Enis Bardhi (Levante), Kylian Hazard (Chelsea), Souleymane Diarra (Lens) – három magyarországi légiós, akik a nyári átigazolási időszakban komolyabb csapatokhoz tudtak kerülni. Hogy karrierjük hogyan folytatódik majd, egyelőre persze nem tudni, de érdemes visszatekinteni arra, kik voltak azok, akiknek összességében bejött az, hogy elhagyták az NB I-et és pályafutások felfelé ívelt, vagy épp megmaradt azon a magasabb szinten, amit az adott játékos Magyarországon is nyújtani tudott.
A csakfoci.hu az elmúlt nagyjából másfél-két évtizedből válogatott össze tíz plusz egy olyan külföldi labdarúgót, akik kisebb-nagyobb szerepet játszottak itthon, majd sikerrel kamatoztatták külhonban az akár itt megszerzett, vagy épp nálunk még nem annyira megcsillogtatott tudásukat.
Sorrendünk szigorúan az ábécét követi, nem rangsoroltuk a szereplőket, azt inkább az olvasókra bíznánk.
André Alves (Honvéd, Kaposvár, Videoton)
Gólkirály volt itthon, 2011-ben, bajnoki aranyat és ezüstöt is nyert a Videotonnal, de a külföldi folytatás is sikeres lett összességében. 2012 telén Ciprus felé vette az irányt és az Omonia Nicosia játékosa lett, másfél év alatt, 41 mérkőzésen 20 találatot jegyzett, a ciprusiakkal 2012-ben megnyerte a kupát és a szuperkupát is.
Az arab kalandja, Dubaiban nem sült el jól, így 2014 nyarán visszatért Európába, előbb a görög Panetolikosz szerződtette, ott 27-szer öltötte magára a csapat mezét és 5-ször volt eredményes, de a 2015-ös téli átigazolási időszakban megint csapatot váltott, újra ciprusi klubja lett, az AEK Kítion Lárnakasz.
2016-ban a ciprusi bajnokság gólkirályi címét is elnyerte, 2017. január 30-án pedig az Anorthoszisz szerződtette, az előző idényben 11 góllal zárt a már 33 éves brazil csatár az ezüstérmes gárdában.
Muhamed Besic (FTC)
Minden idők legdrágábban eladott NB I-es játékosa Angliában próbált és összességében talált is szerencsét azután, hogy a Fradinál a hazai élvonal egyik legjobbjává nőtte ki magát. A bosnyák válogatottal járt a 2014-es világbajnokságon is, az argentinok elleni mérkőzés után a nemzetközi sajtó kiemelten foglalkozott a Lionel Messivel szemben nyújtott kiemelkedő teljesítményével.
Az Evertonnál ugyan egy súlyos és több kisebb sérülés is nehezítette sorsát, de 2014 óta így is 37 Premier League-találkozón szerepelhetett, állandó tagja szinte a meccskeretnek, amikor egészséges.
Babatunde Fatusi (PMFC, FTC)
A nigériai játékos a svájci Servette-ből került Pécsre, egy fél idény után, 1995 nyarán azonban elvitte a Ferencváros. A Fradival megjárta a BL-t, a Grasshopperst 3-0-ra legyőző csapatban kezdő volt, sőt, Vincze Ottó első gólja előtt ő adta a gólpasszt. Bajnok is lett a Fradival, de a szezon végén visszament a Servette-hez, és eközben Nigériával megnyerte az olimpiát, olyan csapattársakkal, mint Kanu, Okocha vagy Babayaro. Az atlantai, 4-3-ra megnyert elődöntőben a többek között Ronaldóval, Bebetóval és Roberto Carlosszal felálló, korábban a magyar válogatottat is legyőző brazilok ellen két gólpasszt adott a szélső.
