A paksiak azt mondták, ha megnyerik a kupát, reggel hatig tart majd a buli. Nektek meddig tartott az ünneplés?
- Mi is ünnepeltünk, de reggel hatig azért nem – kezdte Pászka Lóránd, a csakfoci.hu-nak. - Ennek a duplázásnak meg kellett adni a módját, hiszen nem mindennap ér el ilyen sikereket egy játékos. Másnap délelőtt tízkor fotózás volt a program, utána viszont már edzést tartott a szakmai stáb, úgyhogy annyira azért nem engedhettük el magunkat. Természetesen a regeneráción volt a fő hangsúly és készülnünk kell a szezon utolsó bajnokijára.
Meseszerűen alakult az utóbbi pár heted. A második NB I-es meccseden bajnok lettél a második kupamérkőzéseden pedig kupagyőztes. Sajnálhatod, hogy nincs több sorozat a szezonban. Felfogtad már, hogy mi történt veled?
- Biztosan kell még egy kis idő, míg mindez letisztul bennem. Nagyon gyorsan történtek a dolgok, de szerettem volna a siker minden pillanatát megélni, ami sikerült is. Plusz öröm számomra, hogy a családom is velem ünnepelt. Édesapám, a testvérem és a barátaim is eljöttek Kézdiszentkeresztről, 750 kilométert utaztak a kupadöntőre. Az Újpest ellen derbin édesanyám is itt volt, úgyhogy teljes a boldogságom.
Hatalmas utat jártál be egy erdélyi kis faluból indulva. Mennyire volt ez tele buktatókkal?
- Nem volt könnyű. 14 évesen kerültem a gyulai akadémiára, több mint 550 kilométerre a családomtól. Nagyon céltudatos gyerek voltam, tudtam, ha el akarom érni az álmaimat, akkor ezt be kell vállalnom. Nekem mindig is az NB I és a Fradi volt az álmom.
A családomtól minden segítséget megkaptam, de az első félév így is piszok nehéz volt.
- Ráadásul bajnoki meccseken nem játszhattam, mivel akkor még volt egy olyan UEFA-előírás, hogy külföldről jött játékosok 16 év alatt nem szerepelhetnek a bajnokságban. Egyszer sem fordult meg azonban a fejemben, hogy összecsomagolok és feladom az álmaimat. Úgy tűnik, jól döntöttem.
Egy hónapja még csak a legelvakultabb Fradi-szurkolók tudták, hogy ki vagy, most viszont kis túlzással az egész ország ismer. Mennyit változott az életed ezáltal?
- Nagyobb a felhajtás körülöttem, főleg a médiaérdeklődés nőtt meg, de érzem a szurkolók törődését, szeretetét is: megállítanak, üzeneteket küldenek, mindenkinek van hozzám egy-két jó szava. Ez nagyon jólesik, örülök, hogy befogadtak. A mindennapjaim azonban nem változtak, továbbra is a földön járok.
Hosszú éveket töltöttél el az NB II-ben. Volt olyan időszaka a pályafutásodnak, amikor úgy gondoltad, már nem leszel NB I-es játékos?
- Szegeden 17 évesen hosszú távú szerződést írtam alá. A csapat hol NB II-es, hol NB III-as volt, akkor kicsit távolinak tűnt a legmagasabb osztály, de végig bíztam benne. Végül 26 évesen valósult meg, de semmiről nem késtem le.
László Csaba nyilatkozta azt a napokban, hogy 26 évesen berobbanni már késő, aki ennyi idősen tette meg, az képes lett volna rá 20-22 évesen is. Egyetértesz vele?
- Azzal mindenképp, hogy aki 26 évesen robban be, az 20 évesen is be tudott volna, bár rám nem valószínű, hogy is igaz ez a megállapítás. Későn érő típus vagyok, ha korábban kapom meg a lehetőséget, nem biztos, hogy még készen álltam volna rá. Most jött el az én időm. Nem egyedi azonban az esetem még a Fradin belül sem, hiszen Sigér Dávid is ebben a korban volt, amikor „felfedezték”.
Mekkora lépés egy NB II-es középcsapat után a bajnokcsapatban futballozni?
- Óriási a különbség a két osztály között, de az edzőim remekül felkészíttettek. Amikor télen a Fradihoz kerültem, nem is játszottam mindjárt, meg kellett szoknom az új közeget, a magasabb szintű futballt. Úgy érzem, hogy most már fizikálisan és mentálisan is készen állok rá.
Tényleg nem sok hiányzott ahhoz, hogy Soroksárról ne a Fradiba kerülj?
- Kicsit talán türelmetlen voltam.
Konkrét ajánlattal keresett meg az egyik NB I-es klub, de végül nem fogadtam el.
- Sokat beszélgettem róla Lipcsei Peti bá'-val, aki mindig azt mondta, legyek türelmes, lesz ennél jobb lehetőségem is. Az soha nem volt kimondva, hogy majd a Fradiban fogok játszani, de én titkon azért abban bíztam.
Most rendre te játszol kezdőként Civic helyén. Kiszorítottad őt a csapatból?
- Ezt így nem jelenteném ki. Inkább azt mondanám, hogy mindketten alternatívát jelentünk a szakmai stáb részére, de Eldar még előttem van a sorban. Amikor télen ide kerültem, az volt a rövid távú célom, hogy bemutatkozzam az NB I-ben, azt nem gondoltam, hogy több meccsen is kezdő leszek. A Fradinak van a legerősebb kerete az országban és tisztában vagyok vele, hogy hol a helyem a hierarchiában.
A második meccseden helyretetted Croizet-et, amikor kiszólt a ferencvárosi szurkolóknak. Azt mondják rólad, hogy vagány, tisztelettudó srác vagy. Ez miben nyilvánul meg?
- Az egyik felével egyetértek. Tisztelettudó vagyok, ezt otthonról hoztam magammal. A derbin abban a szituációban nem éreztem korrektnek, amit az Újpest játékosa tett. Tudta, hogy kézzel ért a labdához, el fogják venni a gólt, mégis hergelte a szurkolókat. Ez nálam nem fér bele. Ami a vagányságot illeti, valamilyen szinten biztos megvan bennem, de én inkább szerénynek gondolom magam, mintsem vagánynak.
Évek, évtizedek óta a magyar válogatottban a balhátvéd pozíció sok esetben egyfajta hiányposztnak számított. A következő lépés, lehet számodra a válogatottság?
- Adminisztratív okai nem lennének, mivel kettős állampolgár vagyok, de egyelőre távolinak gondolom.
Sokan vannak még előttem, de természetesen az a célom, hogy egyszer megvalósuljon, az lenne pályafutásom csúcsa.
- A Magyar Kupa-döntő előtt felemelő érzés volt 40 ezer szurkoló előtt hallgatni a Himnuszt. Egyelőre azonban a Fradiban szeretnék minél többet játszani, ősztől például valamelyik nemzetközi kupa csoportkörében.
PRIVACSEK ANDRÁS
