Marko Dmitroviccsal, az Újpest korábbi és a spanyol élvonalban meglepetésre a 7. helyen álló Eibar jelenlegi kapusával az előtt sikerült beszélnünk, hogy csapatával elindult a Deportivo La Coruna elleni bajnokira. Ez lesz a 27. La Liga-találkozója a 26 éves szerb válogatott hálóőrnek az idényben.

Mennyire furcsa a Deportivo, a Barcelona vagy a Real Madrid ellen készülni azok után, hogy néhány éve még a Kaposvár, a Mezőkövesd vagy a Haladás ellen kellett a kapuba állnod?

- Már nem az egyáltalán. Mindig is lépésről lépésre haladtam a karrieremben, nekem tényleg az a mottóm, hogy „minden nap egy új esély”. 3-4 éve Magyarországon védtem, most a La Ligában, de azért volt közötte pár év, amikor tudtam alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, az ellenfelekhez, a spanyol másodosztályban eltöltött idő miatt pedig már az élvonalba sem volt nehéz fellépni, még ha a világ legjobb játékosai ellen is kell védenem. Igaz, egy Barcelona vagy egy Real Madrid ellen tényleg 90 percen át maximálisan koncentrálnod kell, nem lehet kiengedni egy pillanatra sem. De az nagyon jó érzés, hogy itt lehetek.

Zvezda, Újpest, Charlton, aztán Spanyolország. Melyik volt a legnagyobb vagy legnehezebb váltás a karrieredben?

- Szakmailag a legnagyobb előrelépés nyilván az volt, amikor Angliából Spanyolországba kerültem, főleg, amikor az élvonalba igazolhattam. Az Eibar nagyszerű választás volt a részemről, örülök, hogy itt lehetek. Versenyben vagyunk az európai kupaindulásért is, tényleg briliáns az itteni csapat. De a legnehezebb klubváltás kétségtelenül az volt, amikor az Újpesttől a Charltonhoz igazoltam. Magyarországon ugye szinte otthon, egy szerb csapatban érezhettem magam, volt 6-7 szerb játékos a csapatban, az edzőnk is szerb volt. Angliában aztán egy teljesen új futballkultúrával, csapattársakkal, teljesen más körülményekkel, helyzetekkel kellett szembenéznem. Ráadásul a Charlton akkor eléggé mélyen volt, a kiesés közelében, ezzel is meg kellett birkóznom.

Újpesten Balajcza Szabolccsal nagy csatát vívtál, védtél 12 NB I-es meccsen, kupatalálkozókon is, a szurkolók is kedveltek, jól is játszottál, de aztán kimaradtál a csapatból és a váltás mellett döntöttél. Miért?

- Ugye másfél évet töltöttem el Újpesten, és a mai napig tartom a kapcsolatot több egykori csapattársammal is. Viszont lépnem kellett, mert az utolsó ottani fél évemben nem nagyon védhettem, csak a kispadon ültem.

Így döntött az edzőnk, én viszont úgy éreztem, vagyok olyan jó kapus, hogy rendszeresen védhessek valahol. Balajczával egyébként végig jó kapcsolatban voltunk, egészséges, sportemberek közötti rivalizálás volt csak közöttünk, remek embernek és kapusnak is tartom.

Én viszont védeni akartam, előttünk volt akkor az U21-es Eb is, ahol mindenképpen ott szerettem volna lenni. A 2013/2014-es idény második felében, amikor lehetőséget kaptam, szerintem jól ment a védés, de az edzőnk úgy döntött a következő szezon elején, hogy a kispadra kell ülnöm. A döntést ugyan elfogadtam, de jeleztem is az edző és a tulajdonos felé is, hogy akkor inkább elmegyek, mert szükségem van a játékpercekre a válogatott miatt is.

A Balajcza-féle rivalizálást vagy versengést hogyan élted meg? Volt akkor szerinted nyomás az edződön, hogy a közönségkedvenc csapatkapitányt védesse, ezt hogy érezted?

- Ezt talán Vignjevictől kellene megkérdezni, lehet, hogy volt, nem tudom. Nyomás rajtam volt, méghozzá Balajcza által, aki mindig azzal cukkolt, hogy mikor tanulok már meg magyarul…Az nyilván mellette szólt, hogy régóta védett Újpesten, kapitány is volt, a szurkolók is szerették. Mostanra már az egészhez úgy állok hozzá, hogy tök mindegy, ki a riválisod, neked magadban kell hinned, csak ez számít. Én akkor is készen álltam arra, hogy megküzdjek Balajczával, szerintem abban a fél évben, amikor a kapuba kerülhettem éltem is a lehetőséggel, de el kell ismernem, hogy Szabolcs is remekül védett akkor a kupában.

Milyen egyébként, amikor egy játékos "családon belül vált", a te esetedben például az egyik Duchatelet-csapatból a másikba igazol? Veled ugye ez kétszer is megtörtént.

