Rengeteg sajtóhír látott napvilágot az elmúlt hetekben a Haladás pénzügyi helyzetével kapcsolatban, a vezetők megerősítették a fizetéscsúszást, illetve arról is lehetett olvasni, hogy veszélybe került az is, hogy a csapat befejezze az NB I-es bajnokságot. Milyen a hangulat az öltözőben? Mennyire téma ez a játékosok között?
– Ezzel a témával jelenleg nem szeretnék foglalkozni. Csak a focira koncentrálunk, minden játékos becsületesen edz és készül a hétvégi bajnokira. Az a legfontosabb, hogy kiharcoljuk a bennmaradást, nem könnyű a helyzetünk, de éppen ezért nem is engedhetjük meg, hogy a focin kívül másra koncentráljunk - mondta a csakfoci.hu-nak Schimmer Szabolcs, a Haladást 16 éve szolgáló, ezzel az egész élvonal - holtversenyben Kanta Józseffel (MTK) - leghűségesebb játékosának számító, 35 éves védője.
Teljesen tudja függetleníteni magát a csapat a pályán a kialakult pénzügyi helyzettől?
– Egy profi játékos, ha kimegy a pályára, akkor onnantól kezdve már csak a labda és a győzelem érdekli. Sem edzés, sem mérkőzés közben nem foglalkozunk a klub körül kialakult helyzettel.
A legutóbbi öt meccsetekből hármat megnyertetek. Minek tulajdonítod ezt a hirtelen feltámadást?
– Szerintem az egész tavasszal jól ment a csapatnak a játék, még ha az első négy fordulóban nem is sikerült nyernünk. Ezeken a meccseken nem volt szerencsénk, olyan találkozón is veszítettünk, amin közel álltunk a győzelemhez. Az utóbbi időben megfordult a szerencsénk, megszületett az első tavaszi győzelmünk, ami óriási lökést adott a csapatnak. Ezen az úton kell továbbmennünk, ha szeretnénk elérni a céljainkat a szezonban.
A baj összekovácsolta a csapatot?
– Előtte sem volt széthúzás az öltözőben, ezért nem mondanám, hogy a baj lökött volna rajtunk. Az első győzelem kellő hitet és önbizalmat adott a csapatnak, ez volt a kulcs.
De ez így is elég későinek tűnik…
– Majd a bajnokság végén kiderül… Azt szokták mondani, hogy „a nap végén kell számolni a tyúkokat”. Most az a dolgunk, hogy minél több meccset megnyerjünk, aztán meglátjuk, ez mire lesz elég.
A téli szünetre 8 pontos hátránnyal mentetek, majd a 22. forduló után ez már 14 pontos mínusz volt, gyakorlatilag behozhatatlan lett a hátrány. Mi volt a probléma a csapattal?
– A góllövéssel jó ideig hadilábon álltunk, hátul pedig mindig voltak olyan hibáink, amiket az ellenfelek kihasználtak és gólt, gólokat tudtak szerezni, emitt sok mérkőzést elveszítettünk. Ez a tendencia most megfordulni látszik, támadásban sokkal hatékonyabbak lettünk.
A szezon közben egy edzőváltás is történt, Michal Hipp helyére érkezett Horváth Ferenc. Későn állt össze a kezei alatt a csapat?
– Biztos, hogy van ebben is valami, hiszen minden edzőnek van egy stílusa, egy elképzelése a futballról, amihez a játékosoknak alkalmazkodniuk kell. Egy profi futballistának azonban minden körülmények között tudnia kell ehhez igazodni, és szerintem nem is volt ezzel olyan nagy probléma, igyekszünk megoldani azt, amit kér tőlünk.
A rutinos játékosok közé tartozol, zsinórban a 16. szezonodat töltöd a Haladásnál, a szurkolók klubikonként tekintenek rád, megjártad már az NB II-t is a csapattal. Látsz párhuzamot a jelenlegi helyzet és a korábbi nehéz időszakok között?
– Nyilván nem érint jól senkit sem, hogy rosszul állunk a bajnokságban,
de mi jelenleg még egyáltalán nem gondolunk az NB II-re annak ellenére, hogy már nagyon sokan eltemettek minket.
Megpróbálunk megkapaszkodni az utolsó szalmaszálba, elhisszük, hogy bennmaradhatunk és bízunk benne, hogy minél hamarabb megoldódik minden a klub körül is. Ha a múltról beszélünk, volt már olyan, hogy egy csapat nagyon mélyről vissza tudott jönni, nem lenne példa nélküli ez a tett. Ahogyan említetted, a rutinosabb játékosok közé tartozom, így nagy a felelősség rajtam az öltözőben és a pályán is, de ez nem csak rám igaz, hanem mindenkire, aki felhúzza a Haladás-mezt és kifut a gyepre. Igyekszem segíteni a társakat, próbálok pozitív légkört teremteni az öltözőben a csapaton belül. De hál’ Istennek ezzel nincs probléma, nincs nehéz dolgom.
Alkalmas ez a keret az NB I-re?
– Ha az elmúlt fordulókat nézzük, akkor egyértelműen kijelenthető, hogy alkalmas a keret az élvonalra. Keményen dolgozunk tovább, semmi mással nem foglalkozunk, csak a Diósgyőr elleni mérkőzéssel, ami nagyon fontos lesz a számunkra, nyernünk kell és akkor bizakodhatunk továbbra is.
A DVTK is szorult helyzetben van, egy igazi kiesési rangadó lesz. Ha nem jön össze a győzelem, mondhatni, hogy lőttek az utolsó utáni esélynek is?
– Nem gondolunk arra, hogy mi lesz vereség esetén. Csak a győzelem lehetősége forog a fejünkben. Ezt a meccset meg kell nyernünk, és meg is fogjuk nyerni. Az első perctől éreztetni kell velük, hogy ezt a találkozót nem nyerheti meg senki más, csak mi. Ha azon gondolkodnánk, hogy mi lesz, ha kikapunk, akkor inkább el sem mennénk Diósgyőrbe.
Volt olyan időszak a mostani szezonban, amikor a szurkolókkal való kapcsolat nagyon mélyen volt. Milyennek látod ezt most?
– Rengeteg kritikát kaptunk a szezon során, de legyünk őszinték, valamilyen szinten rá is szolgáltunk erre. Hazai pályán is nagyon rosszul szerepeltünk, ami a Haladásra sosem volt jellemző. Az elmúlt hetekben azonban javulni látszik a kapcsolat a felek között, a szurkolók is látják, hogy egyáltalán nem adtuk még fel, küzdünk továbbra is az NB I-ért. Az utóbbi néhány meccsen érezhetően nagyon komolyan mellénk álltak ebben a nehéz helyzetben, ezért köszönettel tartozunk nekik és meg kell hálálnunk a bizalmukat.