Az utolsó játéknapig versenyben voltunk az Európa-bajnokságra történő kijutásért, ám végül sajnos nem jártunk sikerrel. Milyen tanulságokat vihetünk tovább a Nemzetek Ligája rájátszására?

- A magyar válogatott sokat fejlődött játékstílus tekintetében. Modernebb, agresszívebb, kezdeményezőbb játékot játszunk, mint korábban. Tizennégy mérkőzésen keresztül nyílt sisakos küzdelmekben volt részünk, az őszi szezon végén tört meg valami. A Horvátország, és Wales elleni mérkőzéseken véleményem szerint nem feleltünk meg minden elvárásnak. Azokban a pillanatokban, amelyek a mi javunkra dönthették volna el a selejtezősorozatot, összeomlottunk. A feladatunk az, hogy mélyre ássunk a játékosok fejében, és kiderítsük az összeomlás okát. Elsősorban mentális kudarcról beszélhetünk, de el kell ismerni, hogy bizonyos pillanatokban fizikálisan sem voltunk a toppon. Itt nem egyénekről beszélek, számos játékos volt, akinek nem tökéletes fizikai állapotban kellett pályára lépnie. Ez az én felelősségem is.

Nem probléma, ha nem a legjobb képességű játékosok játszanak, a forma, és a fizikai készültség sokkal fontosabb.

Ahogy említette, a csapat sok esetben nem mindennapi küzdőszellemet mutatott, ezt bizonyíthatja az is, hogy a 2019-es évben egyetlen döntetlen sem született. Ha jól hiszem, Ön többre tart egy hősies küzdelemben elbukott meccset, mint egy tízemberes védekezéssel kibrusztolt 0-0-t.

- Nem szeretem a spekuláns futballt. Nem tudom úgy felkészíteni a csapatot, hogy az eredménnyel ügyeskedjünk. Mindig a győzelem reményében készülünk, még a legerősebb csapatok ellen is. Mindenkinek megvannak a maga gyengéi, még a világ legjobbjainak is. Úgy hiszem, hogy közép-, illetve hosszútávon ez a hozzáállás meg fogja hozni a gyümölcsét.

Ha az utolsó két selejtező meccstől eltekintünk, kijelenthetjük: a magyar válogatottnak saját identitása van.

Megmutattuk, hogy törekszünk a mezőnyfölényre, keressük a támadás lehetőségét, és ha az ellenfél támad, akkor is próbáljuk visszaszerezni a labdát. Ezek a modern futball jellegzetességei, ezen aspektusokban szeretnénk még tovább fejlődni. Tavaly október óta érezhető változásokon ment keresztül a csapat, de ez sem volt elég a kijutáshoz. Az élet adott nekünk egy második lehetőséget, igyekszünk élni vele, de ami talán ennél is fontosabb, töretlen fejlődést akarok látni, nemcsak a közeljövőben, hanem hosszútávon is.

Érdekesség, hogy a válogatott erősségei leginkább hazai pályán domborodtak ki, míg idegenben visszafogottabban teljesített a csapat. Ön miben látja a különbséget?

- Kijelenthetem, hogy mindig ugyanúgy készítem fel a csapatot, függetlenül attól, hogy itthon, vagy idegenben játszunk. A játékosok viszont érzik a szurkolók jelenlétét, ami erőt ad nekik. Elmondható tehát, hogy pszichés okai vannak ennek a kétarcúságnak. Ezen mindenképpen dolgoznunk kell.

Büszkék arra, hogy Magyarországot képviselik, és sikeresek akarnak lenni. Érzik a meccsek súlyát, és ezért előfordul, hogy nem tudnak higgadtak maradni. Ha úgy készülsz egy találkozóra, hogy az előtte való napokban meg tudod őrizni a nyugalmad, akkor a mérkőzésen sem jelenthet problémát a nyomás, de ha lámpalázzal készülsz, akkor a pályán sem leszel biztos a dolgodban. Nagy összecsapásokra koncentráltan, higgadtan kifutni nem egyszerű dolog, a kevésbé rutinos játékosoknak időre van szükségük, hogy ezt a fajta nyomást megszokják.

Ezek szerint nem éppen a legjobbkor találkozunk Bulgáriával a Nemzetek Ligája rájátszásában. Ráadásul megint idegenben.

- Idegenben játsszunk, de még nem holnap. Három és fél hónapunk van felkészülni - illetve összesen négy, ugyanis már elkezdtük feltérképezni ellenfelünket. A legfontosabb az lesz, hogy ne foglalkozzunk a nyomással, hanem mindenki a saját feladatára tudjon koncentrálni. Lesz egy tervünk, amit követnünk kell, bármi is történjen a pályán. Hétről hétre láthatjuk a különböző bajnokságokban, hogy egy csapat 3-0-ra vezet, de a másik vissza tud jönni a meccsbe, sőt akár meg is tudja fordítani azt. Ha 2-0 az állás az ellenfél javára - ahogy ezt Walesben megtapasztalhattuk - a mérkőzésnek még nincs vége. A 47. percben semmi sincs veszve, sőt a 95. percig szinte sosincs. Volt egy teljes félidőnk a feltámadásra, és ha egy gólt szereztünk volna, akkor a lélektani fölény is a miénk lett volna.

Ha így lesz, és a rájátszásban ki tudjuk harcolni az Eb-részvételt, akkor még komolyabb feladatok várnak ránk: az ellenfél Németország, Franciaország és Portugália lehet a csoportkörben.

- Nem szaladnék még ennyire előre. Nem győztük még le Bulgáriát, akik technikai szempontból velünk azonos erősségű csapatnak számítanak, és ők élvezik a hazai pálya előnyét. Balkáni országokra jellemző futballt játszanak, agresszív és motivált ellenfélre kell számítanunk. Tisztában kell lennünk az ő erejükkel mindenek előtt. Ha rendkívül optimisták akarunk lenni, és feltételezzük, hogy őket, és az Izland-Románia meccs nyertesét is le tudjuk győzni, akkor is látnunk kell, hogy szinte képtelenség továbbjutnunk egy német-francia-portugál-magyar csoportból. A célunk az, hogy úgy játszunk ilyen ellenfelekkel szemben is, hogy támadószellemet mutatunk, és ha veszítünk, akkor is olyan játékkal tegyük, amire büszkék lehetnek a magyar emberek. Ezen a szinten egyetlen esélyünk van: csapatként egységesebbnek kell lennünk, többet kell futnunk náluk, és ezek által nyomás alá kell helyeznünk őket. Emellett pedig két ilyen válogatott budapesti szereplése egészen biztos, hogy óriási élmény lesz a szurkolóknak, és sok fiatalt nyerhet meg a labdarúgásnak, akikből később akár még válogatott is lehet egy-egy ilyen mérkőzés adta életre szóló élmény hatására.

Ahhoz viszont, hogy minden akadályt sikeresen vegyünk, egyéni teljesítményekre is szükség lesz. Dzsudzsák Balázs az elmúlt időben ismét sok kritikát kapott, az Azerbajdzsán elleni hazai meccs után pedig olyan feszült volt, hogy az Ön kézfogását is visszautasította.

- Nem személyesen Dzsudzsáknak szól, amiket elmondtam. Rá is ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint minden játékosra, aki kiérdemelte a válogatott meghívót. Jó formában kell lennie, és ebben a 3-4 hónapban fizikailag, és mentálisan is a lehető legjobb állapotba kell kerülnie. Márciusban ki fogjuk választani, hogy kik állnak a leginkább készen arra, hogy segítsék a válogatottat. Ez nem Dzsudzsáknak, Szalainak, vagy Orbánnak szól, hanem minden magyar játékosnak.

Nem kérdőjelezem meg a képességeit, de neki is jó állapotban kell lennie ahhoz, hogy pályára léphessen a fontos meccseken.

Év elején megemlítette, hogy most jött el Szoboszlai ideje. Azóta válogatott lett, BL-csoportkörben játszott, és a legnagyobb európai csapatokkal hozták szóba. Mit tanácsol neki, hogy a fejlődése töretlen maradjon?

- Nem kell feltétlenül elkapkodnia a váltást, ha télen marad Salzburgban, azzal is remek lehetőséget kap a fejlődésre.

Két lábbal a földön kell maradnia, és szem előtt kell tartania, hogy ugyan ő az egyik legfényesebb tehetség, és egy napon Európa egyik legjobb középpályása lehet, jelenleg még nem az. Sokat kell még dolgoznia azért, hogy az legyen. Vegyük csak példának Ramsey esetét: az ő ellenünk nyújtott teljesítménye Eb-szereplést ért, két helyzetből szerzett két gólt. Dominiknek volt egy ajtó-ablak helyzete, de nem talált be. Fel kell nőnie a vezérszerephez, de mindenekelőtt alázatosnak kell maradnia, és tisztában kell vele lennie, hogy milyen tekintetben tud még jobb játékossá válni. Dolgoznia kell még a védekezésén, az átrendeződéseknél befektetett munkáján. Ha ezekben tud javulni, fényes jövő várhat rá, de jelenleg még nem tartozik a topjátékosok közé. Úgy érzem, hogy túl sok figyelmet kapott ő az utóbbi időben a sajtó részéről, ami nyomasztó tud lenni, és ezt is meg kell tanulnia kezelni. Fiatal játékosról beszélünk, akinek tisztában kell lennie a képességeivel, és meg kell őriznie a motivációját, hogy azzá válhasson, amire őt predesztinálják.

Előző évértékelőjében a legnagyobb problémaként Szalai Ádám alternatívájának hiányát nevezte meg. Idén mindössze Orbán és Pátkai jutott két gólig tétmeccseken, a támadók visszafogottabban teljesítettek. Még mindig nyitott kérdésnek tartja a csatárproblémát?

- Sok játékost figyelünk, és jó páran vannak, akik Szalai nyomdokaiba léphetnének, de a többségük egyelőre nem tudott meggyőzni. Ezért is hívtuk be Feczesint, aki az elmúlt időszakban rendre jól teljesített. A kérdésre válaszolva: igen, továbbra sincs túl sok alternatívánk Szalai Ádám sérülése esetére. Bízunk benne, hogy télen többen csapatot fognak váltani, és magasabb szinten játszhatnak majd, illetve felépülnek sérülésükből, vagy egyéb problémájukból. Véleményem szerint Szalai Ádám jelenleg az egyetlen olyan játékos, aki megfelelő hozzáállással, vezérszerepben képes csatárposzton játszani. Tisztában vagyok vele, hogy nem ő Lewandowski, de mindenképpen a legfontosabb játékosok egyike a magyar válogatottban.

WERNIGG MÁRTON