I. félidő:

A magyar futball egyik legsokoldalúbb szereplője: volt vezetőedző, akadémiai igazgató, sportigazgató. Melyikben a legjobb és melyikben a legkevésbé?

- A karrieremet annak köszönhetem, hogy mindig abban a pozícióban akartam a legjobb lenni, amelyben éppen dolgoztam - kezdte Benczés Miklós a csakfoci.hu-nak. -  Sikerek és kudarcok váltották egymást, hoztam jó és rossz döntéseket minden pozícióban, de nem tudok olyan feladatkört mondani, amelyben nem szívesen dolgoztam volna. A kérdésben felsorolt munkakörökön kívül dolgoztam tanárként, utánpótlásedzőként, asszisztens edzőként is. A hibákból igyekeztem tanulni és mindig éreztem vagy éreztették velem, hogy mikor jött el a váltás ideje.  Azt mondják, hogy akkor jó egy vezető, ha bármelyik beosztottjának a munkáját el tudja végezni. Ez rám is csak részben igaz, mert ugyan végigjártam a ranglétrát, de ma már olyan speciális szakemberek is segítik a vezetőedzők munkáját, akik tudása az adott területeken magasabb szinten van, mint akár a vezetőedzőé vagy sportigazgatóé.  Éppen ezért a sportigazgató vagy vezetőedző sikere leginkább a csapatmunka hatékonyságán múlik.

Lesz még edző?

- Amikor legutóbb sportigazgató voltam, biztosra vettem, hogy fogok még edzőként dolgozni, aztán ez be is következett. Ezt megelőzően a 2016/17-es szezonban láttam el rövid ideig a sportigazgatói feladatot Diósgyőrben, majd Bódog Tamás vette át a pozíciót tőlem, én pedig a DVTK utánpótlás-igazgatójaként dolgozhattam, amikor a Puskás Akadémia vezetőedzői megkeresésére  mondtam igent. Most sem zárhatom ki az edzői munka lehetőségét, viszont azt elképzelhetetlennek tartom, hogy sportigazgatóként adott klubon belül váltsam a vezetőedzőt, hiszen ennek a kapcsolatnak a bizalomra kell épülnie. Jelenleg azonban nem ebben gondolkodom, Kondás Elemérrel zökkenőmentes az együttműködésünk, maximálisan nyitott a szakmai észrevételeimre.

Pro-licences szakemberként gyakran „beleszól” az edzők munkájába. Feczkó Tamást például nyíltan kritizálta, elégedetlen volt az edzések számával és minőségével is. Hogy viselik ezt az edzők?

- Nem beleszólok a szakmai stáb munkájába, hanem megosztom az észrevételeimet. Nekem az a feladatom, hogy a legjobb irányba tereljem a szakmai munkát, de nem szólok bele az összeállításba.

Tény, néha zavaró az edzők számára, hogy van szakmai rálátásom, de az edzőnek éreznie kell, hogy minden esetben támogatom őt és nem ellene dolgozom.

- Feczkó Tomi esete egyébként egy nagyon jó példa erre, remek szakemberről beszélünk, kiváló meglátásokkal. Nálunk az edzők, a szakmai stáb tagjai nem a médiából, hanem a szakmai értekezleteken ismerik meg a véleményemet. Tamással nem is olyan régen beszéltünk telefonon és utólag sok dolgot belátott. Ha akkor is belátta volna ezt, lehet, hogy még mindig ő az edző, mi pedig még mindig NB I-esek vagyunk. Persze, ezt már soha nem fogjuk megtudni. A sportigazgató a játékosállomány kialakításáért, a vezetőedző pedig a játékosok egyéni fejlesztéséért és az eredményes csapatjátékért felel.

Az elmúlt években szinte mindig az utolsó pillanatban maradt bent a Diósgyőr az NB I-ben, várható volt, hogy előbb-utóbb kiesés lesz a vége. Mit tart a kudarc legfőbb okainak?

- Leginkább a koncepció hiányát kell megemlíteni. Gyakori változások jellemezték a klubot, öt év alatt például volt négy sportigazgatónk: Árkit Gábort váltottam, majd engem Bódog Tamás, őt pedig Tajti József követte, és végül újra én következtem. Ugyanez elmondható a vezetőedzőkről is, hiszen ezen időszak alatt kilencen irányították a szakmai munkát. Természetesen a kiesésért én vagyok a legfőbb felelős, mivel a szakmai munkáért ebben az időszakban én feleltem.

Ez magas labda. Akkor miért Ön még mindig a Diósgyőr sportigazgatója?

- Amikor biztossá vált, hogy kiesünk az NB I-ből, akkor azonnal felajánlottam a lemondásomat, amit azonban a vezetőség nem fogadott el. Miután megkaptam a bizalmat csak egy célom lehetett: a Diósgyőr visszajuttatása az NB I-be.

Mi a legnagyobb különbség a Leisztinger-éra és az új tulajdonos által képviselt klubfilozófia között?

- Hogy csak a legfontosabbakat említsem, Magyar Mátyás rögzítette a költségvetésünket és a célt. Ez már önmagában egy fontos változás, ami a menedzsment munkáját és az én munkámat is megkönnyíti.

A DVTK úgy volt elkönyvelve, mint az élvonal egyik legjobban finanszírozott csapata, pedig ez az utóbbi években már messze nem volt igaz.

- Sokszor a klub költségvetésével azonosították a labdarúgó csapat költségvetését, amibe beletartozik az összes szakág és az Akadémia büdzséje is. Most sokkal tervezhetőbb a jövő, télen az volt a célunk, hogy bennmaradjunk, most pedig az, hogy feljussunk. Télen jelentős anyagi ráfordítást eszközölt az új tulajdonos, viszont hatalmas volt a lemaradásunk és túl rövid ideje volt Zoran Zekicnek, hogy csodát tegyen, mert valljuk be, abban a helyzetben, amelyben voltunk az őszi szezon végén, a szurkolóink támogatása nélkül csoda lett volna a bennmaradásunk.

(Benczés Miklós sportigazgató, Magyar Mátyás tulajdonos és Kondás Elemér vezetőedző)

Miben érhető leginkább tetten, hogy új tulajdonosa van a Diósgyőrnek?

- Magyar Mátyás minden mérkőzést a helyszínen megtekintett, folyamatosabb a jelenléte a klub életében, így érezhetően van gazdája a Diósgyőrnek.

Az NB II-ben akár 200-250 millió forinthoz is hozzá lehet jutni az MLSZ normatív támogatásából, ha egy klub minden feltételnek megfelel és eredményesen is szerepel. Ennek az összegnek egy jelentős része azért jár, ha csak magyar játékosokat szerepeltet egy klub. Ettől függetlenül nem lett volna biztosabb megtartani pár kiemelkedő légióst, és szimplán a képességek alapján összerakni egy jó csapatot, mint nulláról építkezni? Óriási veszteség lenne még egy évet az NB II-ben tölteni, hiszen többszázmilliós a különbség a központi támogatásban a két osztály között.

- Volt „A” út és „B” út, én mindkettőről részletesen tájékoztattam a menedzsmentet és a tulajdonost. Elmondtam, melyiknek mi az előnye, illetve a hátránya. Ő egyértelműen amellett állt ki, hogy csak magyar játékosokkal és magyar edzővel induljunk a másodosztályban. Megjegyzem, ez a döntés az MLSZ törekvését is támogatja. A lényegesen jobb gazdasági helyzetben lévő Vasas is ezt az utat választotta, ahogyan a többi klub is az elmúlt években.

Márkvárt Dávid Vasashoz való távozásának furcsa színezete volt kívülről, hiszen az egyik meghatározó játékosukat pont a legnagyobb riválisnak adták el. Ennyire jó ajánlatot kaptak érte vagy nem akarták mindenáron megtartani?

- Nem terveztük magyar játékos értékesítését. Dávid esete Antal Botondéhoz hasonlítható.

- Ezért és az akkor mutatott jó játéka okán szorgalmaztam a szerződése meghosszabbítását és a menedzsmenttel egyetértésben ragaszkodtam hozzá, hogy kerüljön bele egy kivásárlási ár. A játékos ügynöke is támogatta, de azzal a kikötéssel fogadta el, hogy amennyiben valamelyik klub ezt az összeget kifizeti, kötelességünk Dávidot elengedni. Mivel a Vasas ezt kifizette, elengedtük a szerződése szerint. Az előzmények ismeretében sokkal rosszabbul is kijöhettünk volna ebből a transzferből.

