A magyar futball legkeményebb vezetője: "Tele van a telefonom ilyen SMS-ekkel" - interjú

Nem hisz a demokráciában a futballban, és nem titkolja, hogy olykor nagyon kemény, a játékosai nem is mindig szeretik ezért, de mindig őszinte velük.
Mokány Lajos 2017. szeptember 27., szerda 10:17
Nem hisz a demokráciában a futballban, és nem titkolja, hogy olykor nagyon kemény, a játékosai nem is mindig szeretik ezért, de mindig őszinte velük.
Szerző: Mokány Lajos 2017. szeptember 27., szerda 10:17

Nem hisz a demokráciában a futballban, és nem titkolja, hogy olykor nagyon kemény, a játékosai nem is mindig szeretik ezért, de mindig őszinte velük. Révész Attila a magyar futball egyik legszókimondóbb és legkeményebb vezetője, aki a kispadot hátrahagyva szakmai igazgatóként dolgozik Kisvárdán. A kispadra nem vágyik vissza, annyira lefárasztotta az elmúlt években az, hogy motiváltan tartsa a játékosait. Felvállalja azt, hogy ha két magyar fiatalt be kell tenni a csapatba, akkor az biztosan gyengülni fog, a kárpátaljai fiatalok viszont negyedannyi pénzből hozzák legalább azt a szintet. Beszél arról, mennyi pénz van Kisvárdán, fel akarnak-e egyáltalán jutni az NB I-be, és jót tesz-e a magyar futballnak, ha ők is feljebb lépnek.
Esti ellenőrző telefonok a játékosoknak, majdnem széttépett szerződés és Pintér Attila dicsérete. Interjú.

Tavasszal csak az utolsó fordulóban maradtak le az NB I-ről, idén feljutó helyen állnak. Mennyire cél valójában az élvonal?
- Talán furcsa a kijelentésem elsőre, de nekünk nem az a legfontosabb, hogy az NB I-ben legyünk, hanem hogy jó csapatunk legyen, ez pedig óriási különbség. A presztízs miatt jó lenne ott lenni, persze, de ez jelentős amortizációval járhat. Mondhatnám a példákat az elmúlt évekből, amikor klubok felkerültek az élvonalba, majd azonnal kiestek, és utána jött a teljes szétesés. Ennek semmi értelme. Bázis nélkül nincs értelme NB I-el tervezni. A Kisvárdával jó eséllyel el fogjuk érni az NB I-et, talán már most. Hosszútávon viszont nem biztos, hogy ott meg tudnánk ragadni a jelenlegi állapotunkban. Most már borzasztó mennyiségű pénzt igényel az NB I-es helytállás, ugyan elmondhatnánk, hogy mi is ott voltunk, de más hozadéka nem lenne. Arra még nem vagyunk kész, hogy biztos bentmaradóként lépjünk feljebb. Éppen ezért filozófiában és rendszerben gondolkodunk elsősorban, amely bázisra épül. Szervezettség és megfelelő utánpótlás nélkül ez nem megy, de mi jó úton járunk. Két éve alig tudtunk kiállni utánpótlás meccseken, ma a legtöbb korosztályunknál 5-6-szoros túljelentkezés van.

A Kisvárdát sokan nagyon gazdag csapatnak gondolják.
- Az NB I-hez nekünk is sokkal több pénzre lenne szükségünk, bármennyire is azt gondolják, hogy gazdagok vagyunk, nincs olyan sok pénz nálunk. Tartom, hogy tavaly például nem voltunk benne a legjobb 10-ben ezen a téren az NB II-ben, vannak tehetősebbek nálunk.

"3-4-szer kevesebbet pénzt kér egy határon túli fiatal"

Mennyiből gazdálkodnak?
- Tavaly 307 millió forint volt a kiadási oldalunk, nincs ebben semmi titok. Idén talán még ennyit sem kell költenünk, mert jobb az elosztás. Tavaly ugyanis több magyar játékosunk volt, mint idén, ők pedig sajnos sokkal drágábbak. A sokba kerülő futballistákat lecseréltük olyanokra, akikben nagyobb a becsvágy. Megnyílt előttünk a kárpátaljai piac, ezzel pedig rendkívül sokat spórolunk. 3-4-szer kevesebbet pénzt kér egy határon túli fiatal, mint egy támogatott korú magyar tehetség. Csak velük azonban még nem tudnánk bentmaradni az NB I-ben, de 4-5 éves viszonylatban ki fogunk építeni egy bázist, amivel már lehet esélyünk.

