"Egy dolog bánt Magyarországon" - interjú Kispest legkisebb királyával

Ikenne-King posztján az NB I egyik legjobbjává nőtte ki magát. Interjú.

Szerző: Dudás Gábor 2017. július 7., péntek 11:02

KITÖRNI NIGÉRIÁBÓL

Nem egyszerű rólad információkat találni. Az biztos, hogy 2012-ben érkeztél a Honvédhoz, az előző csapatod pedig a Flying Sports Academy volt. De hogyan kerültél Magyarországra?

- A Flying Sports Academy egy klub, egy tehetségekkel foglalkozó egyesület Nigériában, ahonnan sokan igazolnak aztán Európába, főként Olaszországba jó kapcsolatai miatt, meg persze azért is, mert a klub tulajdonosa olasz. Én is így kerültem próbajátékra a Vicenzához, majd a Parmához, de ott elsősorban a második csapatnál számoltak volna velem. Aztán képe került Fabio Cordella, a Honvéd akkori olasz sportigazgatója, én pedig Magyarországra igazoltam - mondta a nigériai Patrick George Ikenne-King a csakfoci.hu-nak.

Milyen egy gyerek, egy fiatal futballista élete Nigériában, miről szól ott a foci?

- Az élet fiatalként az edzésről, a kitörésről, az álmodozásról szólt. Egy ottani gyerek, mint én, arról álmodik, hogy Európában futballozhasson. Hogy ott mutathassa meg a tehetségét, és közben megfelelő életkörülményeket is biztosítson a családjának is. Az otthoni élet a mindennapi küzdelmekről szól, az életért, a családért, mindenért. Én is el akartam jönni, azért dolgoztam keményen, hogy Európába kerülhessek.

Úgy tűnik, a családod is nagy figyelemmel követi a távolból a pályafutásodat, láttam például egy képet az édesanyádról Honvéd-mezben. Ők hogyan fogadták, hogy focista lesz belőled?

- Calabarban születtem, de a családom már az Uyo nevű kisvárosba költözött. A édesanyám – aki egyébként atléta volt – és a két kishúgom, 4 és 6 évesek, ott élnek és szerencsére jól érzik magukat. Édesanyám elég jó 100 méteres síkfutó volt egyébként, talán épp sportolói múltja miatt szerette volna jobban, ha inkább tanulok, egyetemre megyek. De aztán egy idő után rájött, hogy engem csak a foci érdekel, az minden, amit akarok, így megteremtette a lehetőséget, hogy focizhassak. Aztán amikor eljött az idő, hogy Európába igazolhassak, azt mondta, hogy "ok, menj, majd meglátjuk, mi sül ki belőle" . Azóta is támogat mindenben.

Azt lehetett hallani, hogy elég nagy bulit rendeztek a tiszteletedre, amikor már bajnokként tértél haza…

- Nagy bulit? Végülis, voltunk több mint 30-an, én és a barátaim, van egy csomó ember, aki követi miattam, mi történik a Budapest Honvéddal. Vittem is magammal Honvéd-mezeket, amiket elosztogattam, hogy így fejezzem ki a hálámat azért, hogy mögöttem állnak otthonról is.

PUSKÁS, A "FÜSTÖLŐ SZÁJ", GULYÁS VS. AFANG ÉS A RASSZIZMUS

Egyáltalán mennyit tudnak Nigériában Magyarországról, a magyar fociról?

- Az van nálunk is, mint mindenhol a világon: ha magyar foci, akkor Puskás jut mindenkinek elsőként az eszébe. Mindenki ismeri otthon például az 1954-es vb-döntőt, amikor az Aranycsapat – soraiban Puskással – kikapott a németektől. De tudják azt is, hogy Magyarországé egy igazi futballőrült nemzet. Hogy a barátaim elhitték-e, amikor azt mondta, hogy Puskás első klubjában játszom? Persze, és számomra is egy óriási dolog, hogy itt lehetek, ahol ő is futballozott.

