"Nem személyeskednék, de szerintem erősebb keretünk van"

- Mennyire szereted, ha ennyire kiélezett a bajnoki versenyfutás, mint most a Fradi és a Videoton között?

- Minden bajnokesélyes csapatban szereplő játékos jobban szereti szerintem, ha egy-két fordulóval a vége előtt már aranyérmes az együttese. Nálunk, a Fradinál is versenyhelyzet van minden egyes posztra, úgyhogy ehhez hozzászoktunk. Poznanban, amikor bajnokok lettünk, az utolsó fordulóban elég volt a döntetlen, hogy megelőzzük a Legiát. Én épp műtét után voltam, mi, akik nem játszottunk, telefonnal a kezünkben ültünk, és néztük, hogy mit játszik a Varsó. Ők hamar vezettek kettővel, ellenünk pedig nagyon nyomott a Wisla Krakkó. Az kicsit stresszes volt, de végül nyertünk és bajnokok lettünk.

- Mennyi pontvesztés fér még bele szerinted az utolsó nyolc fordulóban?

Egy sem, főleg nem a Videoton ellen. Nem szeretek velük foglalkozni, de a meccseiket megnézem, mert szeretnék minél jobban felkészülni belőlük. Husztiból, Stefan Scepovicból, akik télen érkeztek. Védőként nem szeretném, hogy meglepetést okozzanak. Tehát nem fér bele a botlás, de nem szabad ezen stresszelni.

- Azért elfogadnád valamelyik Videoton-játékost csapattársadként?

Lehet, hogy ezen megsértődnek, de nem. Posztonként nem mennék bele, nem személyeskednék, de szerintem erősebb keretünk van. Ezek persze csak szavak. A pályán kell megmutatni majd.

Idegenben simán megvertek minket. Hazai pályán viszont nagyon jó mérkőzésen mi nyertünk simán. Most megyünk majd megint idegenbe, és úgy vélem, az a mérkőzés lesz a bajnoki döntő.

- Hosszú évekig támadóként játszottál, de az elmúlt időszakban mégis védőként számítanak rád. Hogy lettél hátvéd, mennyire volt ismeretlen ez a poszt?

- Éppen egy Videoton elleni idegenbeli meccsen játszottam először, Thomas Doll tett oda. 1-1-et játszottunk, akkor a szélsőjük sebességét kellett megfognom. Ült is a dolog, nem nagyon tudott átjutni rajtam. Utána ottragadtam, persze az is tény, hogy a szélső támadó posztján nem azt a teljesítményt nyújtottam a Fradiban, mint amit Poznanban. Lengyelországban viszont jobban elsajátítottam a védekezést. Igaz, Thomas nemrég mondta, hogy nem annyira kedvelem ezt a posztot, de ha kellett is félév megszokás, megszerettem.

Mi az, amiért nem tudtál rögtön jól kezdeni a Fradiban szélsőként is?

- Teljesen más volt a bajnokság, máshoz kellett alkalmazkodni. A lengyel ligában nincs olyan csapat, amelynél ennyit, 65-70 százalékban van a labda. Ha az NB I-ben jó pozícióban vagy elöl, nem kell annyit futni. Itt kis távolságokat kell futni, viszont Lengyelországban meg folyamatosan föl-alá kellett rohangálni, több a fizikai párharc is.

"Az első fél évem kevés volt, tudtam is"

- Azt lehetett hallani, hogy az első féléved után azt mondták: muszáj bizonyítanod, különben veszélybe kerül az is, hogy egyáltalán maradj a Fradiban.

- Az első félévem nem úgy sült el, ahogy én vagy a vezetők várták volna. Ezeket télen átbeszéltük Thomasszal, hogy mi volt jó, min kell változtatni. Mondta, hogy télen mutassam meg, hogy nem hiába hoztak vissza. Akkor volt egy vagy két gólpasszom ősszel. Külföldi karrierrel a hátam mögött, lengyel bajnokként, Szuperkupa-győztesként és válogatottként ez kevés. Ezt tudtam is. Akkor azt mondtam magamnak, hogy vissza fogom verekedni magam a csapatba, és azóta végig játszottam is. Tavasszal az első fordulóban ugyan még padon kezdtem, de Endinek (Botka Endre – a szerk.) plusz motiváció volt, hogy a Honvéd ellen játszhat.

- Ilyen esetben ez ennyi számított? Ezért játszhatott ő?

- Szerintem igen. Utána Endre megsérült, beszálltam, és tudtam, hogy itt a lehetőség ismét. Úgy is érzem, hogy kezdek formába lendülni.