"Kiválasztasz két fiatalt, és ezzel azt döntöd el, hogy melyik csapatrészed fog gyengülni"

Mire menne a Kisvárda az NB I-ben jelen állapotában?
- Nehéz a kérdés, mert tavaly még azt láttam, hogy nincs nagy különbség az NB I vége és az NB II eleje között. Most ez már nem így van, ha eddig volt három egység a differencia, akkor ez mostanra már öt lett. És kimondom: ennek az oka a "fiatal szabály", hozzájuk kell alakítani a kezdőcsapatot. Kiválasztasz két fiatalt, akiket majd beteszel, és ezzel azt döntöd el, hogy melyik csapatrészed fog ezáltal gyengülni. Keményen hangzik, de így van. Egyszerűen nincs ennyi jó képességű fiatal játékos ma a magyar futballban, az akadémiákról kijövő tehetségek jelentős része nincs felkészítve az NB I-re. Legalább 30%-ot esett a színvonal.

Ezzel együtt minden esélyük megvan a feljutásra. Senki sem kételkedik abban, hogy Kisvárdán kemény háttérmunka folyik, Ön is nagyon sokat tesz ezért, de ha tényleg feljutnak az NB I-be, akkor ismét egy kisebb múlttal rendelkező klubbal bővülhet az élvonal. Nem megbántva a Kisvárdát, a Balmazújvárost, a Gyirmótot vagy akár a Puskás Akadémiát, de jót tesz a magyar futballnak, ha a tradicionális klubok helyét egyre gyakrabban kisebb települések csapatai veszik át?
- Ezen én is sokat gondolkodtam már. Az első gondolatom, hogy a tradíciót igenis ápolni kell. Szerintem alapvetően az a különbség, hogy a megyeszékhelyek nem igazán találják meg azokat a lokálpatrióta embereket, akik nagyon komolyan odaállnának a klub mellé, ez Balmazújvároson, Gyirmóton, Felcsúton vagy Kisvárdán megvan. Ezek mögött a klubok mögött akadnak olyan emberek, akik a szívükön viselik a klub sorsát. De fontos tényező az is, hogy alapvetően Kisvárdán például sokkal olcsóbban kihozható egy NB I-es klub, mint Győrben, Nyíregyházán vagy Zalaegerszegen. Nálunk a büdzsé nagy részét a játékosok fizetései viszik el, kis lélekszámú vezetőséggel dolgozunk. Nagyobb kluboknál ez sokkal többe kerül, a megfelelő infrastruktúra fenntartása is, ahogy az adminisztráció is. Van ennek előnye is. Olyan térségek, települések kerültek be így a futball vérkeringésébe, amik korábban holt területnek minősültek, ez szerintem fokozza a versengést, mert a megyei székhelyű kluboktól még több kell. Véleményem szerint egyébként hosszabb távon ez ki fog egyenlítődni, vissza fog állni minden a régi kerékvágásba. Mindenhol lesz már stadion, normális utánpótlás, és a játékosok idővel majd azokat a klubokat fogják választani, ahol nagyobb a tradíció és több a néző. A kis kluboknak máshogyan kell majd pótolniuk az ebbéli hátrányukat. Nekünk például a kárpátaljai piac lehet a nagy esélyünk.

Miért jönnek ide Kárpátaljáról a játékosok?
- Pár éve egy olyan tehetségre, akit kinézett a Dinamo vagy Shakhtar, még rá se nézhettünk. Most nem ez a helyzet, amióta volt a háború, a Donyeck például otthontalan lett. Egy pályán 70-en edzenek egy reptér közelében, hozzáteszem, így is remekül megszervezett az edzésük. Ott nincs jövőképük ezeknek a játékosoknak, és inkább eljönnek hozzánk. Jó a hírünk arrafelé, látják, hogy egyre javul az infrastruktúránk, megbecsüljük őket, mindent tudunk mérni, remek az orvosi hátterünk, figyelünk a táplálkozásra, normális lakhelyet biztosítunk számukra. Ezek a tehetségek Európába vágynak, és szerintem sokan közülük el is fognak jutni oda, akár az NB I-en keresztül. Egyszerűen öröm velük dolgozni, más a vérük. Idejön egy ukrajnai tehetség, és két hét múlva lehagyja magyar kortársát. Annyira fogékonyak, mint a szivacs, vágynak a tudásra, egyszerűen működik náluk a túlélési ösztön. Ami pedig a másik pozitívum, hogy a magyar játékosok mentalitását is felfelé húzzák.

