Az 1990-es évek végén a bőcsi utánpótlásnál kezdett dolgozni edzőként, majd fokozatosan feljebb került a ranglétrán, míg nem az NB II-ig vezette a borsodi kiscsapatot. Tóth László a remek eredményei miatt megkapta a "bőcsi Mourinho" becenevet, később pedig dolgozott Diósgyőrben, ahol Tornyi Barnabással komoly nézeteltérései akadtak.
Ezt követően a Haladás második csapatához került, ahonnan újra Borsodba, Mezőkövesdre vezetett az útja. Eleinte vezetőedzőként, az utóbbi években azonban már szakmai igazgatóként tevékenykedik, de a kispadra így is leül, méghozzá napszemüvegben, ami már a védjegyévé vált az évtizedek alatt. Tóth a csakfoci.hu-nak adott interjújában mesélt arról, mi a problémája a 12 csapatos élvonallal, elárulta, szerinte melyik mezőkövesdi játékosból lesz már a tavasz folyamán felnőtt válogatott, valamint arra is választ adott, minek kell történnie ahhoz, hogy a napszemüvege nélkül üljön le egyszer a kispadra.
Közel húsz évnyi edzősködés után három éve már szakmai igazgató. Hiányzik a vezetőedzői szerep?
– Eleinte hiányzott a mérkőzésekkel járó légkör, viszont jelenleg olyan felállásban dolgozunk Kuttor Attila vezetőedzővel, hogy én is a kispadon ülök, így teljesen ugyanazok az ingerek, hatások érnek, mintha vezetőedző lennék. Nyilván a heti munka más feladatokat igényel, de a korábbi csapataimnál is folyamatosan mindkét feladatot, a vezetőedzőét és a szakmai igazgatóét is elláttam, ami nem feltétlenül volt pozitív, hiszen a legtöbbször ezt a költséghatékonyság miatt kellett csinálnom. Úgy érzem, most megtaláltam az igazi pozíciómat, amiben szeretnék dolgozni a következő évtizedekben is. A felnőtt csapat mellett a mezőkövesdi akadémia is hozzám tartozik, aminek a beindítására hatalmas erőket mozgósítottunk az elmúlt években. Felügyelem az utánpótláscsapatok mindennapi munkáját, de az elmúlt hónapokban pedig szerencsére sikerült hoznunk mellém egy segítőt Simon Imre személyében, aki nagyon sok terhet levett a vállamról. Igazán most kezdünk egy olyan struktúrát felépíteni, ami közelít ahhoz, amilyennek egy futballklubnak lennie kell.
Korábban azért imádta a nyilvánosságot, most ez valamelyest a háttérbe szorult. Hogyan viseli ezt?
– Nem feltétlenül mondanám, hogy imádtam a nyilvánosságot, inkább úgy érzem, hogy azért készítettek velem sok interjút, mert sosem utasítottam vissza. Ha megkérdeztek, akkor válaszoltam, ez lehetett az oka, amiért többet szerepeltem.
Szakmai igazgatóként azért valamivel közelebbi kapcsolatban kell lennie a vezetőséggel. Ha vannak nézeteltérések, keményen beleáll a vitába?
– Elég speciálisan megszerveztük a klubnál a tulajdonos, elnök, szakmai igazgató és vezetőedző közötti kapcsolattartást, ami elég jól működik. Tállai András elnök úrral én állok közvetlen kapcsolatban, folyamatosan tájékoztatom őt a csapatnál történtekről, valamint ő is gyakran érdeklődik. Nyilván vannak nézeteltéréseink, de ezt mindig korrekt, kulturált vitában megbeszéljük. Igaz az nehezíti a helyzetemet, amikor a vesztes meccsek után kell megbeszélni a történteket és az egész heti felkészülésünket. Attilával is én állok közvetlen kapcsolatban, vele és az elnök úrral általában havi egyszer ülünk le hármasban és akkor átbeszéljük a történéseket és a terveket, ez nagyon jól működik.
Mennyire van döntő szava az átigazolásokban önnek, és mennyire Kuttor Attilának?
– Mindig közösen beszéljük meg, és ez nem sablonduma. Megkönnyíti a helyzetünket, hogy Attilával négy évig együtt dolgoztunk Szombathelyen, együtt kitaláltunk és építettünk egy játékot, amit pici módosítással áthelyeztünk Mezőkövesdre. Tisztában vagyok azzal, hogy milyen típusú játékosokra van szüksége. Ha például egy belső védőt kell igazolni, tudom azt, milyen filozófiát képvisel Attila és a stábja, így ez nálunk nagyon könnyen működik. Százalékban nehéz megítélni, kinek mekkora befolyása van az átigazolásoknál, de nagyjából 50-50-re mondanám. Ismerem a korosztályokat, a fiatal játékosokat, Pekár László vagy éppen Dragóner Filip leigazolásában is döntő szerepem volt, de Attila bólintása nélkül ez nem valósult volna meg.
