Budapest Honvéd FC–Vasas FC 2-0
A mérkőzésről ide kattintva olvashatsz bővebben!
Dean Klafuric (Honvéd): – Szeretnék gratulálni a játékosaimnak. Hosszú idő után sikerült újra győzelmet aratni hazai pályán, ezzel tartoztunk a klubnak és a szurkolóinknak is. Megérdemelte a csapat, nagyon keményen dolgozunk már hetek óta. Nehéz meccs volt, elsősorban lélektanilag, hiszen egy hullámvölgyből kellett kikeverednünk egy derbire, amiben mindig benne van a kiszámíthatatlanság. Ilyenkor egyáltalán nem számít, hogy a csapatok hol foglalják el a helyüket a tabellán, mindig egy háromesélyes mérkőzés, ebből sikerült győztesen kikerülnünk, ez egy hatalmas és megérdemelt siker. Külön szeretném kiemelni azt a gólörömöt, amit a csapat bemutatott, nemcsak a pályán lévő játékosok, hanem a kispadon és a tribünön is mindenki egy emberként ünnepelte a gólokat. Ezt a csapatszellemet kell sugározni, ez az, ami a csapatnak az egységét kifejezi és amiért küzdenünk kell minden nap. A második félidő első felében a Vasas nagyon nyomott, ott nagy védésekre is szükség volt Szappanostól. Az első félidőben nekünk voltak nagyobb helyzeteink, de az egész játékot hullámzás jellemezte, a középpályán nagyon könnyen átrohantak a csapatok.
A szünet után jöttek sorozatban a Vasas-támadások, egy kis szerkezeti váltás következett be nálunk ezután. Zsótér kiment balszélre, Domingues pedig beállt 10-es pozícióba és ez tette lehetővé, hogy végül Zsótér gólpasszt adjon Lukicnak, úgyhogy jó döntés volt ez a szerkezeti váltás.
Az előző meccseken is rászolgáltunk volna a gólokra, mindent megtettünk ezért korábban is. A Fehérvár ellen is voltak helyzeteink, míg Pakson az első félórában több ziccert is kihasználhattunk volna. Érett már, hogy gólt lőjünk és nagyon megérdemeltük. Ami a legfontosabb, hogy sikerült kitörölni a paksi események emlékét és a játékosok bebizonyították, hogy az egy egyszeri kisiklás volt.
Kondás Elemér (Vasas): – Egyáltalán nem úgy nézett ki ez a találkozó, hogy vereséget szenvedünk, megvoltak a lehetőségeink ahhoz, hogy nyerjünk, csak nem vagyunk elég hatékonyak az ellenfél kapuja előtt. Olyan szituációból kaptunk gólt, amikor a belső védő a saját térfelén három ember között kihozza a labdát, ez megengedhetetlen. Élet-halál meccseket játszunk és ha csak ennyit tudunk hozzátenni ezekhez a mérkőzésekhez, akkor probléma van. Néhány játékosunk nem érezte át a találkozó súlyát. Ettől jóval többet kell tenni egy meccsen, ha elsők lennénk, akkor is többet kéne hozzátenni, mert a futball megbosszulja magát. A szünetben javítottunk azon, hogy sokat bejátszották a labdát Lukichoz, aki be tudott fordulni, a második játékrészben azonban ezt jól megoldottuk, jól megszűrtük az ellenfél támadásait. Megpróbáltunk fent labdát szerezni, amiből meg is voltak a helyzeteink, csak ezeket nem tudtuk kihasználni. Ez egy olyan meccs volt, ahol ha megrúgjuk az első gólt, akkor az rendezi az egész meccs végkimenetelét. Nehéz megemészteni, hogy nem jött a gól. Amiket veszünk hétről hétre, azok működnek, de ki kellene használni ezeket, sokkal higgadtabbnak kellene lenni a kapu előtt. Változtatni kell jó néhány játékoson, szelektálnunk kell, mert ez néhány embertől kevés, amit produkál hétről hétre.
