Tavaly decemberben visszavonult az elmúlt két évtized legsikeresebb magyar játékvezetője, Kassai Viktor. A rutinos bíró az elmúlt időszakban a sportvezetésben képezte magát, majd január elején hivatalosan is bejelentették, ő lett az orosz játékvezetői bizottság új vezetője, Alekszandr Jegorov utódjaként - valamint a szintén visszavonuló Ring György - aki Kassai munkáját éveken át segítette asszisztensként a pálya széléről - az ellenőri testületben kapott helyett.

Kassai a kinevezése után hosszabb interjút adott a sport-express.ru-nak, melyben többek között arról beszélt, miért fogadta el az orosz szövetség ajánlatát, hogyan fogadta a döntését Kulcsár Katalin, miért tartott vele állandó segítője, Ring György, valamint az orosz nyelvről, az orosz bírók helyzetéről, a videóbíróról (VAR) is nyilatkozott, illetve azt is elárulta, milyen a viszonya a játékosokkal - a szülőkkel -  és a szurkolókkal.

"Hadd emlékezzenek rám úgy, mint egy jó játékvezetőre"

– Nagyon jó érzés hallani, hogy csak 44 éves vagyok. De mondhatjuk már, 44 éves vagyok, attól függ, hogy viszonyulunk ehhez a korhoz. A játékvezetők is olyan karriert futnak be, ami nem tart örökké. A játékosok a pályafutásukat 30-35 éves koruk után fejezik be, majd edzők, menedzserek és üzletemberek lesznek belőlük. Mindenkinek gondoskodnia kell egy új szakmáról, az új életvitelre való átállásra - kezdte Kassai Viktor a sport-express.ru-nak, aki 323 NB I-es mérkőzés után búcsúzott a magyar játékvezetéstől – A bírók számára tovább tart a karrier. Korábban 45 év volt a korhatár, amit aztán megszüntettek. Sokan 40 év felett már úgy érzik, a meccsek iramát nehezebben bírják, több erőfeszítést kell tenniük az edzések során. Személy szerint nagyon korán, 15 évesen kezdtem el a játékvezetést, vagyis majdnem 30 évvel ezelőtt. Sok mérkőzés, és megannyi elismerés. El kellett döntenem, hogyan folytatom a pályafutásomat. Tavaly az UEFA-sportmenedzser képzésre jártam. Ugyanabban a csoportba kerültem, mint Andrej Arshavin és Alekszej Szmertin. Az Orosz Labdarúgó-szövetség (RFU) ajánlata remek alkalomnak kínálkozik a sportmenedzser képzésem szempontjából. Lehetséges, hogy további hat hónapig vagy egy évig még bíráskodhattam volna. De azt hiszem, eljött az ideje, hogy egy új fejezet kezdődjön a karrieremben.

Hadd emlékezzenek rám úgy, mint egy jó játékvezetőre, aki idő előtt abbahagyta a bíráskodást.

Magyarországon egy olyan szerződést írtam alá a helyi szövetséggel, amit minden évben megújítottunk. De ez nem jelentett problémát, a szerződést nem sértette az, hogy befejeztem a karrieremet.

Az újságíró felvetette, hogy a pletykák szerint rossz kapcsolatot ápolt Magyarországon a korábbi kiváló játékvezetővel, a jelenleg a Játékvezetői Bizottságot vezető Puhl Sándorral.

– Mindenkivel kiváló volt a kapcsolatom. Kérem a következő kérdést... – zárta rövidre Kassai, aki elmondta, mennyi ideig mérlegelt az orosz szövetség ajánlatán – Nem emlékszem pontosan. Beletelt egy ideig, míg elfogadtam az orosz szövetség ajánlatát. Nagyszerű feladatok és lehetőségek kínálkoznak arra, hogy mire vagyok képes. Úgy tűnik, itt elérhetek valami értelmes dolgot.

