Túl van az első időszakán szövetségi kapitányként. Hogyan összegezne?
- A csapat több szempontból is fejlődést mutatott, de a labdarúgásban sosem lehetsz elégedett. Mindig azon kell gondolkodnod, hogy miben fejlődhetsz még. Mi is ezen törjük a fejünket, mert a játék minden aspektusában van hova előrelépnünk, különösen taktikai szempontból.
A Finnország elleni hazai találkozó viszont jó érzéssel töltött el. Támadólag léptünk fel, agresszívan "presszingeltünk" egy olyan rendszerben, amelyben még nem játszottunk előtte. Az ott nyújtott teljesítmény bizakodásra ad okot a jövőre nézve.
Sokan megemlítették már, hogy nem volt szerencsés az, hogy egyből tétmeccsen kellett beugrania. Ön mekkora hátrányát érezte annak, hogy felkészülési mérkőzésen nem volt lehetősége kísérletezni a Nemzetek Ligája előtt?
- Az, hogy nem játszhattunk barátságos meccseket, az első találkozón érezhető volt. Finnország ellen veszítettünk, és őszintén szólva a meccs bizonyos időszakaiban nem abban a stílusban játszottunk, amiben szerettünk volna. Attól a mérkőzéstől kezdve viszont lépésről lépésre haladtunk, ez alól csak az Észtország elleni idegenbeli mérkőzés képez kivételt. Ott vétettünk komoly hibákat, és a hozzáállás sem volt rendben.
Mennyire nehéz az új felfogás minden apró elemét átadni úgy, hogy nem beszél magyarul? Bár hosszabb ideje nálunk van, de nem titok, hogy a mai napig nehezen boldogul a magyar nyelvvel.
- A munkámban egyáltalán nem érzem ennek a hiányát. Egyrészt a futball a közös nyelv, azt mindenki beszéli, másrészt a játékosok 60 százaléka külföldön játszik, és az itthoniak is beszélnek angolul. Magasan képzett játékosok alkotják a keretet, akiknek elég egyszer, vagy kétszer megmutatni valamit és utána már meg is tudják csinálni, amit kérünk. A probléma nem a nyelvtudás hiánya, hanem inkább a kevés együtt töltött idő: nagyon kevés alkalmunk van belemászni a játékosok fejébe, és kiépíteni azokat az automatizmusokat, amikhez sok ismétlésre lenne szükség.
Mindenki teljesíti, amit kérek tőle, de a legfontosabb a lélektani felkészítés és a motiváció. Ha ez a három dolog rendben van, nem fognak többet hibázni a játékosok.
Mit gondol utólag a Nemzetek Ligájáról? Ez "beugróként" már csak egy jó felkészülés lehetett az Eb-selejtezőkre, vagy egy elszalasztott lehetőségként tekint rá?
- Mivel ez is egy út az Európa-bajnokságra, természetesen úgy tekintettünk rá, mint továbbjutási lehetőség, amihez a csoport első helyét szerettük volna elérni. Végül csak egy ponttal maradtunk le Finnországtól, ennek ellenére természetesen csalódottak vagyunk. A sorozat végjátéka viszont a lehető legjobban alakult: két mérkőzést nyertünk meg és nem kaptunk gólt. Ezek után remélem, hogy ugyanezzel a lendülettel kezdhetjük meg az Eb-selejtezőket is.
Szlovákia ellen kezdünk, amely egyrészt nyitómérkőzés, másrészt rendkívül felfokozott hangulatú meccs lesz. Ezek fényében ezt tartja a legfontosabb Eb-selejtezőnek?
Minden győzelem 3 pontot ér, amelyet bárki megszerezhet. Még Azerbajdzsán is, ők is egy olyan csapat, akik bárkitől pontot csenhetnek el - remélem, hogy ez nem ellenünk sikerül majd nekik, de biztosra sosem mehetsz...
Őket sem szeretném lebecsülni, de ők ezzel együtt nincsenek a Magyarország, Szlovákia, Wales trió szintjén. A második helyért ez a három válogatott fog megküzdeni, mert Horvátország egy másik szinten futballozik. Ennek a három válogatottnak az egymás elleni csatái lesznek a legfontosabbak, nem egy mérkőzés. Közöttünk bármelyik meccs végeredménye a különbséget jelentheti, itt már nem lesz lehetőségünk hibázni.