- Ezek szerint nem vagy az a típus, aki padlóra kerül, ha kispadra teszik?

- Először tükörbe nézek és a saját játékomat elemzem. Levonom a tanulságokat, aztán az edző dolga, hogy kielemezzük együtt a mérkőzést. A csapattaktika elemzése nem a játékos feladata.

Ha padra kerülök, akkor tudom, hogy nem olyan a formám, kell pihenő, hogy a fejem rendbe tegyem. Nem dőlök a kardomba. Úgy fogom fel, hogy jobbnak kell lenni.

Ha valakinek rosszabb formája van, nem fog átlendülni, ha lenyom még 8-10 meccset. Picit vissza kell ilyenkor őt venni, és lehet, hogy egy hét után újra rögtön formába lendül.

- Ha a Vasas elleni Magyar Kupa-döntőt említem, akkor mi jut először az eszedbe: a súlyos sérülésed vagy a kupagyőzelem?

Sajnos a sérülés, persze jobb lenne, ha a kupagyőzelmet mondhatnám.

Három nappal előtte született meg a kisfiam, másnap hoztam volna haza a családot a kórházból. A mentőautóban tértem magamhoz, és nem is emlékeztem, hogy kiintettem a szurkolóknak. Az ösztönös lehetett, nem voltam magamnál. De miután megnéztem a szituációkat, már emlékeztem mindenre. Most már sokkal jobban figyelek, Dini (Dibusz Dénes – a szerk.) is tudja, hogy ne rúgja oda a labdát ilyen szituációban.

- Hogy tudtál túllendülni az eseten, most már bátran belemész egy ugyanilyen szituációba?

- Sok segítséget kaptam a társaktól, a vezetőktől is. Mielőtt tudtam, hogy vissza fogok térni a pályára, azon a héten külön figyeltek rá, hogy legyen legalább egy ilyen szituáció az edzésen. Az elsőnél nem ugrottam fel, de enyém lett a labda. A másodiknál felugrottam, de nem ugrott fel a csatár, én pedig elfejeltem a labdát, vártam 10 másodpercet, hogy jön-e fejfájás, abba kell-e hagynom a játékot. De nem volt baj, akkor nyugodtam meg először. A meccsen is próbáltam elkerülni az ilyen szituációkat, megbeszéltük, hogy ha jön egy hosszú labda, akkor Kenny (Otigba Kenneth – a szerk.) fog ugrani, én megyek mögé. Amikor nagyon szélre ment a labda, próbáltam, hogy nem ugrok fel, de volt, amikor egyszerűen muszáj voltam. Akkor pedig már készen is álltam erre.

"Állandóan azt olvastam, mekkora esélyük van"

- A Lech Poznanban is kellett várnod néhány évet, hogy a sok BL- és EL-selejtező után összejöjjön egy csoportkör. Mi kellett hozzá? Tudsz párhuzamot vonni a Fradival?

- Szerencsés sorsolás is kell, bár most a BL-ben még nehezebb a helyzetük a magyar csapatoknak. Amikor a Poznannal az EL csoportkörébe jutottunk, akkor előtte a 2. körben kapcsolódtunk be a BL-ben, legyőztünk egy kisebb csapatot, majd jött a Basel. Hasonlóan kaptunk ki, mint a Fradival a Midtjylland ellen: vezettünk, jött egy piros lap, és fordítottak, majd a visszavágót megnyerték. A negyedik körbe pottyantunk az EL-be, ahol megkaptuk a Videotont, amire azt mondtam, hogy ha ez nem lesz meg, egy ideig nem jutunk csoportkörbe. Nem lebecsülve a Videotont, de tudtam, hogy erősebbek vagyunk. Hazai pályán bizonyítottuk is, nyertünk 3-0-ra, majd idegenben egy kontrával 1-0-ra győztünk. És meg is lett a minimális cél, az EL-csoportkör.

- Motiváltabb voltál, hogy légiósként megmutasd, sikerült egy erősebb csapathoz kikerülni, mint amelyik az NB I-ben szerepel?

Plusz motivációt kaptam, hiszen állandóan azt olvastam – ezzel egyetlen akkori Videoton-játékost vagy vezetőt sem akarok megbántani –, hogy mekkora esélye van a Videotonnak, nem is olyan erős csapat a Lech. Bementem az öltözőbe, mondtam a társaknak, hogy halljátok, miről van itt szó? Nem is kellett nekik több.