"Sok problémát megoldottam életem során"

– Hogy miért hoztam magammal Ringy Györgyöt? A válasz egyszerű. A játékvezetőknek asszisztenssel kell rendelkezni, maximálisan megbízok benne. Több mint 10 évet töltöttünk együtt a futballpályán, hasonló véleménnyel vagyunk a játékszabályokról. Nagyszerű érzés, hogy felmerült ez a lehetőség, hogy együtt fogunk dolgozni. De az edzők is ugyanezt teszik, amikor a klubokban vagy a szövetségekben dolgoznak – mondta Kassai, majd kitért arra, hogyan fogadta a barátnője (Kulcsár Katalin - a szerk.) a döntését – Szomorú volt az első reakciója amiatt, hogy abbahagyom a játékvezetést, azt amit már három évtizede csinálok. De gyorsan megértette, milyen fontos számomra, hogy belekezdjek ebbe az új karrierbe. Megértette, hogy nem volt könnyű döntés ez számomra, mert elhagyom a hazámat és Oroszországba költözök. Már sok problémát megoldottam életem során, ha ezt egyáltalán problémának lehet nevezni – jelentette ki, majd újságírói kérdésre a lakhatási lehetőségeiről és az orosz nyelvismeretéről is beszélt.

– Véleményem szerint nem olyan fontos, hogy hol fogunk lakni, lehet az szálloda vagy lakás. Nem fogok Magyarország és Oroszország között ingázni, itt fogok élni. Nem fogok három napig repülni, majd vissza. Sokat kell dolgoznom, meccseken részt venni, kommunikálni a játékvezetőkkel, edzéseket tartani. Ha hotelben élnék, még a végén valaki azt gondolná, hogy rövidtávra tervezek, de nem így van. Moszkvában nézünk lakásokat számomra és Györgynek is. Szeretném megtapasztalni, hogyan élnek az orosz emberek, megpróbálom megtanulni az orosz nyelvet is. Az iskolában hat évig tanultam oroszul (mondta oroszul Kassai, majd nevetett - a szerk.)

Kicsit értem az oroszt, amikor nem hadarnak, megértem. Ismerem a betűket, de azt nem, mit jelent, amit leírnak.

Természetesen 30 év után nehéz mindenre visszaemlékezni, amire tanítottak. De mentségünkre szóljon, Györgynek is sikerült három tucat szót megtanulnia 10 nap alatt. Egyik orosz bíró sem tanított nekünk semmit. Györgynek a semmiből kellett elkezdeni, de nekem könnyebb volt, mert jól beszéltem oroszul az iskolában. Nem tudom garantálni, hogy a következő interjút oroszul adom. De határozottan tudok kommunikálni a játékvezetőkkel. Számomra a játékosokkal folytatott kommunikáció nagyon fontos. Ezért is megpróbáltam emlékezni a szavakra különböző nyelveken. Az iskolában oroszul és franciául tanultam.

Egy szerb labdarúgóval a pályán használtam az orosz szavakat, mint például "nem volt kezezés", "nyugodtan".

"Minden országban negatív képet alkotnak a bírókról"

– Minden országban negatív képet alkotnak a bírókról. Két fő feladatom van. Az első a vezető bírók felkészítése és fejlesztése. Ez az elsődleges, ezért a játékvezetői bizottsággal és az orosz szövetséggel közösen reformot fogunk végrehajtani.

Azért vagyok itt, hogy felkészítsem a bírókat az európai metódusok és a tapasztalataim alapján.

A második feladatom fejleszteni az utánpótlást, tehetséges játékvezetőket keressek a régiókban, és minél több fiatalt meggyőzzek, hogy érdemes elkezdeni a játékvezetést. Természetesen, még a reformok segítségével és a játékvezetés fejlesztésével sem leszünk képesek teljes mértékben kiküszöbölni a hibákat. A legfontosabbnak azt tartom, hogy a mérkőzéseken csökkenjen a hibák száma, ami nehéz lesz, de megvan rá a megfelelő módszerünk.

"Sírhatsz hosszú ideig, lehetsz depressziós, de..."

– Megismétlem, a VAR-tól nem lehet azt várni, hogy teljesen eltűnnek a játékvezetői hibák. A videóbíró célja a nyilvánvaló hibák kezelése. Ne felejtsük el, a VAR-t 2016 decemberében, azaz kevesebb mint öt éve vezették be, az elején csupán nagyobb nemzetközi tornákon használták, szóval egyelőre nincs nagy tapasztalat vele kapcsolatban.

Kassait emlékezették arra, hogy nemzetközi pályafutása során három nagy hibája volt (a Real Madrid-Bayern München és a Manchester City-Sahtar Doneck BL-meccseken, valamint az Ukrajna-Anglia Eb-mecsen), és arról érdeklődtek, hogyan tudja egy játékvezető túltenni magát ezeken a komolyabb bakikon.