Az olimpiai aranyat Fatusi az akkori nigériai államfőnek, Sani Abachának ajánlotta fel, de ez sokaknak nem tetszett, a népszerűtlen politikus felé tette gesztusa miatt soha többé nem hívták meg a válogatottba. Játszott aztán tunéziai, dél-afrikai, belga és lengyel csapatokban, utolsó klubja pedig a vietnami másodosztálban szerepelt, innen vonult vissza 2008-ban.
Foxi Kéthévoama (Diósgyőr, Újpest, KTE)
Kecskeméten érte el legnagyobb sikerét Magyarországon (kupagyőztes lett), de másik két klubjánál is népszerű volt a technikás és gólerős támadó középpályás. Útja innen Kazahsztánba vezetett, ahol minden megnyert, amit lehetett a ma Kleinheiser Lászlót foglalkoztató Asztanával. A kazah csapattal kétszer nyert bajnoki címet, a 2014-es idényben pedig 16 góljával a gólkirályi címet is elnyerte.
Klubjával bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe is 2015-ben, ahol az Atlético, Benfica, Galatasaray triót kapta. Két pontot szereztek a csoportban, így kiestek.
2016 július 26-án kétéves szerződést írt alá a török élvonalban szereplő Balıkesirspor Kulübü csapatához, amellyel jelenleg a másodosztályban szerepel.
Nebojsa Kosovic (Újpest)
A liláknál inkább csak kiegészítőembernek számított az akkor még nagyon fiatal, Belgiumból érkezett középpályás. A Partizannál, 2015 óta viszont felfelé ível a karrierje.
Az elmúlt két szezonban összesen 33 bajnokin játszott csapatában és egyre nagyobb szerepet követelt magának. Egyszeres bajnok és kétszeres kupagyőztes Szerbiában, idén az Európa Liga csoportkörben is játszhat majd – nem léphetett viszont pályára a Videoton elleni, győztes playoff-párharc során, hiszen megsérült.
A még mindig csak 22 éves játékos az eddigi legszebb gólját 2016 márciusában, a Vozdovac elleni bajnoki lőtte a Partizanban, ollózva talált be.
Matthew Lowton (FTC)
2009 januárjában, mindössze 19 évesen került kölcsönbe az FTC-hez, és bár szorgos fiatal játékosnak tűnt, de nem tudott kiemelkedni az NB I-ből sem. A nagy váltás három évvel később jött el nála, akkor lett a Sheffield United helyett az Aston Villa játékosa, és innen indult el felfelé a karrierje.
A Villában összesen 72 mérkőzésen játszott a Premier League-ben a jobb bekk, 2 gólt is szerzett, hogy aztán 2015-ben a Burnley csapatához igazoljon. Az első, feljutással végződött Championship-idényében 27 bajnoki találkozón játszott, gólt is szerzett, majd klubjával már a második idényben szerepel újra a PL-ben, az előző idényben alapember volt 36, mindig kezdőként lejátszott bajnokijával, ebben a szezonban pedig egyelőre 3 mérkőzésen volt a pályán az elitligában.
Nikola Mitrovic (Újpest, Videoton)
Hamarosan újra az NB I-ben futballozhat majd a szerb, aki négy éve távozott Magyarországról, és azóta több sikernek is részese volt. Mitrovic 2010 és 2011 között az Újpest, 2011 és 2013 között pedig a Videoton játékosa volt, utóbbi csapatból igazolt az izraeli Maccabi Tel-Avivhoz, ahol két bajnoki címet is nyert, kupagyőztes is volt, szerepelt a BL-ben és az EL-ben is csapatával.
Ezután volt a kínai Shanghai Shenxin légiósa is (a csakfoci.hu-nak csütörtökön úgy nyilatkozott, hogy ez hibás döntés volt a részéről, bár anyagilag jól járt), majd játszott az ugyancsak izraeli Bnei Yehuda, és legutóbb a ciprusi Anorthoszisz csapatában is, utóbbival hatodik lett a bajnokságban.