Inkább a menetrendet nevezném nem túl szerencsésnek, mert Nagyszombaton kell játszanunk az első meccset Szlovákiával, ahol a pályával és a stadionnal is akadhatnak nehézségeink. Erre is fel kell készülnünk.
Említette korábban, hogy az Észtország elleni mérkőzésen két játékossal is hozzáállásbeli problémák adódtak, és azt is a nyilvánosság előtt vázolta fel, hogy jelezni fogja az érintetteknek, ez az utolsó dobásuk. Ilyen előzmények után csalódott lenne, ha még egyszer hasonló problémával szembesülne bárkinél?
- Sajnos biztos nem lehetek abban, hogy ilyen dolgok nem fognak történni a jövőben, ezért inkább csak reménykedem, hogy többször nem kell ezt szóvá tennem. Láthattuk, hogy a történtek után a játékosok jól reagáltak a helyzetre, maximálisan oda tették magukat. és tudhatjuk azt is, hogy márciusban Szlovákia lesz az ellenfél, ahol egészen biztosan nem engedhetünk meg magunknak ilyen hozzáállást. Ha rajtam múlik, nem lesz több ilyen jellegű problémánk.
Ön több elődjével ellentétben a kezdetektől élvezi a szurkolók nagy részének a bizalmát. Mit gondol, változtatna ezen, ha nem jönne össze a hazai Eb-re való kijutás?
Játékosként és edzőként is mindig tiszteletben tartottam a szurkolók véleményét, mert úgy vélem, hogy a labdarúgás az övék. Így most csak arra gondolok, hogy hogyan juthatnánk ki az Európa-bajnokságra, ezzel boldoggá téve őket. Ha ez nem sikerül, nem lehetnénk elégedettek magunkkal, ahogy a szurkolók se lehetnének elégedettek velünk.
Mit tart a csapat jelenlegi legnagyobb problémájának?
- A legtöbb poszton a játékosok többé-kevésbé azonos szinten teljesítenek, viszont a balhátvéd pozícióba nincsen elég játékosunk, sokszor jobblábas játékost kellett ott bevetnünk. De találnunk kell Szalai Ádám posztjára is alternatívákat, mert jelenleg ő az egyetlen befejező csatár, aki 90 percet le tud játszani nemzetközi szinten.
Eppelnek most nem ideális a helyzete a klubjában, Bödének pedig nem olyan az erőnléte, hogy maximális iramban végigjátsszon egy válogatott mérkőzést. Bízunk benne, hogy fejlődni fognak, vagy hogy találunk valaki mást.
Figyeljük a fiatalokat, de egyelőre nem találtunk olyat, aki nemzetközi szinten teljesít a középcsatár pozícióban.
A klubjainál vezetőedzőként is jellemzően inkább a rutinos játékosokra épített. Ki lehet az Ön fiatalja, akit a válogatottnál előkap? Lesz-e egyáltalán? Sokan várják például már most Szoboszlait a válogatottba.
- Korábban is elmondtam már, hogy a játékosok kora nem érdekel. A teljesítményük érdekel. Nem azért vagyunk itt, hogy kísérletezzünk. Eb-selejtezőkön erre nincs lehetőségünk. Nincs időnk olyan játékosokat játszatni, akik még nem állnak erre készen. Ezeken a mérkőzéseken egyetlen hiba is végzetes lehet.
Szoboszlai egy poszton játszik Kalmárral, Holmannal, Kováccsal, akiket kifejezetten jónak tartok. Nekik nemzetközi tapasztalatuk is van, sok mérkőzést játszottak, magas szinten teljesítenek, és ők sem számítanak öregnek. Kalmár 23 éves, Kokó 26, Holman pedig 25.
Szoboszlai fejlődését a kezdetektől fogva figyelemmel kísérjük az MLSZ-szel, és látjuk, hogy teljesítményével kimagaslik a korosztályából. A Liefering csapatánál az osztrák másodosztályban mérkőzéseket dönt el, de az a bajnokság nem összehasonlítható az Eb-selejtezőkkel, de még a hazai élvonallal sem.