– Különböző karakterű emberek léteznek, így a relaxálásnak és a hibák feldolgozásának is többféle módja létezik. A játékvezetők számára a legnehezebb pillanatok, amikor a képernyőn visszanézve a szituációt felismerik, hibát követtek el és a pályán ezt nem vették észre. Elrejtőzhetsz a nyilvánosság elől, de a dolgokat már úgy sem tudod megváltoztatni. Én ilyenkor megpróbálok együtt edzeni más kollégákkal és beszélgetni velük, hiszen az élet nem áll meg.

A nagyobb hibák után, amilyen gyorsan csak lehet újra fel kell építeni magunkat, a jóra kell gondolni és azokat kell erősítened magadban.

"Ez nem újdonság, megtörténik az ilyesmi"

Kassai elárulta, hogy a hibái után egyszer sem fordult elő vele, hogy a visszavonulásra gondoljon, mert neki a játékvezetés a szerelme, a szenvedélye és az élete volt. Az exbíró azt is elmondta, hogy profi pályafutása során nem volt közvetlen incidense egyetlen szurkolóval sem, senki sem próbálta például megütni őt, azonban az egyik mérkőzés után a szüleit telefonon keresztül inzultálta az egyik drukker. Kassai azt nem árulta el, miket mondott a szurkoló, de nagyobb probléma végül nem lett az ügyből. Az orosz újságíró megemlített egy moszkvai balhét, amikor is utánpótlásmeccsen tört ki verekedés, legfőképpen a szülők viselkedése miatt.

– Ez nem újdonság, megtörténik az ilyesmi. Előfordul olykor, hogy a klubok nem engedik be a szülőket az utánpótlásmeccsekre annak érdekében, hogy ne zavarják meg a fiatal játékosokat, és hogy ne követeljenek olyat tőlük, ami az edző kéréseivel ellentétes. Valószínűleg azért viselkedik így néhány apa, mert belőlük nem lehetett híres futballista és remélik, hogy a gyerekeik sikeresek lehetnek – mondta Kassai, majd arra is kitért, van-e kedvenc csapata

– Ezeket a kérdéseket szinte mindig megkapom az újságíróktól vagy a szurkolóktól... Amióta elkezdtem a játékvezetést, 15 éves korom óta pártatlan és semleges vagyok. Nem érdekelt, ki nyer, ki lövi a gólokat, mindig megpróbáltam a legtökéletesebben és a legmegfelelőbb szinten teljesíteni. Soha nem volt kedvenc csapatom.

"A játékvezetők nem szentimentális emberek"

Arra a kérdésre pedig, hogy szerette-e a technikásabb játékosokat, mint például Lionel Messit, így válaszolt: "Ez olyan, mintha azt kérdeznénk egy szülőtől, hogy a három gyermek közül kit szeret jobban."

– Azt gondolom, nem mindig voltam észrevehetetlen. Egy bírónak karakteresnek kell lennie, ugyanakkor emberinek is. Ám ha egy mérkőzés csendben folydogál, akkor miért demonstráljam a karakterességemet? Minden játékvezető szereti, ha egy mérkőzést le tud hozni sárga lap, kiállítás, tizenegyes és sok szabálytalanság nélkül. Levezetni egy meccset, megírni a jelentést, majd jó hangulatban hazautazni. Néha természetesen én is megmutattam a karakteremet, ha egy meccs megkövetelte.

Kassai elmondta, nagyjából 150 meze van otthon, ám ezeket nem szándékosan gyűjtögette a híres játékosoktól, kluboktól, hanem kapta.

– Három nagy zsákban vannak ezek a mezek a szekrényemben. Valamelyikre a nevem van ráírva, valamelyikre egy híres játékos neve, valamelyiken pedig csak egy szám van. Soha nem viseltem ezeket, még edzésekre sem vettem fel - folytatta Kassai, majd arról is kérdezték, hogy sírt-e az utolsó mérkőzése után. – Nem sírtam, de elérzékenyültem. Emlékszem, az utolsó meccsemen öt perccel a vége előtt az asszisztensem emlékeztetett, hogy ez az utolsó, de természetesen ezt követően sem veszítettünk a koncentrációnkból és nem hibáztunk a maradék időben.

A játékvezetők nem szentimentális emberek, persze az életben vannak olyan szituációk, amikor kimutatjuk az érzelmeinket – fogalmazott.