George F. Hemingway kedden reggel kemény kijelentéseket is téve, őszintén beszélt arról, miért kellett Marco Rossinak távoznia a Honvédtól és hogy miért nincs esély arra, hogy az olasz tréner visszatérjen Dunaszerdahelyről Kispestre.
A piros-feketék tulajdonosa úgy fogalmazott, hogy bár szakmailag nem volt kifogása Rossi munkája ellen, sőt, elégedett volt vele és marasztalta is volna tavasszal a trénert, már a bajnoki cím megnyerése előtt, az "ahogy elment a több pénzért, az nem volt gusztusos".
Marco Rossit már hazájában, Olaszországban érte el a csakfoci.hu és a szakember reagált az elhangzottakra.
- Amikor először hallottam, olvastam, mit mondott, először arra gondoltam, ez válaszra sem méltó. Ugyanakkor azt sem hagyhatom, hogy azt beszéljen rólam, azt csináljon, amit csak akar, ráadásul ebben a stílusban. Egyszerűen röhejes, amiket beszélt, erre reagálnom kell - mondta honlapunknak a magyar bajnok edző, aki a 4. helyen telel a DAC-cal a szlovák ligában.
"Marco megsértődött, mert nem hosszabbítani akart, hanem több pénzt"
- Először is, amit arról mondott, hogy a pénz miatt hagytam ott a Honvédot. Az egyetlen igaz mondat, amit elmondott, az az, hogy valóban februárban kezdtünk el beszélni a szerződéshosszabbításomról. Na, nem vele, hanem Gács Pál ügyvezetővel.
Ő ugyanazokkal a feltételekkel, fizetéssel ajánlott nekem új szerződést, amivel az előző két idényt is végigdolgoztuk. Én ezt tiszteletlennek éreztem annak tükrében, amit a klubért tettünk, amennyi pénzt Hemingway úrnak kerestünk.
Azok után, hogy harmadikok lettünk a bajnokságban, majd megjártuk Európát is, majd a visszatérésünk után egy, a tabella alján álló, a kiesés által fenyegetett csapatot bent tartottunk. Emlékszem, meg is kérdezték tőlem, amikor visszajöttem, hogy megőrültem-e. Majd ezek után az élvonalban maradtunk, az előző idényben pedig harcoltunk és meg is nyertük a bajnoki címet, 24 év után. Ehhez képest a Gács Pálon keresztül hozzám eljuttatott ajánlat rendkívül tiszteletlen volt az én, a stábom, és a csapat elvégzett munkájával szemben is. De így is tovább dolgoztunk tavasszal, méghozzá sikerrel.
Később, márciusban vagy májusban sem kívántak emelni az ajánlaton, maradt az összeg, de én nem is a pénzről próbáltam velük beszélni soha, hanem arról, hogy hogyan építhetnénk tovább a Honvédot. De arra sem kaptam garanciát egyáltalán, hogy legalább a legjobb játékosokat megpróbáljuk majd megtartani. Mindig az volt a válasz, hogy ha kapunk egy megfelelő ajánlatot például Lanzafaméért vagy Eppelért, akkor eladjuk őket. Ezt a tulajdonos szemszögéből meg is értem, de amikor mondtam, hogy ha így lesz, akkor a fiatalokkal még nem lehetünk versenyképesek. Erre megint jött a „miénk a legjobb akadémia” szöveggel. Az igazság az, hogy valami megtört közöttünk, nem éreztem a lojalitást, a tiszteletet az irányomban.
Azt kaptam a végén, amit sokan megkaptak tőle a klubnál…hadd tegyem hozzá, ha valaha is a pénz érdekelt volna, soha nem jöttem volna Magyarországra.
"Hisztizett, hogy nem akar itt maradni ezért meg azért"
- Én próbáltam minden egyes beszélgetésünk során elmondani Hemingway úrnak, hogy a fiatalok többsége nem áll készen az NB I-re, de ő egyre csak azt szajkózta, hogy a „miénk a legjobb akadémia az országban”, és hogy igenis tegyem be a fiatalokat a pénz, az MLSZ-előírás miatt. Ehhez képest van der Meer-nek nagyjából 20 nap után már megengedte, hogy csak egy fiatal legyen a csapatban…egyszer volt olyan, még a Mezőkövesd ellen, 5-1-re megnyert bajnoki előtt, hogy ebbe nálam is beleegyezett, akkor is – ha jól emlékszem – Koszta és Zsótér sérülése miatt. Akkor 30 meccs után jártunk, amelyeken mindig két fiatal volt a pályán. Mert Hemingway ragaszkodott hozzá, hogy legyen meg a fiatal-pénz.
Sok hazugság hangzott el a nyilatkozatában, például az 5 ezer eurós fizetési sapka. Biztosan tudom, hogy van, aki ennél jóval többet keres, mint ahogy Erik van der Meer is magasabb összeget tehetett el havonta. Nekem 5 ezret ajánlott.
"Aztán elment egy szlovák faluba edzőnek"
- Ennél is mélyebbre ment, amikor és ahogyan Dunaszerdahelyről beszélt. Nyilván nem a város miatt választottam a DAC-ot, tisztában vagyok azzal, hogy az életminőség más, mint mondjuk Budapesten. De egy futballedző nem a város miatt dönt egy csapat mellett, hanem sokkal inkább a projekt, a lehetőségek, a körülmények miatt. Én egy teljesen normális életet élek, engem Budapesten sem láthattak az éjszakában soha. Az én életstílusomnak teljesen megfelelt volna Dunaszerdahely is, csak a családom miatt döntöttem úgy, hogy nem ott, hanem Pozsonyban lakom majd.
A DAC-nál komoly lehetőségek, remek jövőkép van, biztos vagyok benne, hogy sokra fogják majd vinni, velem vagy nélkülem, de így lesz. Sajnos – és ezt mondom úgy, hogy minden tiszteletem a Honvédé – ez Hemingway úr csapatánál nem biztos, hogy így lesz…
DUDÁS GÁBOR
