Mint ismeretes, kedden megerősítést nyert a csakfoci.hu elsőként közölt információja: Gazdag Dániel az MLS-ben szereplő Philadelphia Union csapatában folytatja pályafutását.
Az amerikai klub kivásárolta a szerződéséből a magyar válogatott támadót, aki így több mint 11 év után távozik a Honvédtól. Klubváltása kapcsán a honvedfc.hu készített vele interjút, ebből idézünk az alábbiakban.
Egyértelmű volt, hogy ha távozol, akkor légiósnak állsz?
Az elmúlt években voltak magyar ajánlataim is, de azokat nem erőltettük, illetve szerettem volna külföldön kipróbálni magam, és szerintem a szurkolók felé is egy gesztus, hogy nem hazai riválishoz szerződöm, hanem egy külföldi csapathoz.
Köztudott, hogy szereted a spanyol focit, volt számodra álomország, ahová mindenáron szerettél volna igazolni?
- Valóban a spanyol foci a kedvencem, az még most is álombajnokság, és nem gondolom, hogy ezzel a lépéssel szertefoszlott volna az az álom. Egyre többet lehet arról olvasni, hogy az amerikai bajnokságból Európába igazolnak játékosokat, például ha csak a Philadelphiát említem, az előző átigazolási időszakban két játékost is eladtak Európába. Egy belső védőt a belga Genknek, valamint egy támadó középpályást az osztrák Salzburgnak, szóval igenis van út Nyugat-Európába. Sőt, abból a ligából talán könnyebb is egy erős európai bajnokságba igazolni, mint a magyarból.
Marco Rossi véleményét is kikérted a szerződés kapcsán?
Persze, beszéltem vele is. Örül neki, hogy külföldre igazolok, ő már hamarabb is örömmel vette volna, ha légiósként játszom, hiszen a válogatott szempontjából sokat számít, ha egy játékos nemzetközi tempóban játssza a hétvégi meccseit. Örült és sok sikert kívánt.
Az elmúlt egy évet tekintve adja magát a kérdés: milyen poszton számítanak rád?
- Hát igen, a Honvédban a védelmet leszámítva szinte minden poszton játszottam. Beszéltem az ottani edzővel és a sportigazgatóval, azt mondtam, hogy a nyolcas, illetve a tízes pozícióban tudok a legjobban teljesíteni, és ők is így gondolkoznak rólam. De ha szükséges, akkor támadót is tudok játszani.
Elég sokan tudják rólad, hogy nem bírod a repülést. Ebből kiindulva, hogyhogy az Egyesült Államokat választottad?
- Amikor először jött a lehetőség, egyből mondtam, hogy felejtsük el (nevet), nem akarok odamenni. Nagyon nem szeretek repülni, de aztán átgondoltam, és úgy gondolom, hozzá fogok szokni, meg egyébként is sokat javult már a helyzet a kezdetekhez képest. Az elején utáltam, most már egész jól belejöttem, a Honvéddal is repültem, hiszen szerencsére több nemzetközi meccset is játszhattunk, ahogyan a válogatottal is. Ilyen hosszú útra viszont még nem mentem, mint ami most vár rám, kíváncsi vagyok, hogy viselem majd.
Mondhatjuk, hogy a stílusodnak fekszik az amerikai bajnokság?
- Szerintem igen. Néztem több meccset, és ahogy az edzővel is beszéltem, támadófocit játszanak, sőt, a bajnokságra alapvetően sem jellemző, hogy visszaállnának védekezni a csapatok. Szeretem a támadófocit, ezért is gondolom, illik hozzám a bajnokság, de ezt majd pár hónap múlva válaszolhatjuk meg. A támadójátékot persze azért is vállalhatják ilyen bátran, mert nincs kieső, nem kell emiatt pánikolni.
Fanyarul azt is mondhatnám, annyira megutáltam ebben a szezonban a kiesés elleni harcot, hogy olyan bajnokságot választottam, ahol nem lehet kiesni.
Látunk még Kispesten játszani?
- Bízom benne, szeretnék még az új stadionban játszani, remélem, úgy alakul a karrierem, hogy egy sikeres, külföldön töltött időszak végeztével pályára léphetek a Bozsik Arénában - mondta a 25 éves támadó középpályás a klubhonlapnak.