Ez az átigazolás is azt sejteti, hogy a Vasas jóval nagyobb költségvetéssel dolgozik, mint a DVTK. Mennyi a különbség?

- Igen. ez így van. Hozzávetőlegesen olyan büdzséből dolgozunk, mint tavaly a Gyirmót az NB II-ben. Az akkor elegendő volt a feljutáshoz és az idén is így kell lennie.

II. félidő:

Ha sikeres lesz a „magyarosítás”, elképzelhetőnek tartja, hogy ezt az utat követik majd az NB I-ben is?

- Erről nehéz még felelősségteljesen bármit is mondani, hiszen egy maratoni futás elején vagyunk. Az biztos, hogy meg kell találnunk a megfelelő arányokat. Számunkra fontos, hogy legyenek a csapatban az akadémiánkon nevelkedett fiatalok, legyenek olyan rutinosabbak, akik kötődnek a klubhoz, mert adott esetben korábban már játszottak nálunk, ezért hoztuk vissza például Oláh Bálintot, Eperjesi Gábort vagy éppen Hornyák Marcellt, és legyenek olyanok is, akik kvalitásukkal sokat tudnak hozzátenni a csapat sikeres szerepléséhez. Utóbbi halmazban van most többek között Könyves Norbert vagy éppen Asmir Suljic.

A fiatal tehetségek megtartásában mennyire jelent gondot, hogy az elmúlt években egyre nagyobb a konkurencia?  Hiszen a régióban vagy egy NB I-es Mezőkövesd, Debrecen, Kisvárda vagy éppen egy NB II-es Nyíregyháza is.

- Ma már lényegesen jobb a helyzetünk, mint volt pár éve. Korábban nagy volt az elvándorlás, Berecz Zsombor például akár nálunk is játszhatna, most mégis ellenünk szerzett gólt. 2019. december 19-én emelkedett hivatalosan is akadémiai szintre az utánpótlásunk, ami Fogarasi Zoltán akadémia igazgató irányítása alatt működik. A címmel járó szakmai feladatok megvalósítása, valamint annak felelőssége már a DVTK-ra is vonatkozik.

Mindez azt jelenti, hogy az akadémiánk jelentősebb finanszírozási támogatással bír, mint az első csapatunk, ami korábban elképzelhetetlen lett volna és ami valóban új dimenzióba helyezi a lehetőségeinket az utánpótlásnevelés terén.

- Olyan létesítményeink vannak, olyan szakmai hátterünk, amivel felvesszük a versenyt a legjobbakkal.  Ma már nem mennek el a gyerekek, ők is és a szüleik is tudják, hogy a lehető legjobb helyen futballozhatnak, nem véletlen, hogy minden korosztályban vannak válogatottjaink.

A magyar futballban kevesen ismerik jobban az ország keleti régióját. Kiket tart Kelet-Magyarország legértékesebb játékosainak?

- Rengeteg tehetség született keleten. A már említett Berecz Zsombor például a nyékládházi és a DVTK utánpótlás-nevelői munkáját követően került a Vasashoz. Őt a magyar futball nagy értékének tartom, egy kicsit még kontrollálnia kell az érzelmeit a pályán és akkor még többre viheti. Oláh Bálintban is nagyon sokat látok, fegyelmezett, sokoldalú középpályás, egy igazi motor és karakter. Ide sorolom Molnár Gábort is, akinek mentálisan kell még fejlődnie, de egyébként képessége alapján válogatott szintű játékos. Varga Kevint mindenképp kiemelem, akiben 2015-ben Balmazújvárosban az új Kleinheislert láttam. De ha már Kleinheisler szóba került, ő például kazincbarcikai születésű, ahogy Tóth Balázs, a Puskás Akadémia kapusa is. Rengeteg kiemelkedő játékost adott ez a térség a magyar labdarúgásnak és a válogatottnak is. Sajnálatos, hogy közülük csak keveseket tudtunk korábban megtartani a régiónk csapatainak.

Kondás Elemér milyen kritériumok alapján lett a Diósgyőr vezetőedzője?

