"Elsősorban szeretnék elnézést kérni az egész szlovákiai futballtársadalomtól, a szlovákiai labdarúgás szurkolóitól, az egész Szlovák Labdarúgó-szövetségtől Kováčik és Kozák edző urakkal az élen, továbbá az edzői stábtól és a csapattársaimtól. Egyúttal klubom, a dunaszerdahelyi DAC szurkolóitól is bocsánatot kérek.

Teljességgel tisztában vagyok azzal, hogy ami történt, egy hatalmas hiba volt a részemről, mert egy játékosnak kötelessége betartani a válogatottság alapszabályait és a következő generációk számára példaképül kell szolgálnia. Ehhez az éjszakai pihenőidő betartása is hozzátartozik, amit mi sajnos aznap megszegtünk.

Legszívesebben az egészet elfelejteném. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ez nem lehetséges, ezért nem marad más hátra a számomra, mint okulni a történtekből és a jövőben elkerülni a fegyelem megszegésének bármilyen formáját.

Tizennégy éves koromtól képviselem a hazámat és a válogatott mez felhúzása mindig is a legnagyobb megtiszteltetés és büszkeség volt a számomra. Ez továbbra is így lesz, ha ismét megkapom a lehetőséget.

Nagyon sajnálom, hogy Kozák úr lemondott a szövetségi kapitányi tisztségéről. Pont ő volt az, aki megadta nekem a lehetőséget a felnőttválogatottban, amiért életem végéig hálás leszek neki. Ami történt, semmilyen formában sem az ő személye ellen irányult.

Az egész labdarúgó-pályafutásom előttem áll még, és ez egy nagy lecke volt számomra a jövőre nézve. Az egyetlen, amit most tehetek, hogy a pályán a teljesítményemre összpontosítok, azon kívül pedig a professzionális hozzáállásra.”