Hosszú kihagyás után, mennyire lesz nehéz beverekedni magad a Hoffenheimbe?
- Ez nálam már visszatérő probléma - kezdte Szalai a csakfoci.hu-nak. - Sokszor vívtam már meg ezt a csatát, de szeretem ezeket a versenyhelyzeteket, mindig is ezek vittek előre és ezek éltetnek. Tudom, hogy mire vagyok képes és csakúgy, mint mindig, most is kiharcolom a helyem a csapatban. Nem egyszerű, mert nagy a konkurencia, 5-6 támadó szeretne játszani. A legfontosabb, hogy egészséges legyek, akkor nem lesz gond. Két hete már teljes intenzitással dolgozom, jó állapotban vagyok, készen állok.

A vb-selejtezősorozatban öt góllal te lettél a magyar válogatott házi gólkirálya, ugyanakkor a csapat a vártnál gyengébben szerepelt. Belülről, hogy érezted, miért nem tartott ki a lendület az Eb után?
- Az Eb-n elért eredményekkel magasra tettük a lécet, amit nem tudtunk átugrani, a selejtezők sajnos nem úgy alakultak, ahogy vártuk. Persze, a sorozat előtt tudtuk, hogy Portugália és Svájc magasan kiemelkedik a csoportból, de nagy csalódásként éltük meg a szereplést.  Jó állapotban vártam a vb-selejtezőket, fizikálisan és mentálisan is a legmagasabb szinten teljesítettem. A teljes karrieremet tekintve a Hoffenheim a legjobb csapat, ahol játszottam, így kitűnő munkából érkeztem a válogatotthoz. Abban bíztam, hogy ezt a pozitív állapotot át tudom vinni a válogatott meccsekre. Volt, amikor sikerült, de sérülés miatt sajnos sokszor hiányoztam az együttesből.

Két kínos vereséget is szenvedett a válogatott idén. Te mindkettőből kimaradtál. Hogy élted meg kívülről? Ilyenkor legbelül egy kicsit örül egy játékos, hogy ebben nem vett részt vagy inkább arra gondol, hogy ő tudott volna segíteni a csapaton?

Rendkívül nehezen éltem meg az andorrai és a luxemburgi eredményt is. Hibáztatom magam a sérülések miatt, hiszen, ha jobban odafigyelek magamra és az egészségi állapotomra, akkor elkerülhettem volna. Tapasztalt játékosként mindkét mérkőzésen segítettem volna a válogatottnak, éppen ezért úgy érzem, hogy maximálisan kivettem a részem ezekből a kudarcokból. A sikertelenség ellenére elszomorító, hogy azok az emberek, akik megkapták a lehetőséget a magyar futballban, hogy változtassanak és nem sikerült, ilyen kudarcok után kerülnek elő és próbálnak a kritikájukkal a címlapokra kerülni. Ezt elítélem, megvolt nekik is a lehetőségük, hogy változtassanak, a magyar focit a fejlődés útjára kísérjék. Tisztelet a kivételnek.

Idén Bernd Storck megítélése már enyhén szólva sem volt egyértelmű. Te, hogy fogadtad, amikor kiderült, hogy az MLSZ a váltás mellett döntött? Beszéltél vele, miután elküldték?
-  Ha egy csapat eredménytelen, akkor mindig az edzőt és a szövetségi kapitányt veszik elő. Storck nehéz időszakban segített nekem, az Eb csodás emlékei után nem erre számítottunk. Sajnáltam, hogy így alakult a jövője, a profi labdarúgáshoz azonban ez hozzátartozik. Megköszöntem neki a közös munkát és sok sikert kívántunk egymásnak.

Azt mondtad korábban, hogy minden kapitány képességét az mutatja meg, hogy milyen munkát hagy maga után. Storck mit hagyott maga után?
- Eb-szereplést és csoportkörből való továbbjutást.

Ennyit?
- Ennyit!

Szerinted a kapitánykérdés hányadrangú probléma a magyar futballban?
- Fontos kérdés, hiszen a válogatott szereplése tükrözi a magyar labdarúgás állapotát.  Az ilyen jellegű kérdésekre egyszer már válaszoltam hosszabb formában, amiben minden benne van.  Georges Leekenst egyelőre nem ismerem, nincs vele személyes tapasztalatom.

Leekens bemutatásán elhangzott, hogy egyértelműen a 2020-as Eb-re való kijutás a cél. Szerinted ez reális elvárás lehet a mostani válogatottól? Milyen lenne Budapesten Eb-meccset játszani?
- Egyetértek azzal, hogy a kijutás a cél, hiszen így van értelme a mindennapi munkának. Az, hogy reális cél-e, majd később derül ki, ha már látjuk a csoportbeosztást és látjuk a csapatunkat. Ha Budapesten Eb- meccsen pályára léphetnénk, az még a franciaországi élményeket is felülmúlná.