- Nyilván abból a szempontból könnyebb, hogy egyébként nem egyszerű olyan klubot találni, ami előrelépést is jelent, de közben meg is kapod a lehetőséget, főleg azután, hogy fél évig nem védhettél. Roland Duchatelet viszont végig hitt bennem, meg is mondta, hogy el fog jönni az én időm. Amikor jeleztem neki, hogy távoznék Újpestről, azonnal mondta, hogy semmiféle ajánlatot nem fogad el értem, hanem menjek a Charltonhoz, ahol bizalmat fogok kapni. Hat hónapot védtem is ott, majd Spanyolországba igazoltam.

Kapusként hogyan tudnád összefoglalni a legnagyobb különbségeket a spanyol és a magyar bajnokság között?

- Szinte össze sem lehet hasonlítani, a játék az ellenfelek színvonala annyival magasabb itt. Szinte mindenki igyekszik támadófocit játszani a La Ligában, rengeteg a rendkívül gyors játékos a pályán, itt a csapatok nem sok idő vesztegetnek el azzal, hogy helyzetet alakítsanak ki, ha lehetőségük nyílik rá. Ha megnyílik a tér a támadó csapat előtt, már teszik is be a labdát a védők mögé. Egészen hihetetlen ritmusa van a La Ligában a játéknak. Meg hát tényleg itt vannak a világ legjobb futballistái.

Akik ellen többször védhettél már, elég, ha csak Ronaldót, Griezmannt vagy Messit említem. Ki volt az, aki ellen a legnehezebb volt kapusként?

- Mindannyian nagyszerűek, mégis nagyon különbözőek. Ha mégis egy valakit ki kell emelnem, az Messi, aki ugye négy gólt is szerzett ellenem egy meccsen, de egyébként is ez varázsló a pályán, nélküle a Barcelona nem is Barcelona. Hirtelen bukkan fel a kapu előtt, szinte ki sem lehet számítani, hogy épp honnan érkezik. Ronaldótól és Griezmanntól viszont még nem kaptam gólt, igaz, Messi sem talált már be a második találkozásunkkor, bár így is kikaptunk 2-0-ra.

A magyar bajnokságban volt olyan támadó, aki ellen – ha nem is ennyire, de – nehéz volt védeni?

Nehéz már egy nevet felidézni, pláne azért, mert jó játékosokból ott is volt azért bőven. Az biztos, hogy akkor nekem és az Újpestnek is sok kellemetlen percet szerzett a Videoton és a Ferencváros.

A mai napig nem túl jó a magyar foci megítélése nemzetközileg, az eredmények is hiányoznak többnyire. Most így, néhány angliai és spanyolországi év után, hogy látod, miért?

- Szerintem nagyjából azt lehet elmondani, mint a szerb foci kapcsán, bár most úgy látom, már a magyar bajnokság is jobb, mint a szerb..

Amit én tapasztaltam, az az, hogy sok magyarországi futballista megelégszik azzal, hogy otthon elfutballozzon, akár jó fizetésért, és általában, akár egy picit több pénzért, nem mernek belevágni a külföldi karrierbe. Nem akarnak kimozdulni az országból, a családtól, a komfortzónájukból, inkább elvannak otthon, ami kétségtelenül egyszerűbb, kevésbé bonyolult, mint a légióskodás.

Ugyanez nagyjából a helyzet Szerbiában is, hiányzik az efféle motivációs a játékosok többségéből. Pedig úgy látom, a lehetőség mindenki előtt adott, csak élni kell vele. Szerintem ezért is látni kevés magyar futballistát a nemzetközi mezőnyben, az erősebb ligákban.

A magyar kapusokról mi a véleményed? Ugye sokszor mondják, hogy talán itt a legkisebb a lemaradásunk.

- Az NB I-et ugyan mostanában ritkán követem, így nem tudom, hogy ott milyen kapusok vannak jelenleg, de amikor ott védtem, szerintem jó volt a helyzet ezen a téren. Azt pedig látom, hogy a nemzetközi színtéren is vannak magyar hálóőrök, ugye Gulácsi a Lipcsében, Bogdán a Liverpoolban – remélem, hogy hamarosan megoldódik a helyzete – de említhetném Király Gábort is, aki hosszú éveket töltött el Európában. Úgyhogy ezen a téren szerintem jól áll a magyar foci.

Nyilván a közelgő vb miatt a szerb válogatott is érdekes a szempontodból. Milyenek az esélyeid a keretbe kerülésre?

- Lesz két márciusi meccsünk, de még fogalmam sincs, nekem milyen szerep jut ezeken a találkozókon, vagy majd aztán a világbajnokságon. Sok idő van még addig, nekem az a dolgom, hogy a lehető legtöbbet megtegyem a pályán, aztán majd kiderül, mire lesz ez elég, amikor a kapitány keretet hirdet. A válogatottnál ismernek engem, tudják a címemet, ismerik a klubomat, meglátjuk, ott leszek-e a három kiválasztott kapus között, akik utazhatnak Oroszországba. Én emiatt most nem izgulok.

DUDÁS GÁBOR