"A magyar játékosok nagy többsége nem motivált"

Magyar játékost mennyire nehéz egyébként Kisvárdára csábítani?
- Magyarország kis ország, és amíg egy ukrajnainak mindegy, hogy Budapestre, Sopronba vagy Kisvárdára szerződik légiósként, addig a magyar játékos Budapest-központú. Éppen ezért már az első személyes beszélgetésen felhozom ezt a témát, és ha valakin azt érzem, vonakodik a távolság miatt tőlünk, nagyjából felállok, és befejezem a beszélgetést. Ha valaki inkább azt választja, miután kiszorul az NB I-ből, hogy keres valami főváros közeli másodosztályú csapatot ahelyett, ahol célok vannak, azzal én nem foglalkozom, abból nem lesz futballista. Mi nem tudunk pénzért igazolni, olyanokat nézegetünk jó előre, akiknek lejár a szerződésük. Ha például a karrierjében ilyen tendenciát látok valakinek, amit említettem, akkor lehet, nem is ülünk már le vele. Nagyon fontos szempont a motiváció. Megmondom őszintén, hogy leginkább az merített ki edzőként, hogy a játékosaimat folyamatosan motiváltan tartsam. A magyar játékosok nagy többsége - tisztelet a kivételnek - nem motivált, mentálisan gödörben van. Borzasztó sok energiát vont el ennek az orvoslása hétről hétre.

"Etikátlan lenne bukott edzőként újra szakmai igazgatónak lenni"

Ha feljutnának az NB I-be, akkor sem kapná el a hév, hogy visszavegye a csapat irányítását?
- Nincs ilyen tervem, különben nem engedtem volna át a kispadot. Valljuk be őszintén, ennek óriási a kockázata. Ha véletlenül feljutnánk az NB I-be, majd kiesnénk, utána hogyan ülhetnék vissza a vezetői székbe? Etikátlan lenne bukott edzőként újra szakmai igazgatónak lenni, és számon kérni az aktuális vezetőedzőt vereségek után. Nekem most sokkal fontosabb dolgom van, szeretném létrehozni azt a bázist, hátteret, amivel a Kisvárda eljuthat arra a szintre, hogy legalább liftezni tudjon a két osztály között.

Pár hónapja azt mondta, még a Ferencváros vagy az Újpest hívására se mondana igent. Ezt komolyan gondolta?
- Nem is tudnék most edzőként sehol dolgozni, annyira "kiégetett" az elmúlt pár év a kispadon. Teljes munkát kíván a vezetőedzői poszt, ezért adtam át a helyemet. Ahogy említettem, sokkal fontosabb teendőim vannak. Felmértem azt, hogy a szintet, amit csak edzőként dolgozva el lehetett érni a klubbal dolgozva, azt már elértük, de ahogy említettem, mi tartósan szeretnénk sikeresek lenni. Ennek pedig az az alapja, hogy biztosabb alapokon álljon a klub. Menedzser szemlélettel vezetem a klubot, racionálisan gondolkodva, a cél pedig az, hogy önfenntartóak legyünk. A háttéret kell jól felépítenünk, emiatt járok nagyon sokat külföldi tanulmányutakra, már nem csak edzői szemmel figyelem a történteket, hanem elsősorban azt figyelem vezetőként, mi hogyan épül fel.

Mi a legfőbb tanulság, amit levont?
- Megerősítést kapok, hogy jó úton járunk. Amit korábban Kisvárdán csináltunk az utánpótlásban, arra mondhatjuk, hogy feledhető volt, de ez egy ideje már megváltozott. Az utánpótlás részlegünk normalizálódott, rendszerben működünk, egészen fiatalon úgy képezzük a játékosainkat, hogy az általunk elképzelt stílusba beilleszkedjenek. A másik nagy tanulság pedig az, hogy azt látom, őszintébb a kinti közeg. Azt is a szemébe mondják a játékosnak, amit ő nem szeretne hallani. Nem a túlélésre játszanak, hanem a fejlődésre.