„A szüleimen kívül Attilában bízom meg a legjobban”
Hova helyezné a Mezőkövesd gazdasági lehetőségeit az NB I-ben?
– Százszázalékosan biztos vagyok benne, hogy a büdzsét tekintve nem vagyunk az első hatban. Ha egy játékosra többet szánunk, akkor az csak úgy lehetséges, ha átcsoportosítjuk az összeget máshonnan. De nem jellemző ránk, hogy olyan nagy kaliberű játékosokat igazolnánk, akiknek például húszezer eurós havi bére lenne, inkább azt az utat követjük, hogy megpróbálunk fiatal, tehetséges labdarúgókat igazolni, vagy olyan 25 év körülieket, akiknek remek képességeik vannak, csak valamilyen okból kifolyólag megrekedt a pályafutásuk, gondolok itt például Pekárra. Nagyon kellemes gondunk lenne akkor, ha olyan büdzséből dolgozhatnánk, mint a Ferencváros vagy a Vidi.
Korábban azt nyilatkozta, hogy a Tóth László, Kuttor Attila, Benczés Miklós trió nagy dolgokra lenne képes. Jelenleg ebből a hármasból ketten Kövesden dolgoznak. Tökéletesen kiegészítik egymást Attilával? Milyen a munkakapcsolatuk?
– Különböző egyéniségek vagyunk, egyszer egy játékosunk meg is kérdezte, hogyan tudunk mi ennyire jól együtt dolgozni a labdarúgásban, amikor az élet területén szinte teljesen más emberek vagyunk. Nekünk azonban a futballban kell együtt dolgoznunk, nem a meccsek után szombat este, a fociban pedig tökéletes párost alkotunk. Nagyon ritka egy olyan szakmai igazgató és vezetőedző, akik szinte ugyanazokat az elveket vallják, ez szerencsés találkozás, számomra innentől kezdve nagyon nehéz lenne másik edzőt elfogadnom, mert megvan a mérce, Attila lett nálam a topedző. Nagyon nehéz helyzetbe kerülnék, ha Attila úgy döntene, hogy távozik Mezőkövesdről. Sokat szoktunk erről beszélgetni, neki sem lenne igazán jó mással dolgozni, maximális a bizalom egymás felé. A szüleimen kívül Attilában bízom meg a legjobban az életben, és úgy gondolom, ezzel ő is így van, bízom benne, hogy hosszútávon sokat fog tudni profitálni ebből a Mezőkövesd.
Korábban együtt dolgozott a DVTK-nál Tornyi Barnabással, akivel finoman szólva sem ápoltak jó viszonyt. Rendeződött már azóta a helyzet kettejük között?
– Hat mérkőzésből egy pontunk volt, Barna pedig egy különleges egyéniség, akkor azt mondtam, hogy nem vagyok hajlandó vele tovább dolgozni, végül pedig az a döntés született, hogy neki kellett mennie. Azóta már kibékültünk, a következő születésnapomra meg is fogom hívni. Véletlenül összetalálkoztunk egy helyen, ahol négy-öt olyan ember volt, akik nekem is és neki is jó barátjai, és ez nagyon kellemetlen szituáció volt. Alapvető intelligencia szerintem, hogy ott mi nem vitatkozhattunk, ezért megbeszéltük a korábbi nézeteltéréseket. Azóta már meghívtam Kövesdre is, volt itt nálam egy fél napot. Letisztáztuk a diósgyőri időszakot, ami egy különleges szituáció volt, mert számomra és számára is lehetetlen küldetés volt az akkori csapattal jól szerepelni. Mindketten kerestük egymásban a hibát, de a külső körülményekben kellett volna, mert minden megvolt ahhoz, hogy ne szerepeljünk sikeresen.
Itt Mezőkövesden melyik edzővel jött ki a legjobban és kivel legkevésbé?
– Azt tisztázzuk, hogy korábban sem Pintér Attilával, sem Tomiszlav Sziviccsel, sem Radványi Miklóssal nem dolgoztunk együtt. Nem is dolgoztam volna, mert egyik edző sem olyan karakter, akivel én szívesen dolgoznék együtt. Nem emberileg, hanem azért, mert teljesen más elveket vallanak, továbbá az említett edzők egyike sem igényelte, hogy szakmai igazgató dolgozzon mellettük. Benczés Miklóssal dolgoztam együtt egy félévig ilyen viszonyban, most pedig Attilával már egy hosszabb ideje. Ismerem az edzői társadalmat, hál' istennek most nem kell azon gondolkodnom, hogy kivel tudnék együtt munkálkodni. Az igazán nagy kluboknál jellemző, hogy egy edző vagy szakmai igazgató 5-10 évet, vagy akár annál is többet eltölt ott, bízunk benne, hogy Attila minél több időt lesz itt és nem kell arról beszélnem, hogy milyen lesz a következő vezetőedzővel a viszonyom.
