1968 - Olaszország
Fej vagy írás?
A szovjet–olasz elődöntőn sem a rendes játékidőben, sem a hosszabbításban nem esett gól, s mivel akkor még nem következtek ilyen esetekben tizenegyesek, sorsolással döntötték el a továbbjutó kilétét. A spanyol Agustin Pujol, az UEFA Eb-bizottságának elnöke dirigálta a ceremóniát. Kevesen mehettek be a sorsolás színhelyére, a játékvezetői öltözőbe. A RAI, az olasz állami televízió kameráit is kizárták. Nyikolaj Ozerov, a szovjetek legendás rádióriportere még a mérkőzés előtt megkérdezte az olaszokat, hogy hány kamerával követik majd a mérkőzést. Azt a választ kapta, hogy néggyel, mindegyik a pályát veszi majd. Ozerov akkor azt mondta, kellene egy ötödik is majd abba a helyiségbe, ahol a sorsolást rendezik. Nagyon előrelátó volt, de kinevették a javaslatát. Pujolon kívül a német játékvezető, Kurt Tschenscher, két partjelzője, Zsolt István és a svájci Gottfried Dienst, valamint a két csapatkapitány, Albert Seszternyov és Giacinto Facchetti, továbbá Mihail Jakusin szovjet szövetségi kapitány és Artemio Franchi, az olasz szövetség elnöke figyelte a történéseket. Tschenscher előhalászott egy tízfrankos érmét, s a levegőbe dobta. Seszternyov választhatott (volna), ránézett Jakusinra, de addig vártak, míg Facchettira maradt a választás joga. Az olaszok csapatkapitánya szederjes arccal suttogta: fej… Az érme gurult egy kicsit az élén, aztán lebillent. A fej virított felül, a házigazdák jutottak a döntőbe!
Egy korábban, a szovjet-orosz futballban megismert anekdota szerint Jakusin maga is azt tanácsolta Seszternyovnak, hogy a fejet válassza, mert észrevette, hogy az érme egyik oldala domború, s mivel kisgyerekként rengeteget játszott hasonlót – ott érdemelte ki a „ravasz Miha” becenevet –, tudta, ilyenkor általában az marad felül. Következésképpen azt érdemes választani.
Egész életében bántotta az eset.