Hogy éled meg, hogy folyamatosan szembeállítanak Nikoliccsal? Te el tudod-e képzelni, hogy mindketten kezdők legyetek?

Nem érzékelem, hogy szembenállnánk. Két különböző játékstílus, két különböző karrier a miénk. A mindenkori taktika alapján dől majd el, hogy ki játszik. Először azonban mindkettőnknek be kell kerülnie a keretbe.

A meghatározó játékosaink közül többen már kiöregedtek vagy túl vannak pályafutásuk csúcsán. Látsz-e olyan fiatalokat, akik betölthetik az űrt és alapemberei lehetnek a válogatottnak huzamosabb ideig?
- Telkiben többször együtt vagyunk az utánpótlás csapatainkkal, amelyeknek az eredményei pozitívak az utóbbi időben. Figyelemmel kísérem őket, többször volt lehetőségem a szövetségi edzőikkel beszélgetni a témáról. Sokan külföldön játszanak fiatal koruk ellenére és remélem, hogy érzékelik, mekkora lehetőség rejlik abban, ha komolyan veszik, megfelelően fejlődnek és jó döntéseket hoznak. Nagyon drukkolok nekik, nagy szükség van Magyarországon a tehetségekre. Láthattuk, mire képes otthon a foci.

Topligában összesen három mezőnyjátékosunk rendelkezik szerződéssel, rajtad kívül Lang és Nagy Ádám. Mindkét játékost éri most kritika azért, mert kikerült a csapatából. Te is megélted ugyanezt és nem adtad fel, visszakerültél. Beszéltél -e erről Ádámékkal, mit gondolsz helyes útnak most az esetükben?
- Nagy Ádival beszéltünk többször is erről, meggyőződésem, hogy előnyére válik ez a helyzet. Azért vagyunk élsportolók és példaképek, hogy meg tudjuk oldani az ilyen szituációkat. Ádi egy fiatal játékos, aki folyamatosan játszik a válogatottban, sőt, meghatározó tagja, nem véletlenül szerepel egy Serie A-s csapatban.  Ha valaki hasonló helyzetbe kerül és megtorpan, feladja, akkor vége. Ezen a szinten már nincsenek nagy különbségek a játékosok között, sok esetben a mentális állapot dönt, ha képes vagy elviselni a nyomást, fel tudod dolgozni, akkor túléled. 

Van -e realitása annak, hogy a közeljövőben a válogatott legalább fele topligában kezdő legyen?
- Az elmúlt évek nem azt mutatják, hogy ez reális meglátás. Persze ez is egy cél kell, hogy legyen mindenki számára, aki a magyar futballban dolgozik, ugyanolyan cél, mint az Eb-re való kijutás. Elsősorban az lenne a legfontosabb, hogy a klubcsapataink évről-évre jól szerepeljenek a nemzetközi kupákban. Ha ez sikerülne, a játékosainknak is egyszerűbb lenne külföldre igazolni.

Mostanában egyre fiatalabban vonulnak vissza játékosok, mint például Szélesi Zoltán vagy Szabics Imre, ráadásul nekik be is jött mindez. Neked van-e megtervezett életpálya modelled?
- Természetesen én is tervezem az életemet, de amíg élvezem a mindennapi küzdést és az egészségi állapotom is engedi, maximálisan a futballal szeretnék foglalkozni. Amíg érzem az elhivatottságot, a lehető legmagasabb szinten akarom csinálni. Nem titok, hogy van egy vállalkozásom, aminek nincs köze a sporthoz. Remekül kiegészíti egymást az életemben a futball és az üzlet. Jól tudom kezelni a kettőt, legalább nem kattogok folyamatosan a focis dolgokon.  A fontos döntéseket én hozom meg, de nem úgy kell elképzelni, hogy napi 24 órában telefonálgatok és e-maileket küldözgetek.

Az ultrák bojkottáltak az utolsó válogatott meccset. Ezen sokan felháborodtak, de ezt követően majdnem 10 ezer néző volt kint a meccsen és végig pozitív volt a hangulat. Mit gondolsz a történtekről és a bojkottról?
- Teljesen érthető a szurkolók csalódottsága, mindenkinek joga van eldönteni, hogy kimegy vagy nem megy ki a válogatott meccsére. Mi játékosok tisztában vagyunk vele, hogy a szurkolók milyen hangulatot tudnak teremteni, ha sikerek vannak és azzal is, hogy milyet, ha nem tetszik nekik a teljesítmény. Ettől függetlenül szükségünk van rájuk ugyanúgy a nehéz időszakban is, mint a sikerek idején. Egy csapat vagyunk és bármennyire sablonnak hangzik, sok erőt ad még a legrosszabb helyzetben is, ha érezzük a segítségüket.

PRIVACSEK ANDRÁS