„Jobb csapat nincs a Mezőkövesdnél...”
Kuttor Attila szerződése 2019 nyarán lejár. Maradni fog?
– Bízom benne, hogy a következő hetekben ez tisztázódni fog, de itt nem csak az ő szerepe a fontos. Amiben erős most a Mezőkövesd, az a teammunka, mindenkinek megvan a stábon belül a feladata. Például Tóth Mihály és Elek Norbert asszisztens edzők, Lázár Zsolt erőnléti edző és Bukta Norbert kapusedző is hatalmas munkát végez a háttérben, őket is ki kell emelni, mert egy-egy vereség vagy győzelem esetén hajlamosak vagyunk a vezetőedzőt felelőssé tenni vagy felemelni, de ez mindig csapatmunka. Ma már rehabilitációs edzőnk is van, csak úgy mint videóelemzőnk, a jövőben pedig szeretnénk kiszélesíteni a scouthálózatunkat, nemcsak utánpótlás, hanem felnőtt szinten is. Az út legelején járunk, ha szeretnénk nagyobb eredményeket elérni, akkor az emberi erőforrásokban még nagyot kell előrelépnünk.
Jelenleg a Kövesd stabil középcsapat, ez a cél közép- és hosszútávon is? Vagy még ennél is nagyobb dolgokról álmodoznak?
– Ha nem álmodoznánk, akkor rossz szakmát választottunk volna. Akármilyen lehetőségeink is vannak, mindig szeretnénk egyre közelebb kerülni a dobogós helyezésekhez. Mi ezt úgy szeretnénk elérni, hogy lehetőleg minél több magyar játékossal és tehetséges fiatallal, de nem egyszerű összehozni, hogy ezek a feltételek teljesüljenek. Mi ezt az utat választottuk, a következő hónapok majd megmutatják, hogy ez mire elég, egy stabil középcsapatra, vagy esetleg kacsintgathatunk az Európa Liga felé. Ezen kívül szeretnénk a Magyar Kupában minél tovább menetelni, aminek Mezőkövesden eddig nem igazán volt hagyománya, bár ebben korábban szerepet játszott az is, hogy a kiesés ellen küzdött a csapat, így az energiát át kellett csoportosítani a hétvégi bajnokikra. Bízom benne, hogy ebben az idényben a keretünk alkalmas lesz arra, hogy a kupában is ott legyünk a végelszámolásnál.
Hány olyan csapat van jelenleg az NB I-ben, ami biztosan jobb vagy rosszabb, mint a Kövesd?
– Jobb csapat nincs a Mezőkövesdnél, csak eredményesebb. Rosszabb? Azt szokták mondani, hogy a tabella nem hazudik, akik alattunk vannak, azok valamiért alattunk vannak, és ezeknek a csapatoknak a névsorát szeretnénk kibővíteni a tavasz végére.
Van olyan játékosa Kövesdnek, akit a tudása alapján bátran merne ajánlani például a Vidinek vagy a Fradinak?
– Szalai Attila jelen pillanatban már válogatott szintű játékos nemzetközi paraméterekkel. Biztos vagyok benne, hogy még a tavasz folyamán be fogják hívni a felnőtt válogatott keretébe. Rajta kívül is van több olyan játékosunk, akikben benne van a nemzeti csapatban való bemutatkozás lehetősége, sokat várok Koszta Márktól és Molnár Gábortól is.
Korábban kijelentette, hogy nem tetszik önnek a 12 csapatos NB I? Mi a probléma? Hány csapat lenne az ideális?
– Az valóban kiváló dolog, hogy végig kiélezett küzdelem zajlik a bajnoki címért és a kiesésért is, nincs olyan mérkőzés, ami papírforma lenne, és ezt a Vidi és a Fradi is elmondhatja. Amikor viszont visszaemlékszem arra, hogy gyerekként mekkora élmény volt Diósgyőrben 20 ezer néző előtt NB I-es meccset látni, most pedig az a szomorú, hogy tradicionális nagyvárosokban, mint például Szegeden, Békéscsabán, Kaposváron a gyerekek úgy nőnek fel, hogy amennyiben a szüleik nem viszik el őket máshova élvonalbeli meccsre, akkor csak a tévében élhetik át a találkozók hangulatát, ami nem ugyanaz. Ezért mondom azt, hogy a 16 csapatos NB I jobb lenne. Továbbá egyértelműen igazságosabb lenne egy oda-visszavágós bajnokság, mint most, amikor háromszor játszol egy ellenféllel és nem biztos, hogy jól jössz ki belőle, ha éppen a Ferencváros vagy a Vidi ellen kétszer is idegenben lépsz pályára. Bízom benne, hogy előbb-utóbb emelkedni fog a létszám.
