk és előre lepni.
A szezon előtt kitűzött célokról
- Minden szezonnak úgy megyek neki, hogy eldöntöm személy szerint mit kell teljesítenem, és hogyan kell ahhoz pályára lépnem. Nagyon jó úton haladok afelé, hogy elérjem azt a minimális kitűzött célt, amit saját magamtól mindig elvárok. Van még mit tennem, elégedett sosem leszek.
Ha csak a fekete-fehér számokat nézem, és levonom a piros lapomat, kerülöm a hevesebb reklamálásokat, látható a javulás a játékomban.
A számok nem hazudnak. Mostanában megy a góllövés, megvannak a passzok is, amíg érzem ezeket, addig igen is jó szezonnak tudom nevezni.
Az NB I-ről
- Külföldről néztem a hazai bajnokságokat. Mindig is azt mondtam, nem értem, miért nem dől el hamarabb. Hogy lehet ennyire kiélezett és az utolsó fordulóban még három csapat is kieshet vagy ott lehet a dobogón. Most testközelből érzem. Nehéz és kemény tizenkét csapatos bajnokságról van szó, de valamilyen szinten a minőség rovására is megy. Támadni szeretünk, bevállaljuk a nyíltsisakos játékot, de van, amikor muszáj visszalépni. Ha végigviszed, előbb-utóbb beleszaladsz a késbe és az a következménye, hogy ott találod magad hátul. Emiatt van az, hogy még most is vannak egygólos meccsek, vagy éppen hogy két gól van a meccseken.
Amikor már eldőlt a bajnokság kimenetele, mindenki sziporkázik és hátrahagyja a stabilitást, jönnek a 3-4-5 gólos meccsek. Ebben kellene kicsit megtalálni a közös egyensúlyt, és engedek a tizenkét csapatból vagy nem. Ha igen, akkor megfelelően feltölteni. Lehetne még izgalmasabb is látványban.
Az első rész arról szól, hogy minél gyorsabban megszerezze valaki azt a pont mennyiséget, amivel úgy érzi, megmenekült és nyugodtan mehet téli vakációra. Izgalmasnak izgalmas, rengeteg stresszt és feszültséget okoz ez a tizenkét csapatos bajnokság.
