Mint ismert, január elején váratlanul érkezett a hír, hogy a DAC Dunaszerdahely vezetősége menesztette posztjáról Peter Hyballa vezetőedzőt, akivel a felvidéki együttes az előző idényben történelme legjobb helyezését érte el, miután a második helyre ért oda a bajnokságban. A német tréner utódja az egykori portugál válogatott védő, Hélder Cristovao lett.
– Szabadságon voltam Portugáliában, tehát az országban, ahonnan az utódom származik – kezdte Hyballa a sport.sk-nak adott interjújában (amit a korkep.sk szemlézett) arra a kérdésre, mikor és hogyan tudta meg, hogy lejárt az ideje Dunaszerdahelyen. – Feküdtem a strandon, és elgondolkodtam, hogy fel kell hívnom a sportigazgatót, Jan Van Daelet, mivel pár nap múlva kezdjük a téli felkészülést, és én nem tudom, hogy mi a helyzet például Connor Ronannel vagy Kristián Koštrnával. Nem sokkal később délután egyszer csak hív a tulajdonos, Világi Oszkár. Megtudtam, hogy végeztem.
Hyballa hozzátette, korábban az ő személyes döntése volt, hogy 2020 májusa után nem hosszabbítja meg szerződését a klubnál.
– Nyáron tovább akartam lépni. Már két éve lettem volna Szlovákiában, ami egy külföldi edző számára elég. Mindenki csak a tehetségekről vagy az egyéb pozitívumokról beszél miután Szlovákiában jön, de megvannak a maga mínuszai is. Ráadásul, a klub filozófiája mindig a fiatalok, fiatalok, fiatalok voltak. Én tényleg szívesen dolgozom fiatal játékosokkal és Dunaszerdahelyen a kor együtt járt a minőséggel. Jan jó munkát végzett a menedzseri téren, én a pályán, és ebből jó teljesítmények és pozitív eredmények jöttek ki.
Novemberben és decemberben azonban a beszélgetések során ebben a témában nem tudtunk teljesen megegyezni.
Azt mondtam, hogy május végéig a csapat mellett leszek, de utána már nem. Eközben több ajánlatom is volt, de lojális akartam lenni a tulajdonossal, a játékosokkal és nem utolsó sorban az edzői csapatom felé, tehát nem akartam aláírt szerződést kapni”
A DAC korábbi trénere kiemelte, nagyon meglepte őt a váltás, hiszen a tulajdonossal és a sportigazgatóval mindig is nagyon jó, ugyanakkor kritikus kapcsolata volt.
– Nem vagyok semmiféle bólogatóember. Tudom, hogy a klubtulajdonosok Európa ezen részén többnyire nagyon gazdagok, én viszont német-holland típus vagyok, aki minden körülmények között megmondja a véleményét. Sokan félnek a gazdag tulajdonosoktól, de én nem, noha respektálom őket. És ilyen focit játszottunk: az ellenfeleket tiszteletben tartottuk, de nem féltünk senkitől – folytatta Hyballa. –Szlovákia nem épp egy labdarúgásilag támadó ország, ahol bátor pressinget játszanak. Igyekeztem ezt megváltoztatni és büszke vagyok, hogy sikerült. Különösen azért, mert Dunaszerdahely a nemzetiségi kérdés miatt nem épp kedvelt Szlovákiában.
Mindenhol megéreztük, mikor idegenben játszottunk. Sehol sem csókolgattak bennünket. Ennek ellenére 18 hónap után mindenhol a mi stílusunkról beszéltek.
Megváltoztattuk az ificsapataink filozófiáját. Több játékost is jó pénzért adtunk el, ami ugyancsak az edző munkájának az eredménye a vezetőség együttműködésével. Vida Máté, Kristián Koštrna vagy épp mások bekerültek a válogatottakba, sok tehetségnek adtunk lehetőséget. Tehát ha nem beszélünk az eredményről, de a folyamatról, akkor elégedett lehetek. Már a Szlovákiába érkezésem előtt is magabiztos voltam, most viszont az önbizalmam a Holdig ér.
Az elválással kapcsolatban megjegyezte, hogy amikor visszament Dunaszerdahelyre összecsomagolni és elbúcsúzni, a tulajdonos épp nem volt ott, de találkozott a sportigazgatóval és sok játékossal. Megölelgették egymást a Vidákkal, Jedličkával, Kružliakkal, Kalmárral.
Szoros kapcsolat volt köztünk és az volt a benyomásom, hogy csalódottak voltak, úgy ahogy én is
– zárta a korábbi DAC-tréner.
