A korábbi remek középpályás még Vasile Miriutaként érkezett hazánkba a 90-es években.
- A Dinamóban játszottam, mielőtt Magyarországra kerültem. Győrben egy tornán vettünk részt, ott figyeltek fel rám. Odaigazoltam, mert a Dinamónál nem igazán láttak akkor bennem jövőt, nem favorizáltak. Éveken át a magyaroknál játszottam, és jól be tudtam illeszkedni. Megtanultam magyarul, pedig előtte egyáltalán nem beszéltem. Az lett az otthonom, a gyerekeim ott születtek, ezt követően már nehézkes lett volna feladni az életünket. A gyerekeim Magyarországon végezték az iskolákat is, minden odakötött már minket. Az én családi ágam egyébként teljesen román, senkinek nem volt korábban semmilyen kapcsolata Magyarországgal a rokonságból.
Miriutát - aki nálunk László lett - arról is megkérdezték az egyik népszerű rádiós műsorban, miért adta fel a román válogatottságot a magyarért.
Magyarország színeiben játszottam, mert a románok nem adtak esélyt.
Természetesen szívesen játszottam volna a "trikolorban" odahaza, de csak a magyarok bíztak bennem, a saját hazámban nem így tettek, a magyarok viszont szívélyesen fogadtak, és tisztelettel elfogadtam az ajánlatukat. Kettős állampolgár vagyok a mai napig egyébként, soha nem adta fel a románt sem.
Miriuta egyébként összesen 9 alkalommal játszott a magyar válogatottban, egy gólig jutott, ez volt az.