Nemrég még olyan játékosok ellen futballozhattál a macedón válogatottban, világbajnoki selejtezőn, mint Diego Costa vagy Iniesta. Milyen volt az NB I után ilyen szintű futballistákkal találkozni? Mekkora a különbség testközelből?
- Nem először volt lehetőségem ilyen játékosokkal találkozni a pályán, de megint nagyon nagy élményt és tapasztalatszerzést jelentett. Amikor ilyen világklasszisok ellen játszol, szinte 100 százaléknál is többet adsz ki magadból, óriási lehetőség volt minden macedón játékos számára pálya lépni egy ilyen találkozón. Óriási volt a különbség persze a magyar bajnokikhoz képest, főleg a játék sebességében, ha pedig hibázol, akár egy aprót is, Costáék azonnal lecsapnak rá. Szétpasszolják az ellenfelet, tartják a labdát, nagyon nehéz azt tőlük elvenni, ha sikerül, akkor azonnal visszatámadnak, tudják, mit és hogyan húzzanak meg a pályán, nagyon nehéz követni őket. 90 percen át kell a koncentráció ellenük és még így sem biztos, hogy meg tudod fogni őket..sajnos végül nyertek 2-1-re, pedig a hajrában voltak komoly lehetőségeink, de elpuskáztuk őket. A világ egyik legjobb válogatottja volt azért az ellenfelünk.
Az NB I-ben viszont nagyon is jól boldogultál az ellenfelekkel, a bajnokság egyik legjobb védője voltál sokak véleménye szerint. Te is így láttad, elégedett vagy a szezonoddal?
- Örülök, ha sokan így látják. Sikerült szerintem hozzátennem a magamét a Vasas sikeres szerepléséhez, próbáltam mindent megtenni a csapatomért, azért, hogy a dobogón végezzen. Szerintem nagyon jó munkát végeztünk egész évben. Próbáltam megmutatni a szurkolóknak, hogy harcolok, rohanok a csapatért, szerintem összességében ez sikerült is.
A bajnoki bronzot egy kupaezüst követte a Vasassal. Az FTC elleni döntőn a mezőny egyik legjobbja voltál, aztán jött a 11-es párbaj…
- Nem vagyok egy igazi 11-es rúgó, de úgy éreztem, tapasztaltabb játékosként vállalnom kell a büntetőt, így odaálltam, de sajnos hibáztam. Biztos, hogy most másként döntenék, másként rúgnám a labdát, de utólag már kár ezen agyalni. Jól ment a döntőn a játék, én is úgy éreztem, sajnálom, hogy végül veszítettünk. Talán legközelebb már nem is állok oda, de inkább úgy vagyok ezzel, hogy előre próbálok tekinteni, nem a múlton rágódni.
Az Európa Ligában következik a Beitar Jeruzsálem. Mennyit tudtok már róluk, milyen csapat az ellenfeletek?
- Egy erős, a labdatartásra építő gárda a riválisunk. Az igazat megvallva nem sokat analizáltuk még őket, inkább a saját játékunkra akarunk koncentrálni, arra, hogy mi hogyan kényszerítsük rá az akaratunkat az ellenfélre. Aztán persze majd eljön az elemzés ideje is. Jó lenne jó eredményt elérni az idegenbeli meccsen, az az előnyünkre szolgálhat majd, hogy a szurkolóik nem lehetnek majd ott a stadionban.
Ha összejönne a továbbjutás, szerinted meddig juthat a Vasas Európában?
- Szerintem sokkal könnyebb dolgunk lehetne majd a következő körben, látva az ottani lehetséges ellenfeleket (a Vasas a Partizani (albán) - Botev Plovdiv (bolgár) párharc győztesével találkozhat, ha továbbjut – a szerk.), a Beitar tűnik a nagyobb falatnak. Úgyhogy akár két párharcon is túljuthatnánk, ha pedig már ott vagyunk, miért ne próbálnánk meg eljutni akár a csoportkörig is?
A Vasassal bronzérmes lettél, kupadöntős, a csapat az Európa Ligában indulhat, de az már biztos, hogy veled? Hazai riválisok is érdeklődnek irántad. Játszanál akár másik magyar csapatban is?
- Igen, hallottam, hogy a Ferencváros és a Videoton is érdeklődik irántam, bár ezzel nem volt még időm foglalkozni, hiszen még zajlik az edzőtáborunk. Jól érzem magam a Vasasnál, jó csapatunk van, szívesen maradnék, de ha a klubom és én is olyan ajánlatot kapnék, elgondolkodnék akár a hazai váltáson is. De ahogy tudom, külföldről is vannak érdeklődők, Olaszországból és Belgiumból is keresnek, meglátjuk, hogyan alakul majd a nyár. Nem kizárt az sem, hogy maradok, hiszen jó lenne újra versenyben lenni a dobogós helyezésekért, a kupagyőzelemért. Az biztos, hogy élő szerződésem van a Vasasnál, úgyhogy fizetni kell értem a klubnak.
DUDÁS GÁBOR