Pályakezdő edzőként sokat dolgozott fiatalokkal, amikor pedig a Bőcs felnőttcsapatát átvette, sok helyi, saját nevelésű játékosnak adott lehetőséget. Miért nincs Mezőkövesden a keretben évek óta meghatározó saját nevelésű játékos?
– Nagyon nehéz helyzet ez, nekünk is az lenne a legjobb, ha évről évre be tudnánk emelni a keretbe, vagy a kezdőcsapatba a fiatalokat. Bőcsön azért sajátságos helyzet volt akkoriban, egy olyan időszak indította el a fiatalok felnőtt csapatba történő beépítését, amikor az anyagi lehetőségeink korlátozottak voltak. Én kerültem az A-csapat élére és azokat a fiatalokat hívtam fel a keretbe, akikkel korábban együtt dolgoztam, ismertem őket. Ez akkora ingert jelentett nekik, hogy hirtelen NB III-ban, majd NB II-ben tudtak játszani, ami a fejlődésükben hatalmas ugrás volt. Én pedig betehettem őket mindenféle felelősség nélkül, mert tudomásul vettük azt, hogy amennyiben kiesünk, azt is elviseljük, mert a vezetőség tisztában volt vele, hogy az anyagi lehetőségeink miatt csak saját nevelésű játékosokat tudunk játszatni. Amikor megvertük a Ferencvárost a bajnokságban, nyolc saját nevelésű játszott, ők a pályafutásuk legelejétől a Bőcs igazolt labdarúgói voltak. Nem szeretnénk odáig eljutni Mezőkövesden, hogy csak azért kelljen betenni a fiatalokat, mert a klub hanyatlásnak indul, de azért ha nem is nagy létszámban, egy-egy fiatalnak mindig helyet kell adni a felnőtt keretben, mert egy bizonyos szint után nem kapnak ingert. Jelenleg is az a legnagyobb bajunk, hogy az U19-et kinőve a megyei első osztályban kell játszaniuk a fiataloknak, nagyon jó lenne, ha NB III-as csapatunk lenne, ezen dolgozunk most is. Ha ezt tudjuk működtetni, akkor Mezőkövesden is szóhoz fog jutni néhány fiatal játékos.
„Soha többet nem teszem fel a napszemüvegemet, ha...”
Közel öt éve már, hogy Kövesden dolgozik. Lassan akkora helyet kap a szívében a város, mint Bőcs?
– Nagyon nagy dolgot építettünk fel Bőcsön, egy toputánpótlást, egy komoly felnőtt csapatot, de nem tudom összehasonlítani Bőcsöt Mezőkövesddel. Nekem nagyon nagy csalódás volt, hogy ott egy rossz döntés miatt szinte teljesen tönkre ment a sportélet, a foci. Jelenleg százszázalékosan Mezőkövesdért dolgozom és úgy gondolom, hogy itt fogom elérni a futballban azt, amit szeretnék, így nem is igazán összehasonlítható a kettő. Bőcs egy falu, Mezőkövesd egy 17 ezer fős város. Itt mindent megadnak nekünk azért, hogy a lehetőségekhez mérten jól szerepeljünk, Bőcsön pedig mindent megtettek azért, hogy ne legyünk sikeresek. Egyértelműen ki merem jelenteni, hogy Mezőkövesden jobban érzem magam.
Bőcsön nagyon megszerették, el is nevezték a „bőcsi Mourinhónak”. Mi kell ahhoz, hogy a „kövesdi Mourinho” legyen?
– Azóta sem tudom, ki adta nekem ezt a nevet, de ez valószínűleg már nem leszek itt. Mezőkövesden Attilának kell Mourinhónak lennie, de teljesen más jellem, más stílusú edző, mint a portugál, ez látszik a csapat játékán is. Ezzel nem azt mondom, hogy Attila jobb edző, mint Mourinho, de a csapatai mindig szebben és látványosabban fognak játszani a maguk szintjén, mint a portugál tréner együttesei.
Akkor önnek már csak a szakmai igazgatói munka jelenti a jövőt? Vezetőedzőként már nem láthatjuk?
– Úgy gondolom, már nem. Teljesen a sportigazgatói, szakmai igazgatói irányba indultam el, ez lesz a helyem a következő évtizedekben is.
Ahogyan viszont említette, a kispadra így is leül. Minek kell történnie, hogy egyszer ezt a szokásos kiegészítője, a napszemüvege nélkül tegye?
– Ha a Mezőkövesd bejut az Európa Ligába, soha többet nem teszem fel.
NYIKES ZOLTÁN