Megbeszéltük, hogy ha jönnek hozzánk, nem hagyjuk őket levegőt sem venni. Tény, hogy Gyurcsó Ádi félpályáról vezette a labdát a kapusunkra, aki megfogta a ziccert, az is kellett. De utána lesimáztuk. Olvastam tehát, mi történik Magyarországon. Mi nem mondunk ilyet másik csapatra, akkor sem, ha rossz formában van esetleg, így nem lehet hozzáállni. Szerettem volna bizonyítani, hogy a lengyel bajnokság tényleg erősebb, amiket előtte évekig mondtam.

- Te voltál az első magyar játékos, aki Lengyelországba igazolt, mielőtt igen sokan odaszerződtek volna. Szerinted mekkora szereped volt abban, hogy mások is követhessenek?

Talán nagyképűség nélkül mondhatom, hogy szerintem sok. Ha nem játszottam volna jól akkor, nem biztos, hogy Magyarország felé nyitnak.

Kellett, hogy gólokat lőjek, gólpasszokat adjak, forduló válogatottja legyek. Utána egyre több magyar került ki hosszabb-rövidebb időre. Aztán, ahogy eljöttem, Kádár még ott maradt, és jó ugródeszka volt számára, hiszen a Dinamo Kijevben alapember most, azaz följebb lépett. Nekem is voltak lehetőségeim hasonlóra, de külső okok miatt nem jött össze, hogy akár egy topbajnokságba igazoljak. Nem rajtam múlott sajnos, de ezt hagyjuk.

"Lehet, hogy a magyaroknak kemény volt a lengyel edzésmunka"

- Teljesen mégsem elengedve a témát, milyen helyzetben voltál akkor? Talán nem teljesen az volt a cél, hogy az NB I-be szerződj.  

- Nehéz helyzetben voltam, mert nem voltam a legjobb formában. Nem úgy szerettem volna az Eb-re menni, hogy ha játszom, lesz csapatom, ha nem, akkor meg mi lesz… Thomasszal már beszéltem fél évvel azelőtt, szimpatikusak voltak a tervek. De megvártam, hogy a Lech mit szeretne, mert sokat köszönhettem a klubnak. Olyan ajánlatot kaptam, amivel azt mutatták, hogy nincs rám szükség. Utána pedig egyértelműen a Fradihoz akartam jönni, tudták a klubnál, hogy nagyon szerettem Poznanban játszani, csak a csapatnál nem voltak benne biztosak a formahanyatlás miatt, hogy ezt 2-3 évig még tudom folytatni. És ők egyébként is szeretnek a fiatalokhoz nyúlni.

- Hogyhogy eltűntek a lengyel élvonalból a magyarok?

- Lehet, hogy nem a legjobb csapathoz igazoltak. Ugyan hoznak külföldit a lengyelek, de ez esetben kétszer jobbnak kell lenned. Ott vannak 40 millió lakossal, könnyen nyúlnak a saját fiataljaikhoz, ez a filozófiájuk, hogy ingyen felhoznak egy játékost a korosztályos együttesből, majd eladják több millió euróért.

Lehet, hogy akik kimentek, azoknak erősebb volt az edzésmunka, a felkészülés, az edzések. Én is azt éreztem, hogy játszottam 7-8 meccset jól, aztán leesett a formám, akármit csináltam.

Kellett egy téli felkészülés, hogy újra ott folytassam hosszabb ideig. A lengyel liga erősebb, kell egy fizikum, hogy föl-le rohangálj, lehet, hogy ezt nem bírták annyira, mink Kádár vagy én.

- Hogy láttad konkrétan Nagy Dominik helyzetét, aki remek lengyel kezdés és bajnoki cím után kiszorult a csapatból, és hazajött kölcsönben a Fradihoz?

- Nálunk is jól játszott, nyilván nem az volt a dolga, hogy rúgjon 15 gólt, de nagyon hasznosan futballozott. Kiment, jól beilleszkedett, jó formában volt, bajnok lett. De jött egy törés, mint korábban nálam is. Illetve jött egy új edző, akinek más elképzelése volt. Ha azt mondják, hogy nem te játszol, hanem más, akkor nem nagyon tudsz mit csinálni, főleg, ha jól játszanak a posztodon. Viszont fiatalon kell neki a játék, ezért visszajött, igaz, itt van Varga Roli, Joe Paintsil, vagy Nando Gorriarrán, Spirovski és Leo is, aki hasonló poszton játszik. Megvolt tehát a csapat, de akartunk egy alternatívát, akit akármikor be lehet dobni, és bizonyította is, hogy erre teljesen alkalmas, hiszen életveszélyesen szállt be legutóbb is. Előbb-utóbb szerintem kezdő lesz, keményen dolgozik most, hiszen ha itt nem játszik, mi lesz vele Varsóban? Ha viszont itt folyamatosan szerepet kap, akkor kezdő lehet ott is, hiszen látják, hogy bizonyított a Fradiban.

