"Nem éreztem egyáltalán a bal lábamat"
Az utóbbi két meccsen láthatóan komoly fájdalmai voltak és nem elsősorban a csapata produkciója miatt. Hogy van?
- Még a Puskás Akadémia elleni nyitómeccs előtt kezdődtek a fájdalmaim, és mint kiderült, gerincsérvem van, ami nyomja az ideget, így valóban pokoli volt az első néhány nap. Szerencsére kiderült, hogy műtétre nincs szükségem, kaptam gyógyszereket, hamarosan pedig a kezelés is elkezdődik, de már most jobban érzem magam, mint pár napja, amikor volt, hogy nem éreztem egyáltalán a bal lábamat. Remélem, minél előbb teljesen rendbejövök majd.
Hazai vereség a Puskás Akadémia ellen, aztán idegenbeli győzelem Diósgyőrben. Mi történt a két meccs között Újpesten?
- Semmi különös nem történt. Változtattunk a csapaton, mert néhányan sérültek voltak. De már a Puskás elleni bajnoki után elmondtam, hogy maga a csapat teljesítménye nem volt olyan rossz. Nyilván az eredmény fájó volt, mint ahogy az is, hogy néhány fontos pillanatban nem koncentráltunk eléggé, de nem volt jobb nálunk a Puskás, egyszerűen csak hatékonyabban futballozott. Mi pedig elrontottak a helyzeteinket, nem voltunk elég pontosak a kapu előtt. Diósgyőrben viszont épp ellenkezőleg, ott sokkal hatékonyabban, koncentráltabban futballoztunk, a megfelelő időben szereztük a gólokat, de ott sem játszottunk jobban, mint az első fordulóban. Tetszett, hogy a játékosoknak volt karaktere ezen a remek atmoszférájú találkozón, megérdemelten győztünk.
"Vignjevic, takarodj!" - és a reakció
Az első meccsen a szurkolók egy része keményen kritizálta a csapatot. Ez mennyire volt motiváló a játékosoknak?
- Egy része? Szerintem sokan kritikusak voltak, de ez már ugye tavasszal elkezdődött, teszem hozzá, érthető módon. A drukkerek elveszítették a türelmüket, várták a pillanatot, amikor lépést tévesztünk és sajnos ez már az első meccsen bekövetkezett. Érezhető volt a lelátóról, hogy most igazán semmi sem jó, bármit is csinálunk. Nyilván nem volt ez könnyű a csapat számára. Beszéltünk is erről az öltözőben, hogy a legjobb, amit tehetünk, az az, hogy a pályán javítunk és bizonyítunk a szurkolóinknak. Ez meg is történt Diósgyőrben.
"Vignjevic, takarodj!" - sokat kiabáltak Önnek is. Megszokta már vagy zavarja az ilyesmi?
- Hozzászoktam már, hiszen már akkor is voltak ilyen hangok, amikor 2018-ban megnyertük a kupát és a harmadik helyen végeztünk a bajnokságban, de máskor is előfordult már. Talán most túl korainak volt mondható, hiszen csak az első forduló volt, de a szurkolóknak joga van a kritikához, ezt nekem és a játékosoknak is el kell tudnunk viselni.
Diósgyőrben igen feltüzelt volt, visszalökte a pályára a partjelzőnél reklamáló Mészáros Karolt a hajrában. A csapata küzdőszelleme is olyan, mint az öné?
- Erre szerintem a Puskás ellen sem lehetett panasz, akarni akart a csapat, csak a "kivitelezéssel" adódtak problémáink. A DVTK ellen is megfelelő attitűddel léptünk pályára, harcoltunk a pontokért, aminek meg is lett már az eredménye. Ismerem a játékosaimat, tudom, hogy soha nem adják fel, ezért pedig tisztelem is őket.
Az egyik nem tudta, a másik nem értette
Évről évre felbukkanó probléma most már Újpesten a csatárkérdés, most konkrétan nincs is klasszikus 9-es a keretben. Meg tudják oldani még a nyáron ezt a komoly hiányosságot?
- Remélem, igen. De még fontosabb, hogy a jelenlegi keretből kihozzuk a maximumot. Abban bízom persze, hogy minél előbb jön még egy befejezőcsatár, amellett, hogy több hibát nem követhetünk el a kiválasztásnál. Olyan játékos kell, aki kiemelkedő segítségére lehet a csapatnak és a társak is elfogadják, és ő is elfogadja, amit kérünk tőle.
Lacina Traoréra gondol a hiba alatt?