Mennyire volt nehéz beilleszkedni nálunk? Mi volt a legfurcsább a magyarországi életben?

- Az első és sokáig furcsa élményt az itteni ételek jelentették. Én, mint a nigériai gyerekek többsége, a helyi, lokális ételeket fogyasztottam sokáig, a kedvencem az afang nevű leves*. Ha érdekel a recept, megkérdezem az édesanyámat, én nem igazán vagyok otthon a konyhában…Most viszont szívesen eszem például gulyáslevest, az nagyon finom. Ugyanígy szeretem a halászlét is. A másik, ami meglepő volt , az az időjárás. Emlékszem, amikor először érkeztem Európába, tél volt, leszálltam a repülőgépről Olaszországban, aztán nem értettem, miért jön ki füst a számból (nevet). Az első hó? Az Magyarországon volt már, jó hideg volt, de nagyon élveztem. Sokat segített és segít a beilleszkedésben a barátnőm, aki magyar és akivel már három éve együtt vagyunk. Az, hogy velem van, nagyban megkönnyíti az életem. Nem a foci miatt találkoztunk egyébként, hanem a Facebookon ismerkedtünk össze.

És öt év után van olyan tapasztalatod nálunk, amit nem szívesen éltél volna meg?

A futballon kívül az emberek mind kedvesek, korrektek. Én pedig úgy vagyok vele, hogy ha elmész egy idegen országba, akkor próbáld meg követni az ottani szokásokat, kultúrát, én is így teszek itt, Magyarországon. Viszont van egy dolog, ami már a futballhoz köthető, és amit nagyon nem értek és nagyon nem szeretek, az a nézőtéri rasszizmus. Néha nagyon bántó tud lenni. Tudom, hogy nem csak itt, hanem a világon szinte mindenhol jelen van ez a jelenség, de akkor is. Ezt leszámítva jól érzem magam itt, élvezem az itteni pályafutásomat, az itteni életemet.

NIGÉRIAI VÁLOGATOTT - TALÁN. ÉS A MAGYAR?

Mióta itt vagy, az akkori légiósok szinte kivétel nélkül továbbálltak a Honvédtól. Te viszont maradtál. Nem is akartál elmenni? Egyáltalán lett volna rá lehetőséged, hogy eligazolj?

- Amikor idejöttem, ha jól emlékszem, 12 fekete srác volt velem együtt a csapatnál. Mára egyedül maradtam nagyjából. És azt hiszem, ez egy olyan dolog, amikor büszke lehetek, talán a fegyelmezettségemnek, a munkámnak is köszönhetem. Hogy miért nem távoztam már én is ennyi idő után? Talán soha nem is volt olyan ajánlatom, esélyem, amiért szívesen igent mondtam volna egy másik klubnak. Kitartóan és büszkén viselem a Honvéd mezét.

Tehát hosszú távra tervezel Magyarországon. A magyar állampolgárság megszerzésén, a magyar válogatottságon esetleg gondolkodtál már?

- El tudom képzelni simán, hogy újabb öt év múlva is a Honvéd játékosa legyek, ha úgy alakul. A szurkolók kedvelnek, pólót is készítettek rólam, éneklik a nevemet, ami számomra különleges érzés, és értük is játszom a pályán.

Magyar válogatottság? Ilyen tervem nincs, de ha itt leszek, jól megy a játék, az állampolgárságot is megszerezném, és szóba kerülne ilyesmi, örömmel elgondolkodnék rajta. Eddig még nem merült fel ilyesmi, őszintén szólva az állampolgársággal sem kacérkodtam még. Egyelőre csak arra koncentrálok, hogy megfelelő szinten futballozzak, majd meglátjuk, mit hoz a jövő.

A magyar állampolgársághoz a magyar nyelv ismerete sem "árt". Ezzel hogy állsz?

