Strandfoci

A 2009. október 17-én született találatot érthetően „az angol futball történetének legvalószínűtlenebb góljának” nevezték. Azon a napon a Sunderland a Liverpoolt fogadta a Stadium of Lightban a 2009/2010-es angol bajnokság kilencedik fordulójában. A Sunderland támadott, az ír Andy Reid jobb oldalól beívelte a labdát, a francia Steed Malbranque a sarkával beleért, majd az angol Darren Bent elé került, de a kapura tartó játékszer nem tűnt nehéz zsákmánynak a térdelő José „Pepe” Reina, a vendégcsapat spanyol kapusa tapasztalt kezeinek. A lövés azonban mégis „végzetessé” vált, amikor a labda elpattant egy piros gumilabdáról, amely véletlenül átgurult a liverpooli büntetőterületen. Reina a meglepetéstől megdermedt, olyannyira lefagyott, hogy az igazi labda elhaladt mellette és egyenesen a hálóban landolt – a strandlabda pedig jobb oldalon kicsorgott az alapvonalon.

A játékvezetőnek, Mike Jonesnak érvénytelenítenie kellett volna a gólt, de nem tette meg, így őt egy meccsre szóló eltiltással büntette az FA. Az akció gyorsasága miatt zavarodhatott meg Jones, akinek azonnal fújnia kellett volna, amikor a strandlabda útjába került a főszereplő, bőr „unokatestvér”, azonban sem ezt nem tette meg, sem a szabálytalan gólt nem érvénytelenítette. Mivel több gól nem esett a mérkőzésen, a Sunderland ezzel a strandlabdás találattal győzte le 1–0-ra aznap a vendégét.

A Liverpool számára duplán keserű volt a vége, hiszen a szerencsétlen eredményen túl még az is nyomaszthatta őket, hogy a minden bajt okozó labdát egy Liverpool-szurkoló dobta a pályára! A 16 éves Callum Campbell a The Sunday Mirror nevű újságnak bevallotta, hogy ő volt az oka mindennek. „Én tettem, a kamerákon is látni lehetett. Nagyon sajnálom. Ez a legrosszabb rémálmom. Újra és újra megnéztem a videót, és még mindig nem értem, hogyan történhetett ez meg. Anyám azt mondja, nem az én hibám, és én is szeretnék ebben hinni, ugyanis akárhogy is történt, a játékvezetőnek soha nem szabadott volna ilyen gólt megítélnie. Csak remélem, hogy a szurkolók megértenek és megbocsátanak nekem” – mentegetőzött a tinédzser.

Ez egy „igazi öngól” volt a Liverpool számára.

Az esküvő

Az AFC Comprest GIM elleni visszavágó kettős elkötelezettséget jelentett a CS Viitorul Chirnogi játékosai számára. A román második ligába való feljutásért harcoltak, és miután az első meccsen egy csúfos 10–0 arányú vereségbe futottak bele, a visszavágó nem ígérkezett könnyűnek. Másrészről egy szintén „izgalmasnak” ígérkező esemény is várt rájuk. Az egyik kezdőjátékos a mindent eldöntő visszavágó előtti este tartotta az esküvőjét.

A kezdőgárda egyik alapembere azt javasolta társainak, hogy a csapategységet bizonyítva – no meg egy jónak ígérkező bulit nem kihagyva – ott a helyük az esküvőn. Nem kellett sokáig győzködnie a sportembereket, aki úgy érezték, kellően felkészültek, hogy mindkét kötelezettségüknek eleget tegyenek. A csapat egységesen vállalta a dupla megterhelést, még akkor is, ha tudták, hogy egy esküvő nem a legjobb módja a meccs előtti összpontosításnak.

Az ifjú pár egészségére mondott sok pohárköszöntő megtette a hatását: a másnapi, 1993. június 20-án reggel megrendezésre kerülő, mindent eldöntő mérkőzésen a Viitorul Chirnogi összes játékosa részegen jelent meg. Nemcsak a látásuk volt kettős, de az első meccs eredményét is megduplázták, sőt eggyel meg is toldották. A Comprest friss, kipihent és nem utolsósorban józan játékosai 21–0 arányban győztek. A 21 kapott gól még több is lehetett volna, de a játékvezető véget vetett a Viitorul Chirnogi szenvedéseinek. A 70. percben lefújta a mérkőzést, amikor is a lábukon alig álló sportos násznépet már csak 6 játékos képviselte a pályán.

Senki ellen veszíteni

Az 1991/92-es szezon nagyon rosszul indult a Newcastle United számára: tíz meccs során a csapat mindössze egy győzelmet aratott, négy döntetlent ért el és ötször kikapott. Ez igencsak azt vetítette előre, hogy kieshetnek a másodosztályból, és a következő szezont már eggyel lejjebb, a harmadosztályban kezdik meg.

A csapata teljesítménye miatt nagyon aggódó Osvaldo Ardiles edző úgy döntött, kidolgoz egy „árnyékjáték” nevű gyakorlatot, amelyben a labdarúgók előre vagy hátra mozognak a labdával, kombinálva a pozíciókat és a sebességet a teljes pályán. Az ellenfél játékosait bólyákkal helyettesítették. Ardiles elképzelése az volt, hogy labdarúgói ezen gyakorlatok során javíthatják passzpontosságukat, sebességüket, és önbizalmat szerezhetnek. A tréner kijelölte a következő szombaton pályára lépő kezdő tizenegyet – egy kapust, négy védőt, négy középpályást és két csatárt –, és a „bólyacsapat” ellen gyakorlásként pályára küldte őket. Belefújt a sípjába, a gyakorlat kezdetét vette. Andrew Hunt indította a labdát, David Kelly pedig visszajátszott Lee Clarknak, aki Kevin Scottnak pöccintette tovább. Scott a jobbhátvédnek, Steve Watsonnak rúgta a labdát, aki anélkül, hogy odanézett volna, a kapus, Thomas Wright felé továbbította. Azonban Wright nem volt még a helyén, a kapu mellett állt, épp a kesztyűjét húzta fel, ez pedig elterelte a figyelmét arról, hogy a „meccs” már elindult, így a labda a hálóban kötött ki. Ardiles zavartan mindkét kezével a fejét fogta: „Nem hiszem el! Senki ellen is 1–0-ra kikapunk!” – morogta.

A Newcastle United gyászos szezont zárt, az utolsó napon ugyan megúszta a kiesést, köszönhetően a Leicester City elleni 1992. május 2-i győzelemnek. Ardiles addigra azonban már nem ült a kispadon, három hónappal korábban rémülten elhagyta a süllyedő hajót.

A világ egyik legszórakoztatóbb futballkönyve végre magyar nyelven: A legőrültebb futballsztorik most 10%-os kedvezménnyel és akár 390 Ft-os szállítási díjjal megrendelhető a kiadó oldalán. A könyv ide kattintva érhető el!