Mint ismeretes, Nikolics Nemanja – a szövetségi kapitánnyal egyeztetve – úgy döntött, hogy a Lettország és Portugália elleni vb-selejtezőkre sem utazik haza, inkább klubjára, a Chicago Fire együttesére koncentrál szeptemberben.
A döntése hátteréről is beszélt az Origónak.
- Lehet, hogy fájdalmas lesz most ezt sokaknak elolvasni, de azért, mert életemben először a saját karrieremet a nemzeti csapat sorsa elé helyeztem. Viszont aki ismer, az tudja, hogy itt semmiféle bosszúállásról, törlesztésről nincsen szó. Pedig korábban, amikor a válogatottban nem lehettem kezdő, amikor perceket vagy negyedórákat kaptam, éjszakákon át nem aludtam, mert azon rágtam magam, hogy mit kellene másképpen csinálnom.
"Nem akarom magam bedumálni a válogatottba"
Nikolics elárulta, hogy az Eb-n tapasztaltak is nagyon bántották, megfordult a fejében a válogatottság lemondása is.
- (…)Én annál többet, mint amit a magyar válogatottért megtettem, nem tudok tenni. Akár a Videoton, akár a Legia Varsó, akár a Chicago játékosaként rúgtam a gólokat, csúcsformában tartottam magam, mégsem volt arról szó, hogy Nemanja Nikolics a magyar válogatott kezdőcsatára legyen. Félreértés ne essék, nem akarom magam bedumálni a válogatottba. Ehhez nincsen jogom, mert a csapat összeállítása a mindenkori szövetségi kapitány feladata és felelőssége. Nekem eddig két választási lehetőségem volt. Vagy fogom magam, lemondom az egész válogatottságot, és onnantól fogva csak a klubcsapatomra koncentrálok. Vagy összeszorítom a fogam, befogom a szám, és csinálom, várok a lehetőségre. Eddig mindig az utóbbi mellett döntöttem. Én soha nem alibiztem. Soha nem mondtam azt, hogy azért nem rúgok a magyar válogatottban gólokat, mert nem kaptam elég játéklehetőséget.
Ott volt az Európa-bajnokság. Életem legjobb formájában utaztam ki Franciaországba. Abban az idényben összesen 45 gólt rúgtam, tizenhatodik voltam az Aranycipő-listán. Olyan motivált voltam, mint soha.
Őszinte leszek: nagyon bánt, hogy az Eb-n én voltam az egyik olyan játékos, aki a legkevesebb időt, összesen 38 percet kapta a szövetségi kapitánytól. Ekkor jött el az a holtpont, amikor először elgondolkodtam azon, hogy lemondom az egészet. Úgy éreztem, hogy annál többet, amit én teszek azért, hogy kezdőjátékos legyek, nem lehet tenni. Aztán úgy határoztam, hogy felveszem a kesztyűt, harcolok tovább.
Storck a Nikolics-ügyről is beszélt nemrég a csakfoci.hu-nak:
"Miért nem játszhatok egy Szalai Ádám vagy Priskin Tamás mellett?"
A magyar és lengyel gólkirály arra is kitért, mely szerint azért is játszik kevesebbet, mert a nemzeti csapat taktikájába nehezen illeszthető be a szerepe.
- (…)Nagyon furcsállom, amikor azt hallom, hogy azért nem illek a rendszerbe, mert a magyar válogatott defenzív játékot játszik. A labdarúgást gólra játsszák, én egy klasszikus befejező csatár vagyok. Azt meg tényleg nehéz eladni a szurkolóknak, hogy Nikolics azért nem kell, mert nem illik a védekező felfogású válogatottba. Éppen a franciaországi Európa-bajnokság mutatta meg, hogy tudunk mi támadófocit is játszani. Az osztrákok vagy a portugálok elleni mérkőzés ékes példája volt ennek. Igaz, ezen a két meccsen én egyetlen percet sem kaptam. De ha tudunk támadni, akkor nekem talán lehet helyem abban a csapatban. Mert akkor a társak adnak egy-két labdát, amelyet én gólra tudok váltani. Tudja, amíg nem jöttem el Chicagóba, mindig azt mondták, hogy könnyű nekem, mert én olyan együttesekben tudok villogni, amelyek dominálnak, amelyek bajnokságra törnek. Megérkeztem a tavalyi tökutolsó Fire-hez, amely nem játszott támadófocit, a legkevesebb gólt rúgta, majd fél évvel később már mi voltunk az elsők. Ekkor megint arról szólt a mese, hogy könnyű nekem, mert a Chicago is támadófocit játszik. Ugyan már. Megmutattam, hogy abban a csapatban is tudok gólokat rúgni, amely nem dominál. A Jóisten ehhez adott nekem tehetséget.
Én igenis illek a rendszerbe! Miért nem játszhatok egy Szalai Ádám vagy Priskin Tamás mellett, akik erős centerek, akik meg tudják tartani a labdát, nekem pedig több területem marad mellettük, hogy a lecsorgó, lepattanó labdákat berúgjam.
Mögöttünk is vannak olyan játékosok, akik képesek arra, hogy labdákkal tömjenek.
(…)Prukner László, Mezey György, Paulo Sousa, Joan Carillo, José Gomes, Henning Berg, Sztanyiszlav Csercseszov, Veljko Paunovics. Nyolc edző, aki maximálisan megbízott bennem, akikkel eredményt értünk el. Volt, hogy fél évet a Videoton kispadján ültem, de amikor beszálltam csereként, jöttek a gólok. Nekem szükségem van a bizalomra, ellenkező esetben csak szenvedés lesz az egész. Én jönni fogok, de igazából mégsem jövök. Akik bíztak bennem, soha nem csalódtak bennem.
TOVÁBB: A teljes interjú itt olvasható!