- Nagyon nehéz….tényleg a világ egyik legbonyolultabb nyelve. Szerencsére a csapattársak, de az emberek többsége is beszél angolul, így mi, légiósok is nyugodtabbak lehetünk, nem feltétlenül kényszerülünk rá a nyelv megtanulására. Persze ez nem lehet kifogás, megpróbálom minél jobban elsajátítani a magyar nyelvet, tényleg szeretném is, ebben segítenek a csapattársak és persze a barátnőm is, de tervezek egy nyelviskolába is elmenni . Az első szó, amit megtanultam? Vicces, de nem is Magyarországon történt. Nigériában volt egy barátom, Harmony Ikande, aki korábban a Honvédban is játszott, ő tanította meg nekem a "b..m..." kifejezést - de azóta is sokat hallom, hogy idejöttem (nevet).

És a nigériai válogatottság? Azzal, hogy bajnok lettél, mennyivel nőtt az ázsiód otthon?

- Korábban nem merült ennek a lehetősége, mivel sem én, sem a Honvéd nem volt olyan szinten, hogy szóba kerülhessen a válogatottságom. Azonban pár hónapja szóba került a nevem a szövetségi kapitánynál (Salisu Yusuf – a szerk.), egy barátságos meccs kapcsán, de mivel Nigéria kikapott az első Afrika-kupa selejtezőjén, ráadásul otthon, így megingott a pozíciója, így alighanem az én esélyeim is csökkentek. Nigéria egy hatalmas ország, rengetegen fociznak, otthon és külfödön is, remek játékosaink vannak, nem egyszerű bekerülni a legjobbak közé.

"AMIKOR ROSSI ELMENT..."

Számodra mit jelentett, hogy megnyertétek a Honvéddal a bajnokságot?

- Mit mondhatnék? Tényleg fantasztikus és hihetetlen volt egyszerre. Az életben és a fociban is mindig pozitív vagyok, hiszek abban, hogy minden lehetséges. De őszintén szólva, amikor Marco Rossi először mondta, hogy bajnokok lehetünk…aztán, ahogy egyre erősebb s erősebb lett a keret – mert anélkül, hogy bárkit is meg akarnék bántani a volt társak közül, ez nem mindig volt így – mi is elkezdtünk hinni ebben. Mostanra viszont egy igazi profi, egymásért harcoló játékosokból álló csapat jött össze, igazi vezéregyéniségekkel, mint például Kamber vagy Hidi, és a fantasztikus Rossi vezetésével odaértünk a csúcsra. Még most is nehéz elhinni.

Ha már Marco Rossit említetted, mi volt az első reakciód, amikor meghallottad, hogy távozik?

Ha láttad a videókat, a képeket, amik róla és rólam, vagy a csapatról készült, tudhatod, hogy nekem ő nem csak edző, de picit egy apafigura is volt. Speciális személy az életemben. Amikor idejöttem, nem volt semmiféle tapasztalatom az európai fociban, taktikailag nagy lemaradásom volt, de a technikai szintem sem volt túl jó. Ő viszont hitt bennem, ezt mindig el is mondta, ahogy azt is, hogy esélyt fog nekem adni, és meg is adta. Amikor elment, az számomra egy nagyon szomorú pillanat volt. Még most is érezni, hogy nincs ott velünk, sajnálom, hogy elment.

Érkezett a helyére a holland Erik van der Meer.

- És szerencsére vele is érezni , hogy a helyes úton járunk. Nagyon jók az első benyomásaim, ő is sok energiát fordít a mentális felkészítésre, nyomja a csapatot, keményen dolgozunk a kezei alatt. Jó edző, jó embernek tűnik, aki követel, de viccelődni is van ideje, az elmúlt két hét alapján abszolút a pozitív a kép róla.

Szerinted képesek lehettek újra az élen vagy annak közelében végezni a Honvéddal?

- Szerintem képesek lehetünk megint sikeresen szerepelni, és ott lenni az élmezőnyben akár, ha nem is feltétlenül az első helyen, de a dobogón. Ha ugyanúgy állunk hozzá a munkához, keményen melózunk, ott lehetünk újra a legjobbak között. Jó lenne megmaradni azon a szinten, ahol az előző idényben voltunk és szeretnénk odaérni a kupadöntőbe is.

