Kemenes elmondja, miért veszett össze Csertőivel, miért nincs csapata, de beszél arról is, hogy nyártól felhagyhat a focival és edzőnek állhat, új hivatásában szeretne a lehető legmagasabb szintig eljutni. Nem érti a szurkolók egy részét, akik csak a negatívumot veszik észre mindenben, ő maga nem szokott „kurva anyázni” a színházban, ha nem tetszik neki egy darab. Interjú:

Állítólag Paksról azért kellett eljönnöd, mert összevesztél Csertői Aurél vezetőedzővel.
- Banális sztoriról van szó, ő azt gondolta, hogy emberségében sértettem meg egy véleményemmel – kezdte Kemenes a csakfoci.hu-nak. - Én másképp láttam a helyzetet, de onnantól kezdve megszakadt köztünk a kapcsolat és egyértelmű volt, hogy távozom.

Miért nem beszéltétek meg a nézeteltérést?
- Az az igazság, hogy ez valamiért egyik félben sem merült fel.

Az egyik legjobb és legrutinosabb hazai kapusa vagy, mégsincs csapatod. Miért?
- A Pakssal az átigazolási időszak utolsó napján bontottam szerződést és ekkor már mindenhol kialakultak a keretek. Voltak ugyan érdeklődések, de bizonytalan három hónapra nem akartam felforgatni az életemet. Hosszú távú ajánlatot nem kaptam, ezért úgy gondoltam, hogy minimum ezt a félévet kihagyom.

Minimum?
- Igen, akár az is benne van, hogy befejezem a játékos pályafutásomat. Persze, most még nem erre készülök, de ha nem lesz megfelelő ajánlatom, akkor nem fogok erőlködni. Természetesen nem álltam le, edzésben tartom magam, plusz eljárok hetente két-három alkalommal bokszolni, ami minden testrészemet megmozgatja és a kondícióm is megmarad.

Ha nem lesz ajánlatod, mit fogsz csinálni a bokszon kívül?
- Elmegyek rendőrnek….Nagyon régóta érdekel az edzősködés, tulajdonképpen azóta, amióta elkezdtem a focit. A kapuból teljesen más aspektusból láttam a meccseket, folyamatosan analizáltam.  A Sport TV-s szereplésem pedig még inkább arra ösztönöz, hogy ki kell próbálnom magam edzőként.  Amikor készülök egy-egy mérkőzésre, rengeteg érdekes anyagot találok, ez kiváló előszobája az edzősködésnek.

„Senkit nem lehet jóvá szidni”

Milyen szinten szeretnél edzősködni?

- Nem akarok határt szabni, a lehető legmagasabb szintig szeretnék eljutni.  Egészen kis gyerekekkel nem szeretnék foglalkozni és nem azért, mert nem szeretem őket, de az egy másik szakmai. 6-7 éves gyerekekhez inkább pedagógia szükséges, mint szakmai tudás.  A legszívesebben 18-19 éves srácokat edzenék, akik egy ugrásra vannak a felnőtt csapattól. Itt veszik el egyébként a legtöbb gyerek, hiszen ma még a haverjaiddal játszol, másnap pedig már a "faterod" ül melletted az öltözőben, és nem könnyű az átállás.

Sokan nem tartják elég alázatosnak a mai fiatal játékosokat. Ez nem riaszt vissza?
- Nem. Egy edzőnek az a feladata, hogy a játékosaiból kihozza a lehető legtöbbet. Ez is az egyik szépsége a szakmának. Engem sokkal jobban aggaszt a közeg, az, hogy egy olyan társadalomban élünk, ahol irigyek vagyunk a mások sikerére.

Mire gondolsz?
- Arra, hogy sokan a frusztrációjukat, az elkeseredettségüket a lelátókon és a különböző szurkolói fórumokban élik ki.  Nálunk nagy divat szidni a másikat, kicikizni a rossz tulajdonságait, de a jót nagyon ritkán vesszük észre.  A Honvédban én rendszeresen adtam instrukciókat a társaknak, sőt előfordult, hogy a meccsek után sajátos formában értékeltem is őket. Ikenne King például egy igazi őserő, aki a Bundesligában is megállná a helyét, annyit robotol, meccsenként 15-ször felfut az alapvonalig és ha a beadásai pontosabbak lennének, biztosan nem az NB I-ben játszana.  Mondhattam volna neki azt is, hogy „te nem tudsz beadni”, de nem biztos, hogy ezzel jót tettem volna vele. A párom hangoztatja mindig, hogy senkit nem lehet jóvá szidni. Ez nagy igazság. Ez az, amit a szurkolók egy része nem ért meg.

Mi a gondod a szurkolókkal?

- Van egy réteg, amelyiknek semmi sem jó. Azt gondolják, ha megveszik az ezerforintos jegyüket, azt csinálhatnak, amit akarnak. Én például szeretek színházba járni, legutóbb az első sorban ültem, de nem nyerte el a tetszésemet a darab, ennek ellenére nem kezdtem el „kurva anyázni” a színészeket, sőt a moziban sem szoktam levizelni a vásznat, ha nem jön be a film. Ez kultúra kérdése. Negatív gondolatokkal és hozzáállással nem lehet pozitív életet élni.

A cél: 10 év múlva NB I-es kispad

Megvan minden tulajdonságod ahhoz, hogy jó edző legyél?
- Remélem. Egész pályafutásom alatt figyeltem az edzőim munkáját, viselkedését. Van egy vastag paksamétám arról, hogy mi az, amit majd szeretnék én is beépíteni a repertoáromban és mik azok, amiket semmiképpen sem.

Ki volt rád a legnagyobb hatással?
- Gellei Imre pedagógia érzéke lenyűgöző, Morales profizmusa, hozzáállása is példaértékű. Rossitól is sokat tanultam, nála precízebben kevesen tudják itthon megszervezni a védekezést. És annak ellenére, hogy nem szépen váltunk el, Csertőitől is tanultam, neki is voltak remek meglátásai, nem véletlen, hogy a Paks ilyen jól szerepel.

Mikorra tervezed, hogy NB I-es edző leszel?
- 10 évet még biztosan kell tanulnom. Szeretnék 100 százalékosan felkészülni, hogy a legmagasabb szinten tudjam űzni ezt a szakmát. Felnézek azokra a megszállott edzőkre, akiknek ez az életük, reggeltől-estig csak a szakmájuknak élnek. Valami ilyesmire készülök én is.

Privacsek András