Huszonhat éves vagy, több csapatban is megfordultál már, két alkalommal a légióskodásba is belekóstolhattál. Ott tartasz most, ahol tervezted?

- Nem vagyok feltétlenül elégedett. Voltak a karrieremnek kiemelkedő időszakai, például Újpesten, ahol nagyon fiatalon részese voltam a Ferencváros elleni 6-0-s győzelemnek vagy Diósgyőrben, ott Ligakupát nyertünk és Magyar Kupa-döntőt játszottunk. Sajnos azonban akadtak olyan szakaszai is a karrieremnek, amire nem gondolok vissza jó szívvel.

Ilyen például a lengyelországi félév?

- Abszolút. Kezdeném onnan, hogy Diósgyőrben focistának éreztem magam ilyen szurkolótábor mellett. Megkeresett egy lengyel élvonalbeli klub és mivel lejárt a szerződésem, kértem a vezetéstől egy kis türelmet, amit nem kaptam meg. Ezért eljöttem Miskolcról, de a lengyelországi lehetőség közben előúszott, így kerültem a Mezőkövesdhez. Azt szeretném leszögezni, hogy soha nem a több pénz miatt váltottam. Így voltam ezzel tavaly nyáron is, amikor hívott a lengyel másodosztályú Miedz Legnica. Anyagilag rosszabbul jártam, de úgy gondoltam, hogy a jövőm szempontjából jót tehet egy ilyen állomás a karrieremnek.

Miért csak egy rövid légióskodás lett belőle?

- Úgy éreztem, hogy nagyon akarnak, mondták, hogy nincs védekező középpályásuk, ezért mindenképp szükségük van rám. Miután aláírtam a szerződésemet, kiderült, hogy közben igazoltak egyet. Akkor sem gondoltam még semmi rosszra, úgy voltam vele, ha megsérülök vagy eltiltanak, akkor biztosan kell nekik egy helyettes. A bajnoki rajton aztán meglepődtem, hogy a kispadon kezdtem és ott is maradtam egy ideig. Tény, hogy jól ment a csapatnak, az első helyen állt, de amikor jött 1-2 vereség, akkor sem rakott be az edző. Később aztán elkezdett játszani, de pár meccs után kivett.

Enyhén szólva sem éreztem a lengyel-magyar barátságot. Akkor döntöttem el, hogy én ebből nem kérek, nem azért igazoltam a lengyel másodosztályba, hogy folyamatosan kispadozzak.

Egyértelmű volt, hogy hazatérsz?

- Igen, a Vasas már korábban is megkeresett, most is nagyon éreztették velem, hogy szükségük van rám.

Kiváló közegbe kerültem, ahol sok a magyar, de a légiósok is beilleszkedtek. A tavalyi remek szezon után egy picit visszaesett a csapat, de a játéktudás alapján ennél sokkal előrébb kellene tartanunk, úgy az 5. hely környéke lehet a reális.

Sokan ijesztgetnek minket a kieséssel, de ettől nem tartok, annál jobb csapatunk van. Ha odafigyelünk a tavaszi szezon elején és elkezdjük gyűjtögetni a pontokat, nem lehet baj.

Újpest-nevelésként nem merült fel, hogy visszaigazolj korábbi klubodhoz?

- Annak idején a mostani tulajdonos miatt kellett távoznom Újpestről. Miután megérkezett, nekünk, fiatal magyaroknak nem volt maradásunk. Meglepő lenne, ha most hirtelen rám lett volna szüksége…

Milyen állapotban vagy fizikálisan és mentálisan? Mennyire viselt meg a lengyelországi időszak?

- Most már túl vagyok rajta. Nem gondolom, hogy leépültem volna, azért mégiscsak pályára léptem 12 meccsen és elég hajtós bajnokságról van szó. Erősebb, mint a magyar NB II, a mi csapatunk az NB I-ben is megállta volna a helyét. A Vasassal készülök egy ideje, felvettem a ritmust.

Kifejezetten tetszik a labdabirtoklásra alapuló sokpasszos játék, amit a vezetőedzőnk kér. Persze, azzal tisztában vagyok, hogy nagy a konkurencia, középső középpályásként Vida Máté és Berecz Zsombor is kiváló teljesítményre képes. A versenyhelyzet azonban mindannyiunknak, így a csapatnak is jót tehet.

Szeretnél még légiósnak állni, vagy a lengyel kaland elvette a kedvedet?

- Nagyon örülök, hogy a Vasasnál vagyok, az a célom, hogy a hátralévő 14 meccsen jó játékkal járuljak hozzá a csapat sikeres tavaszához. Persze, később újra felmerülhet a légióskodás, de az biztos, hogy legközelebb sokkal megfontoltabban hozok majd döntést…

PRIVACSEK ANDRÁS