A szombati, 1-1-re végződött Honvéd-FTC után a kispestiek trénerének pici hiányérzete is volt a pontszerzés ellenére.

Supka Attila (Honvéd): - Nem voltunk könnyű helyzetben, hiszen sok meghatározó játékos sérült a csapatban, ezt tovább nehezítette, hogy az első félidőben két játékosunkat is le kellett cserélnünk sérülés miatt. Úgy gondolom, hogy ettől függetlenül meg tudtuk valósítani, amit elterveztünk. Nem adtunk lehetőséget arra, hogy a Ferencváros a gyors játékosaival megbontsa a védekezésünket. Ha jól emlékszem az első félidőben nem is volt olyan szituáció, amelyben meg tudtak volna futni bennünket a széleken, és komolyabb helyzetet tudtak volna kialakítani. Sajnos az első félidő elején egy szöglet szituációból kaptunk egy gólt, ami úgy gondolom, hogy jót tett a mérkőzésnek, mert mi is bátrabban ki mertünk támadni. Egy kicsit rizikós cserével Danilót beállítottuk a csapatba, ami kockázatos volt, amennyiben még egy játékos lesérül emberhátrányba kerültünk volna, de ezt is bevállaltuk. Úgy érzem, hogy jó csere volt, jót tett a mérkőzésnek a Danilo játéka. Ha egy kicsit koncentráltabbak vagyunk a végjátéknál és pontosabban fejezzük be a támadásainkat az utolsó öt-tíz percben, akkor a három pontot is meg szerezhettük volna. A teljes mérkőzés alapján azt is mondhatnám, hogy elégedett vagyok, de ha csak az utolsó momentumokat veszem figyelembe, akkor egy kis hiányérzetem van, mert több olyan meccslabdánk is volt, amellyel megnyerhettük volna a rangadót. (honvedfc.hu)

"Ha ez a legnagyobb baj a magyar fociban, akkor jól állunk"

A mérkőzés hajrájában a kispadtól elküldött Thomas Doll helyett egyik segítője, Máté Csaba nyilatkozott a sajtó képviselői előtt. A Farkas Ádám játékvezető által megítélt 11-es természetesen főszerepet kapott.

- A mérkőzés úgy alakult, ahogy mindenki várta: nekünk győzelemre kellett játszanunk, a Honvéd pedig átengedte a területet, fennhagyta a két a magyar mezőnyben klasszis csatárát, és nyolc emberrel védte a kapuját, ezt kellett nekünk megpróbálni feltörni. Már az első félidőben is voltak helyzeteink, és azt is tudtuk, hogy az idő múlásával több rizikót kell vállalnunk, de elég hamar sikerült vezetést szereznünk. Ezután volt pár lehetőségünk a második gól megszerzésére is, ezt viszont sajnos elmulasztottuk. Viszont kaptunk egy olyan tizenegyest, ami azért erősen vitatható. Még ezután is ott volt a lehetőségünk a győztes gól megszerzésére, több játékosunkat is előreküldtük, de már nem sikerült újra betalálni, az egy ponttal pedig sajnos nem sokra mehetünk. (fradi.hu / M4 Sport)

A büntetőről:

Számunkra a szituáció úgy tűnt, hogy nem volt 11-est. Nehéz mit mondani...sokszor reklamáltunk, hogy nem kaptunk büntetőt, vagy épp ellenünk ítéltek olyat, ami kérdéses volt. A 11-es fogalmát mi most már abszolút nem tudjuk...szerintünk
ez nem volt az. Dibusz remekül védett, a labda továbbgurult, a csatár nekifutott, a játékvezető meg büntetőt ítélt.

Lanzafame: "Be lehetett fújni"

Az ominózus 11-est kiharcoló Davide Lanzafame így nyilatkozott az esetről az M4 Sportnak:

- Tanulmányoztam Dibusz Dénes mozgását, ő egyébként egy nagyszerű kapus. Szerintem a kontaktus megvolt a büntető előtt, így be lehetett fújni a 11-est. Óriási csata volt, mindkét csapat nagy célért küzdött. Ez egy ilyen sport, így kell szeretni: érzelmekkel, dühvel, haraggal, de a végén mindenki lepacsizott mindenkivel.

Dibusz: "Egy tehetetlen tárgy voltam a pályán"

De megszólalt Dibusz Dénes is:

- A második  félidő közepén volt egy indítás, amit Lanzafame átvett, aztán a bal kezem felé rúgta a labdát, én lábbal védtem, aztán átesett rajtam. A játékvezető büntetőt ítélt, de igazából nem tudom, hogy miért. Onnantól kezdve, hogy védek, én tehetetlen vagyok. Zártam a lapos lövés útját, kidobtam magam a csatár elé, bal lábbal védtem is, majd már csak gyakorlatilag egy tehetetlen tárgy voltam a pályán...ha a bíró nem lövésnek, hanem cselnek tekintette a helyzetet, akkor is elrúgtam a labdát, Lanzafaménak esélye sem volt megszerezni azt. Nem értem, miért született ez a döntés.