Szoboszlai eddig a Salzburg felnőtt-csapatában összesen fél órát játszott két mérkőzésen. A jövőben természetesen számítok rá, de csak akkor, ha a Salzburg első csapatában rendszeresen lehetőséget kap, és jó teljesítményt nyújt.
Szeretem a fiatal játékosokat, de még inkább a kész futballistákat. A fiatalokat pedig nem szabad idő előtt bevetni, mert megégethetik magukat, ami hosszútávon is sokkal rosszabb.
Dzsudzsák Balázs bent ragadhat a csapatban? A finnek ellen visszakerült a csapatba, de nem volt egyöntetű a megítélése a mérkőzés után.
- Amikor beraktam a kezdőbe, 2-0-ra nyertünk és jól játszottunk. A fontos nem az volt, ahogy játszott, hanem hogy lekötötte az ellenfelek figyelmét. Amikor őt szorosabban fogták, más több területet kapott. Ez olyan dolog, amire lehet támaszkodni.
De én nem építhetek arra a 96 mérkőzésre, amit Dzsudzsák előttem a válogatottban játszott, csakis a jelenlegi formájára. A szurkolókat aggasztja, hogy olyan bajnokságban játszik, ahol a játék ritmusa más, a színvonal nem olyan magas. Emiatt természetesen vannak kérdőjelek vele kapcsolatban.
Egy biztos: egészségesnek kell lennie, és formában kell lennie ahhoz, hogy ne csak játsszon nálunk, hanem mérkőzéseket döntsön el, ami a képességei alapján viszont elvárt lenne. Én bízom benne, hogy képes is lesz erre.
Olvasta a Freiburg edzőjének minapi kritikáját Sallai Roland kapcsán, aki problémának nevezte azt, miszerint túl sokat játszott a támadó a válogatottnál?
Erre most hirtelen tudnék reagálni valamit olaszul, de inkább nem teszem... A legfontosabb, amikor nyilvánosság előtt szólsz, hogy ésszel tedd. Hogy lenne lehetséges az, hogy miattunk sérült meg, amikor csak 4 mérkőzést játszott ősszel a válogatottban?
Hány mérkőzést játszott a szezon kezdete óta összesen? Amikor elhagyta a pályát Észtország ellen, csupán fáradt volt. Nem voltak izomproblémái. Szóval nem nálunk, hanem a Freiburgnál történt vele valami. Nálunk jól teljesített, és ép maradt. Az utolsó freiburgi mérkőzésén, amikor kisebb problémák miatt a padra kényszerült, ott is kellett volna hagyni, de ők becserélték, mert vesztésre álltak. Roland beszállt, gólt lőtt, aztán megsérült. Azóta nem játszott. Ez az ő felelősségük, nem a miénk vagy a MLSZ-é.
Van esetleg olyan játékos, akit a jövőben soha többet nem szeretne a válogatottban látni?
- Nem, nincs ilyen játékos. Hívtam például Sallói Dánielt, aki később nem került be a keretbe különféle okok miatt. Ezen okok egyike az, hogy az Egyesült Államokban játszik, és óriási utat kell megtennie ahhoz, hogy hazatérjen. Nem is volt rá lehetőségünk, hogy játszassuk. Vasárnap találkoztunk a kerettel, ő csak kedden tudott volna csatlakozni, csütörtökön pedig már játszottunk. Ilyen rövid idő alatt nem kerülhetett volna bevethető állapotba.
Tudom, hogy kiválóan játszik a klubjában, az ő fejlődését - ahogy a többiekét is - figyelemmel kísérjük. Van jövője a válogatottban, de remélem, hogy közelebb tud igazolni, valamelyik európai bajnokságba. Számomra Európa továbbra is magasabb szintet képvisel, mint az MLS.
Persze, a ritmus és a rengeteg játékperc pozitívum, de taktikailag van még hova fejlődnie az ottani bajnokságnak.
MOKÁNY LAJOS, WERNIGG MÁRTON