"Nálunk ez nem így működik, mert nincs kinek duruzsolni"

Azt mondják Önről, hogy elég keményen tudatja sokszor a véleményét a játékosokkal. Sőt, olyan is akadt, hogy nyíltan, a sajtóban fogalmazott meg egy-egy kritikát valamelyik játékosáról, Bacsa Patrik esete például jó példa volt erre.
- A nyilvános kritikát, ha lehet, kerülöm, legfeljebb ismételt újságírói kérdésre fogalmazok olykor keményebben, ha egy játékos hetek óta árnyéka önmagának. De azt vállalom, hogy bátrabb vagyok, valóban minden játékosnak a szemébe mondom, ha valami nem tetszik. Próbálok intelligens játékosokkal dolgozni, akik nyitottak a kritikákra. Nyilván nem mindenki kezeli ezt ugyanúgy, ezt megpróbálom a közös munka elején felmérni. Éreztem már sokszor azt, hogy a játékos azt gondolta rólam, szemét mocsok voltam, de utólag szerintem hálás volt mindezért, tele van ilyen SMS-ekkel a telefonom. Magyarországon az edzők ki vannak szolgáltatva a játékosoknak. Én azért merek más lenni, mert egzisztenciálisan nem a futballtól függ a helyzetem. Nem függök senkitől, nem kell attól tartanom, hogy emiatt elveszítem a munkám. Sok helyen ez nem így működik, a játékosok nagyon sok vezetővel jóban vannak, és egy idő után hátulról duruzsolnak az edző ellen, főleg jellemző ez azokra, akik kifelé mennek már a futballból. Ha nem tudnak vezetőhöz menni, akkor mennek a szurkolókhoz panaszkodni. Nálunk ez nem így működik, mert nincs kinek duruzsolni. Nem hiszek a demokráciában ebben a szakmában. Kiskoromtól egyedül vagyok, farkastörvények szerint nőttem fel. Van, hogy este 10 órakor felhívok egy játékost ellenőrzésként, hogy sorolja el, melyik TV-adón milyen műsor megy, de olyat is kértem már, hogy Viberen küldjön egy képet arról, hogy odahaza tartózkodik, mint ahogy keményen számon kérem azt is, mit eszik a játékos. Sajnos ilyen módszerekhez is kell folyamodnom, de csak a cél vezérel, hogy aki hozzánk kerül, az jobb játékossá váljon. Gosztonyi András - aki tényleg kiválóan bánik a labdával - Lengyelországból hazatérve talán csak kereste a helyét nálunk, de kemény voltam vele is, és most már talán Kisvárdára kötné az életét. Koszta Márk tejfölös szájú fiatalként érkezett hozzánk, és teljesen más szemlélettel, futballistaként ment vissza Kispestre. Nekem ezek a történetek mutatják azt, hogy van értelme napról napra többet követelni.

A saját maga mércéje szerint melyik magyar edzőt ismeri el?
- Tudom, hogy vegyes megítélésű személy, de Pintér Attila feltétlenül ilyen. Nagyon sokat ad a részletekre, imád dolgozni, pedig az öröm és a káröröm közül utóbbiból jutott neki több. Munkamániás ember, akinek a felfogása közel áll hozzám. Csertői Aurélt is megemlíteném. Ugyan nem ismerem annyira, de aki ilyen sokáig magyar játékosok mellett pozícióban tud maradni, az tud valamit. Hirtelen ennyi.

Kondás Elemér mi alapján került a Kisvárda kispadjára?
- Régóta ismerem, együtt végeztük a licenszet, sokat beszéltünk. Nem csak úgy beesett hozzánk, tavasszal már velünk volt, ez alatt kiderült, hogy képes-e képviselni azt a szellemiséget, amit én elképzelek. Nagyon precíz ember, aki szeret dolgozni, ezt nagyon sokan nem mondhatják el magukról.

Önről is azt mondják, hogy munkamániás, akár órákon át foglalkozik napi szinten a futballal, mindent mér, folyton elemez. Hogy néz ez ki a gyakorlatban?
- A meccsünk másnapján, amint magamhoz térek, azonnal elmegyek futni vagy kondizni, és még aznap délelőtt megnézek 2-3 meccset az ellenfélről. Délutánra már körvonalazódik az, hogy a szakmai stáb milyen játékot gyakorol majd azon a héten. Minden apró momentumnak jelentősége van. Régebben sok gólt kaptunk pontrúgásból, ebből sok elemzéssel, videózással, gyakorlással eljutottunk oda, hogy tavasszal egyetlen gólt sem szereztek ellenünk szögletből vagy oldalszabadrúgásból. Nyilvánvaló, hogy az ellenfélnél nincs mind a 11 játékos ugyanazon a szinten, így felkészülünk az 1-2 gyengébbre, mint ahogy arra is, hogy hol kell a mi védekezésünket megerősíteni ahhoz, hogy elkerüljük a gólokat. Van egy alapfilozófiánk, de a taktikát az ellenfélre is szabjuk.