- Több pontból álló edzői profil követelményrendszerének kell megfelelnie a Diósgyőr vezetőedzőjének. Alapfilozófiánk lett a régió és a korábbi sajátnevelésű játékosainkra épülő csapat kialakítása, amelyet a vezetőedzőnek el kell fogadnia. Magáénak kell vallania a DVTK céljait és alapelveit, fontos továbbá az akadémia játékosainak beépítése a csapatba. Ezeken kívül olyan részletekre is figyelünk, hogy jó kapcsolatépítő legyen, tudja irányítani a stábja tagjait, akiknek átadja a tudását és fejleszti őket, továbbá legyen szenvedélyes, de áldozatokat vállaló, ösztönző, nyitott a kritikára és lojális a klubjához. Nem titok, hogy 5-6 jelölttel egyeztettünk és mindent figyelembe véve esett a választásunk Kondás Elemérre.

Ki ma a három legjobb magyar edző?

- Kondás Elemér, Dárdai Pál és Csertői Aurél. Közülük Elemérrel tárgyaltunk.

Mi a rosszabb érzés, amikor sportigazgatóként ki kel rúgnia egy edzőt vagy, amikor Önt rúgja ki a szakmai igazgató, aki aztán leül a helyére?

- Egyik sem jó érzés, de aki ebben a szakmákban dolgozik, annak el kell fogadnia, és meg kell tanulnia együtt élni azzal a helyzettel, hogy vannak olyan szituációk, amikor ő köszöni meg a munkát egy edzőnek vagy éppen neki köszönik meg. Újoncként féltávnál a harmadik helyen álltunk a Diósgyőrrel, amikor pedig Szentes Lázár elküldött és leült a helyemre, két pontra voltunk az Európa Ligától.

Eleinte támogató volt velem, a téli felkészülés alatt viszont elengedte a kezem, pedig, ha szorosabb a szakmai kötelék köztünk, biztos vagyok benne, hogy a közös sikereinknek köszönhetően ma mindketten magasabb szakmai polcon lennénk a magyar futballban.

- Akkor igazságtalannak tartottam a döntést és természetesen magamban nem viseltem jól azt. Azóta már rendeztük az akkori nézetkülönbségünket.

A Puskás Akadémia Önnel jutott fel először az NB I-be. Sokakat megleptek, mert az még messze nem volt egy kimagaslóan erős keret, sőt a szezon előtt a bennmaradás volt a cél. Hogy sikerült mégis?

- Paulo Sousa kérésére lettem a Puskás Akadémia edzője. Sousa a Videotont irányította, mi pedig a Vidi második csapata voltunk akkoriban. Amikor elkezdtük a felkészülést, az akadémia alapítója megkeresett és megkérdezte, hogy hová várom a csapatot az új szezonban? Mondtam, hogy egyértelműen az első háromba. Soha nem felejtem el, amit válaszolt: "Miklós, többet kell magával beszélgetnem, szeretem ezt a fajta optimizmust". A hivatalos célkitűzés az volt, hogy maradjunk bent az NB II-ben. Akkor volt a nagy átszervezés, és nyolc csapat kiesett.

- Büszke vagyok arra, hogy a DVTK-ban és a Puskásban nagyjából 20 fiatalnak adhattam meg először a lehetőséget a felnőtt profi futballban a bemutatkozásra.

Sok edző mondta már, hogy ő fedezte fel Kleinheisler Lászlót, Öntől még nem hallottam, pedig 18 évesen bedobta a mély vízbe és közösen nyertek bajnokságot az NB II-ben. Ezek szerint Ön a valódi felfedezője?

- Nem tartom magam Kleinheisler Laci felfedezőjének. Hülye lettem volna, ha nem játszatom. Nem felfedezni kellett, hanem beállítani a csapatba. Az igaz, hogy akkoriban magatartási problémák miatt eltanácsolták az Akadémiáról és meg kellett győznöm mindenkit, hogy nem ez a helyes döntés, inkább tereljük be a felnőtt fociba. Egyébiránt Sallai Rolandot sem én fedeztem fel. Paco Gallardo akkoriban a játékosom volt Felcsúton, de úgy szerződtettem Pacot, hogy emellett egyéni képzéseket is kellett tartania a fiataloknak, ezért rendszeresen lejárt a 16-17 évesekhez. Ő mondta nekem, hogy van egy Sallai nevű srác, aki hatalmas tehetség, megnéztem, felhoztuk az első csapathoz, a többi pedig már történelem.

PRIVACSEK ANDRÁS