"Volt már olyan, hogy elsírtam magam"

- Van még lehetőséged külföldi karrierre?

- Érzek még annyi erőt. Az álmaimról nem mondok le, ez pedig az, hogy topbajnokságban játszhassak. Nem tartom magam öregnek, aki már azon gondolkodna, hogy befejezze.

Benne van a légióskodás, ha jól játszom: ehhez kell, hogy alapember legyek, kupákat nyerjünk, és nemzetközi porondon jól szerepeljünk, a válogatottról nem is beszélve.

De ha nem így lesz, és a Fradi esetleg azt szeretné, hogy innen vonuljak vissza, annak sem lehetek ellenére. Szeretem a klubot, jó helyen vagyok.

- Téged hogy érintett a kapitányváltás? Hogyan látod Georges Leekens kezdeti időszakát?

- Nehéz helyzetben vette át a csapatot Leekens úr, túl sokat néhány nap alatt ő sem tudott tenni. Nem egyszerű, ha pár nap csapattal való munka után két győzelemmel kellene kezdened. Az is tény azonban, hogy meg kell találni a csapatot őszre.

- Keveset lehet eddig tudni arról, hogy mik Leekens konkrét elképzelései, milyen edző, hogyan viszonyul a játékosokhoz. Tudsz némi pluszt mondani ezzel kapcsolatban?

- Mindenről el lehet vele beszélgetni a focin kívül is. Nagyon sokat beszélget a játékosokkal, próbálja megismerni őket. Ha viccelődünk, odajön, csatlakozik, ő egy közvetlenebb edző. Storck kicsit távolságtartóbb volt, de megvoltak az elképzelései, amit ismertünk. Leekensnél még nekünk is látnunk kell, hogy milyen lesz az alaptaktika.

Sokszor mondta, hogy higgyünk magukban, ne legyen az, hogy most, mert kikaptunk a felkészülési meccseken, akkor végünk van, szétesünk. Próbálta tartani a hitet bennünk, ezt a kazah meccs után láthattuk is, hiszen a skótok ellen már más csapat volt a pályán. És a pozitív gondolkodást abszolút megköveteli.

- Volt korábban olyan, hogy ennyire megviseljen egy vereség, mint a skótok elleni, miután elsírtad magad a kamera előtt?

Volt azért. A tavalyi szezonban a Vasas ellen, a Honvéd-pályán is ez történt. Az volt a négy 11-eses mérkőzés. Ezt senki nem látta akkor, mert az öltözőben voltam.

Bajnoki címért küzdöttünk, és két olyan 11-est is fújtak ellenünk, ami „rám jött ki”, pedig nem volt 11-es, nem csináltam semmit. Aztán kaptunk a hosszabbításban egy büntetőt, azzal vezettünk, majd lett még egy 11-es, azt Ferenczi berúgta, 2-2… Akkor kivoltam, de ilyen, hogy kamera előtt elérzékenyültem, még soha nem volt.

- Mi váltotta ki most szerinted? Miért pont egy felkészülési mérkőzésen elszenvedett vereség után tört ki belőled?

- Mert tényleg elegem volt a vereségekből. Alapból érzékenyebb vagyok. Ha hibázom, belátom a hibámat. Ha sok negatív dolog ér, akkor is belátom, ha én vagyok a hibás. De ha nincs igazság ebben, akkor a szívemre veszem. Amikor odasétáltam a kamerához, nem éreztem, hogy ez lesz. Nem is a kérdés volt a lényeg, csak elkezdtem beszélni, és éreztem, hogy le kell rövidítenem, de nem bírtam visszatartani az érzéseimet.

- Milyen reakciókat kaptál ezután?

- A barátaim, otthon a párom, illetve akikkel találkoztam szurkolókkal, pozitívan viszonyultak ehhez, próbáltak megnyugtatni. Ezt köszönöm is, mert segített. Néhány nappal később muszáj volt túltennem magam ezen, mert mentünk az Újpesthez.

- Néhány villámkérdést még tartogattam a végére. Ki lesz a bajnok?

- A Fradi.

- Ki lesz a kupagyőztes?

- A Debrecen, de ne kérdezd, miért.

- És a gólkirály?

Hűha, jó kérdés. Melyik ujjamat harapjam meg? (nevet). Ha ősz lenne, azt mondanám, hogy tuti a Varga Roli. De a tavaszi forma alapján a Böde Dani. Négy góllal fordult, úgyhogy őt mondom, de úgyis iksz lesz (nevet).

BUDAI LÁSZLÓ