És Európában meddig juthat a Honvéd? Mit tudsz az első ellenfélról, a Hapoel Beer-Sheváról?

- Van egy barátom, John Ogu, aki épp a Hapoelben futballozik és már elég sokat beszéltünk a meccsről, a csapatáról. Ő is a Flying Sports Academy-n nevelkedett. Erős a riválisunk, aki a múlt idényben az Európa Ligában is remekül szerepelt, de pozitív vagyok az esélyeinket illetően, és úgy gondolom, azért verhető a Hapoel, és ott lehetünk a következő körben.

Hogyan látod öt év után, mennyit fejlődött a magyar bajnokság? Vagy maradt minden a régiben?

- Szerintem abszolút látható az előrelépés, jót tett az NB I-nek az, hogy 12-re csökkent a létszám, jobb meccsek lettek így. Úgy gondolom, ennek is köszönhető az, hogy a válogatott kijutott az Európa-bajnokságra.

A CSAPATTÁRS KRITIKÁJA, "EPPEL KINYÍR" - ÉS KI A LEGKISEBB KIRÁLY?

Korábbi csapatársad, Kemenes Szabolcs a csakfoci.hu-nak adott interjúban ezt mondta: "Ikenne King például egy igazi őserő, aki a Bundesligában is megállná a helyét, annyit robotol, meccsenként 15-ször felfut az alapvonalig és ha a beadásai pontosabbak lennének, biztosan nem az NB I-ben játszana." Egyetértesz ezzel?

- Szabival három évig játszottunk együtt, és nekem is elmondta mindig ezt. Hogy gyors vagyok, de a beadásaimra jobban kell figyelnem. És igaza is volt. Az előző idényben azonban szerintem elég keményen dolgoztam ezen, és úgy érzem, sikerült előrelépnem e téren, bár mindig van min dolgoznom, de talán nemsokára elérhetek arra a szintre, amit kitűztem magam elé. A foci egyben tanulás is, én is folyamatosan tanulok, azért, hogy igazán jó játékos váljon belőlem.

Mely játékostársaidtól tanultad a legtöbbet az elmúlt években?

- Lanzafamétól a hozzáállást tekintve sokat tanulhattam, ő mindig és mindent belead a pályán. Ugyancsak követendő példa a számomra Kamber, csupaszív és remek futballista.

És ki az, aki a legjobban cikiz amiatt, hogy nincs még gólod az NB I-ben?

Eppel…kinyír az állandó zrikálásával, azzal, hogy "mikor rúgsz végre egy gólt?". Ha megnézed a statisztikákat, láthatod, hogy azért próbálkozom eleget, gólpasszaim voltak is, talán pechem is volt, nem tudom. Majd eljön az ideje a gólnak is.

Miért a 8-as mezben játszol, miért nem mondjuk a 2-esben, mint egy klasszikus jobbhátvéd?

- Ezt adták, amikor a Honvédhoz jöttem, nem én választottam…ha választani lehetne, a 29-es lenne a mezem, a születésnapom miatt. Amúgy az meg szabad, de már nem akarok váltani, jól bevált a mostani számom is (nevet).

Említetted az "Ikenne King, a legkisebb király" feliratú pólót. Mi a sztorija ennek?

- Azt tudom, hogy a legendás Pisont István volt a legnagyobb király, és én lettem a legkisebb. Nagyon tetszett és nagyon jól esett a gesztus, amiért a póló készült, szép elismerés a számomra. Hogy mennyibe kerül, azt nem tudom, de szerzek neked is egyet, ha szeretnéd…

Ki most a legjobb jobbhátvéd az NB I-ben? Ikenne-King?

- Remélem, hogy benne vagyok a legjobb háromban. Loic Nego a Videotonból remek játékos ezen a poszton és szerintem volt csapattársamnak, Botka Endrének is helye van a dobogón.

És ki okozta számodra a legnagyobb fejtörést a szélsők, a támadók közül?

- A volt újpesti Andric, vele mindig nagy csatákat vívtunk.