- Igen, rá is. Miután ideérkezett, nem tudott igazán beépülni a csapatba, nem tudott egy hullámhosszra kerülni a társakkal, mi pedig szenvedtünk emiatt is. Volt egy kialakult stílusunk Novothny Somával, akit talán néhányan nem kedveltek, de nagyon keményen tudott dolgozni, ami nálam alapkövetelmény. Traoré viszont nem tudott keményen dolgozni, ez neki és nekünk sem volt jó. Kell találnunk egy jó támadót, de nem feltétlenül egy hozzá hasonló alkatú játékost, nem akarjuk leszűkíteni a lehetőségeinket. Ha olyan játékost találunk, aki megfelel az elvárásainknak, szerződtetjük. Tegyük hozzá, nem könnyű már ez az átigazolási időszak ezen szakaszában. A próbajátékosoktól, aki velünk készültek, már elköszöntünk. Nyilván jó lenne megtalálni az új Diagnét, Bardhit vagy Diarrát, de ezekben az esetekben a szerencsére is szükség van.
Az Albániába igazoló nigériai Solomon megtartása nem lett volna megoldás?
- Solomon fizikálisan és technikailag is rendben volt, de az adottságait, képességeit nem feltétlenül a csapat érdekében használta. Úgy voltam vele, hogy megtaníthatjuk erre, jobb játékossá tehetjük, de valahogy nem akarta felfogni, mit akarunk tőle.
"Magyarországon sokan megelégednek azzal, hogy jól keressenek"
Az NB I-es piacon mennyire vált nehézzé financiálisan felvenni a versenyt a többi klubbal?
- Nagyon. Voltak olyan jelöltjeink, akikkel tárgyaltunk, de megegyezni végül nem tudtunk velük, mert jobb ajánlatot kaptak más élvonalbeli csapatoktól. Nekünk van egy fizetési struktúránk, a játékosoknak pedig több lehetőségük, amik közül nyilván az anyagilag legkecsegtetőbbet választják. Különösen igaz ez a magyar játékosok esetében. Ahogy már mondtam, Magyarországon sokan megelégednek azzal, hogy jól keressenek, jól éljenek, nem feltétlenül vannak olyan ambícióik, mint például Bardhinak, aki Újpestről akart elkerülni egy jóval erősebb bajnokságba. Nekünk viszont inkább ez az átigazolási politikánk, olyan játékosokat akarunk találni, akik ambiciózusak és azért is hajtanak nálunk, hogy aztán külföldön is megállhassák a helyüket.
Így is reális kijelenteni, hogy versenyben lesznek a dobogóért, Európáért?
- Én biztosan nem fogok lemondani erről a célunkról, akkor sem, ha nem találunk megfelelő csatárt. Nem tudom megmondani, melyik helyen végzünk majd, de minél előbb akarunk állni majd a tabellán. Ehhez pedig biztos, hogy kellenek a szurkolók is, a csapatnak szükséges van a támogatásukra, hiszen a drukkerekkel együtt minden könnyebb, még az igazán nehéz időszakok is.
"Pénzzel nem lehet csoportkört vásárolni"
Ha már Európa, mit szólt a klubcsapataink nemzetközi szerepléséhez?
- A Ferencváros esetében bebizonyosodott, hogy amit itthon nagy pénznek tartunk, az külföldön egyáltalán nem jelent sokat. A Dinamo Zagreb klasszisokkal előrébb jár anyagilag is, ez meg is mutatkozott a pályán is. Pénzzel nem lehet csoportkört vagy akár bajnoki címet sem vásárolni, de még fontosabb, hogy nem lehet nemzetközi tapasztalatot venni, ebben is sokkal jobban álltak a horvátok. Ezért is tudta a Dinamo összekapni magát a visszavágó első félidejében, amikor a Fradi veszélyesebben játszott. Kijöttek a szünetről és eldöntötték a továbbjutást. Ők jobban tudják, milyen szenvedni a pályán, milyen kivárni a megfelelő pillanatot és aztán lecsapni, amikor kell. Arról nem is beszélve, hogy vannak akár 30-40 millió eurós játékosaik is.
- A Viditől többet vártam, mint mindenki, de tegyük hozzá, hogy minden országban fejlődik a labdarúgás, a Vaduz is jó focit játszott, nem ijedtek meg a papíron erősebb ellenféltől. Ez az, amit néha hiányolok a magyar kluboknál, itt valahogy mindig túl nagy a tisztelet az ellenfelek irányába.
- Ami pedig a Honvéd romániai visszavágóját illeti, azt hittem abban a botrányos pillanatban, hogy vége a meccsnek, lefújják az egészet. Nem így történt, talán amiatt is, hogy az NB I-es klubok respektje, megítélése nem annyira erős Európában. Igaz, a Craiova sem feltétlenül egy ismert és elismert klub nemzetközileg jelenleg, de a Steaua korábbi eredményesebb szereplése miatt talán a román csapatok még mindig feljebb vannak a polcon. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, ami történt. De hozzátenném, hogy bár a Honvéd nem járt messze a továbbjutástól, azért bátrabb és támadóbb játékot vártam volna tőlük.
DUDÁS GÁBOR