"A miénk a nehezebb út, de csak ennek van értelme"

Tavasszal az utolsó, feljutásról döntő meccs előtt azt mondta, hogy a csapata a Real Madrid, a Balmazújváros pedig az Atlético. Ezt hogy értette?
- Ezzel arra céloztam, hogy mi az eredmény centrikus világban is szeretnénk domináns futballt bemutatni, mi akarjuk irányítani a játékot. A Balmazújváros sokkal direktebb, célratörőbb futballt mutatott be, játékból kevesebbet adtak, de talán nem is véletlen, hogy nem mi jutottunk fel, hanem ők. A miénk a nehezebb út, de szerintem csak ennek van értelme hosszú távon. Így neveljük már a fiataljainkat is, minden egyes csapatunknál a dominancia a jellemző, és olyan játékosokat próbálunk igazolni, akik tudnak futballozni. Ez az én szemléletem, és ehhez keresünk olyanokat, akik ennek meg tudnak ennek felelni. Persze, nehéz a stílust, a látványt az eredmény elé helyezni, feszegetjük a határokat, a végeredmény pedig a játékosoktól függ. Mivel mindent mérünk, kimutatható, hogy egy csapat sem juttat be több labdát nálunk a 16-oson belülre, a legtöbb támadás kezdeményezés is a mi nevünk mellett áll. Egészen fent, 76,1 méterre védekezünk a saját kapunktól, mi toljuk fel legjobban a védekezést. De 10 forduló után mi lőttük például a legtöbb gólt az NB II-ben.

"Fél másodperc alatt tépem szét a szerződését, repülni fog még a városból is"

És Önöké az NB II egyik legeredményesebb csatára, a 7 gólos Horváth Zoltán. Őt a bundaügyben gyanúsítottként hallgatták ki, az MLSZ el is tiltotta. Nem tartott attól, hogy támadási felületet adnak azzal, ha leigazolják?
- Leültem vele még a legelején, akkor elmondta az álláspontját, én pedig megnéztem a vádiratot. Az alapján azt láttam, hogy ő nem spicli, nem árulta be a társait, és nem is követett el bűncselekményt. Így kapott új esélyt tőlünk, még mielőtt pályára léphetett volna, mert fantáziát láttam benne, tudtam, hogy képes gólokat szerezni majd, ha követi az utasításokat. Sok-sok kilót fogyasztottunk le róla, tervszerűen építettük fel. Eredetileg abban maradtunk, hogy fél év után kaphat opcionálisan két éves szerződést. Nagyon keményen dolgozott, mindenben partner volt, életbe is lépett az új szerződése. Ami utána történt, az sajnos tipikusan hazai volt. Szinte egyből utána visszaesett a teljesítménye, már nem úgy küzdött tovább, mint előtte. Mondtam neki, hogy becsapott, és fél másodperc alatt tépem szét a szerződését, repülni fog még a városból is. Ő a másik utat választotta, ismét keményen küzd, hajt, nem véletlen, hogy szórja a gólokat. Az ilyen történetekért éri meg ezt csinálni.

MOKÁNY LAJOS

Neked ajánljuk
Átigazolások
Diósgyőr
A sportigazgató az edzőkérdésről és új igazolásokról
Több, az átigazolásokat is érintő témáról beszélt Horváth Csenger, a DVTK közelmúltban kinevezett sportigazgatója.
Az MLSZ-nek is dolgozik
Bogdán Ádám
A korábbi magyar válogatott kapus, Bogdán Ádám november 1-jétől sportdiplomataként dolgozik az MLSZ-nek, ahol a fiatal játékosok támogatása a feladata. (Hungarian Football Xtra X)
Ferencváros
Középpályás Izraelből?
Izraelben azt írják, hogy a Fradi továbbra is figyelemmel követi Mahmoud Jabert, akit Kispesten is megfigyeltek az Izrael-Belgium NL-találkozó alatt.
Tovább az összes átigazoláshoz