Artjoms Rudnevs (ZTE)
A lett válogatott csatár - csütörtökön szerencsére nem játszhatott ellenünk - nem csak kiváló üzletet, de gólokat is jelentett a Zetének (az NB I góllövőlistáján a második lett Nikolics Nemanja mögött 2010-ben), és ezt a jó szokását aztán következő klubjánál, a Lech Poznannál is megtartotta.
Az Európa Ligában, a Juventus ellen például mesterhármassal járult hozzá 3-3-as végeredményhez, összesen 5 találatig jutott a sorozatban, a lengyel bajnokságban pedig első évében 11-ig. A 2011-2012-es bajnokságban aztán 22 góllal elnyerte az Ekstraklasa gólkirályi címét is.
2012-ben Hamburgba igazolt, ő lett a Bundesliga első lett játékosa. Bár a német élvonalban igazán az első évében tudott kiemelkedőt nyújtani – 12 góllal zárt –, súlyosabb sérülések is nehezítették későbbi hannoveri és kölni pályafutását.
André Schembri (FTC)
A máltai csatár a Ferencváros angol korszakában került a zöldekhez, és összességében sikeresen szerepelt a FTC-nél, hiszen 2011-ben, 15 góllal a második helyen végzett az NB I góllövőlistáján, 2010-be pedig az év sportolója volt Máltán. A zöldek után Görögországba került, de a bundabotrányba került és a negyedosztályig száműzött Olympiakosz Volunál nem sokat maradt, 2011 júniusa után szeptemberben újra klubot váltott, és az ugyancsak görög Panioniosz játékosa lett. Itt 5 góllal zárta az idényt, majd eligazolt a ciprusi Omoniához, ahol viszont 17 találattal házi gólkirályként végzett egy évvel később.
2014-ben a német másodosztályú FSV Frankfurt csapatánál folytatta, nem titkoltan azzal a céllal, hogy megvalósítsa álmát, és Bundesliga-játékos lehessen. Azonban nem váltak be a számításai, 9 bajnokin nem talált a kapuba, mindössze a kupában, a Hoffenheim ellen volt eredményes, és decemberben már újra az Omonia mezében feszített a támadó, aki bajnok és kupagyőztes is lett együttesével 2016-ban.
Az idény végén aztán a nagymúltú portugál Boavista szerződtette Schembrit, ám 30 bajnoki és 3 gól után távozott a légiós, hogy újra egy ciprusi csapat, az Apollon játékosa lehessen, ahol egy Szuperkupa-sikernek már örülhetett.
Somália (FTC)
A brazil védő, szélső, középpályás, aki több poszton is megfordult a Ferencvárosban, mígnem olyan formába lendült, ami felhívta rá a francia Toulouse figyelmét is. Az FTC magyar szinten kiemelkedő összegért adta el a Ligue 1-be, a ma már 28 éves légiós pedig meghálálta új klubja bizalmát azóta.
61 élvonalbeli találkozón szerepelhetett az utóbbi bő két évben, hiába volt öt kisebb-nagyobb sérülése is azóta. Nemrég a világ legdrágább játékosa, Neymar, illetve a PSG ellen is szereplhetett, erről is beszélt a csakfoci.hu-nak adott nyilatkozatában.
+1: Macbeth Sibaya (III. kerületi TVE)
MacBeth Sibaya több másik dél-afrikai játékossal igazolt Óbudára 1998-ban. Csupán hat meccsen lépett pályára az akkor még NB I-es csapatban, majd hazaigazolt. Később aztán bekerült a válogatottba, amellyel megjárta a 2002-es vébét, majd a norvég Rosenborgba szerződött.
Skandináviából aztán egy év után az orosz Rubin Kazanyhoz került, ahol hét évet húzott le, 2003 és 2010 között kétszer lett bajnok, majd a dél-afrikai, azaz számára hazai rendezésű, 2010-es világbajnokságon is részt vehetett.
A franciák elleni meccsen piros lapot ért a lekönyöklése Gourcuff-nak:
