A Monaco 6-6-os összesítéssel, idegenben lőtt több góllal kiejtette a Manchester Cityt a Bajnokok Ligájából, ezzel a sorozat idei egyik legnagyobb meglepetését okozta. A Monaco néhány éve még történelme legmélyebb bugyraiban volt, tudatos építkezéssel és nem kevés pénzzel azonban rendkívül erős klubbá vált – mind az anyagiakat, mind az eredményességet tekintve: Megmutatjuk, hogyan teltek a Monaco elmúlt évei, és hogyan lett a francia másodosztály utolsójából egy időközben végrehajtott nagy stratégiaváltással, öt év alatt a BL meglepetéscsapata. 

Karácsonyra egy milliárdos és magyar szereplő

A Monaco felemelkedése 2011. december 23-án kezdődött. Ekkor jelentették be, hogy a klub többségi tulajdonosa (66,67 százalékkal) az orosz milliárdos Dmitrij Ribolovjev lesz. Az üzletember jól ismerte a monacói közeget, hiszen egy ideje már ott élt, amikor felmerült annak a lehetősége, hogy beszáll a futballba. Az egyesület mindig is hazai kézben volt, így komoly elhatározás volt, hogy bevállalják Ribolovjevet, főleg úgy, hogy az orosznak nem volt makulátlan a múltja: a rendszerváltás után „szedte meg” magát, műtrágyagyártással foglalkozó cég részvényese lett, majd a rossznyelvek szerint megölette a rivális cég vezetőjét. Emiatt 10 hónapot előzetesben is volt, majd miután bizonyíték híján kiengedték, úgy megkönnyebbült, hogy meg sem állt Monte Carlóig.

A Monaco ekkor a francia másodosztály utolsó helyén állt, az első számú cél az volt, hogy bennmaradjon a LIgue 2-ben, ennek érdekében kellett megerősíteni a keretet. Ekkor érkezett a csapathoz a magyar válogatott Koman Vladimir is, aki főszereplője volt a bennmaradásnak: a tavasszal 15-ször kezdett, az együttes végül nyolcadik lett. Érdekesség, hogy Komannal együtt érkezett a csapathoz Subasic és Dirar is, előbbi végigvédte a Manchester City elleni meccset, utóbbi csereként állt be. Azt azért nem mondhatjuk, hogy ez az állandóság jellemző lenne a Monacóra, éppen ez a két játékos van a legrégebb óta – öt éve – az együttesnél.

Ranieri itt is bajnok lett

A következő szezon célja már a feljutás volt, ezt pedig új edzővel, Claudio Ranierivel akarták elérni. Az építkezés továbbra is tudatos volt: ezen a nyáron például ingyen szerezték meg a Bolognától azt az Andrea Raggit, aki a City ellen szintén kezdőként játszott. Persze azért a költekezésre sem lehetett panasz, a River Plate-nek 11 millió eurót adtak Lucas Ocamposért, aki ezzel a francia másodosztály legdrágább igazolása lett. Jakob Poulsent és Emir Bajramit pedig egyenesen a 2012-es Eb-ről igazolták. Meg is lett az eredménye, a csapat feljutott az élvonalba.

{div}{module mon1video}{/div}

A nagy robbanás

Ribolovjev tulajdonos érkezésekor 100 millió eurós befektetést ígért, és nem kellett sokat várni rá, hogy betartsa a szavát. 2013 nyarán ugyanis 70 millió eurót utaltak el csak a Porto bankszámlájára: Joao Moutinhóért 25, James Rodríguezért pedig 45 millió eurót adtak. Emellett Radamel Falcaót 60 millióért vették meg, ezzel a Ligue 1 legdrágább igazolásává vált, és Ricardo Carvalhót is megszerezték.

Azt azonban nem lehet állítani, hogy össze-vissza vásárolgattak volna: Moutinho és Falcao jelenleg is a csapat játékosa, előbbi idén 37 meccsen (!) volt kezdő, utóbbi idén 26 gólnál jár. James Rodríguez pedig a 2013/14-es szezonban 9 góllal és 12 gólpasszal segítette a csapatot, amely klubtörténelmi rekordot döntve 80 pontot, ezzel ezüstérmet szerzett, a kupában pedig elődöntőig jutott.

James értékét egy év alatt megduplázta, és több mint 80 millió euróért passzolták tovább a Realnak 2014 nyarán. A Monacónál nemcsak eredményes futballcsapatot akartak építeni, de üzletileg is sikeresek akartak lenni.

Hullámvölgy, de új csapat építése

A Monaco tehát hamar visszatért a csúcs közelébe, ám 2014 nyarán már látszott, hogy hamarosan új klub- és csapatépítési módszert választanak.

A szezon végén elküldték Claudio Ranierit – aki aztán a Leicesternél megcsinálta a futballtörténelem egyik legnagyobb csodáját -, eladták James Rodríguezt, Falcaót kölcsönadták a MU-nak, és elengedték az akkor a csapat házi gólkirályának számító Emmanuel Riviérét is. Az új edzővel, Leonardo Jardimmal nem is ment a csapatnak a szezon elején, Falcao elengedése után pedig a drukkerek a bérleteik visszafizetését követelték.

A Bajnokok Ligájában azonban teljesen más arcukat mutatták. Csoportjukat a Leverkusen, a Zenit és a Benfica előtt megnyerték. Most igen furcsa látni, hogy az akkori Monaco elsősorban a védelmében bízott: a hat csoportmeccsen mindössze négy gólt rúgott, de csak egyet kapott!

A nyolcaddöntőben jött az első nagy európai bravúr: 3-3-as összesítéssel búcsúztatták az Arsenalt, bár a negyeddöntőben a Juventus kiejtette őket, itt sem kellett szégyenkezniük, 1-0-s összesítéssel búcsúztak a későbbi döntőssel szemben.

Teljes stratégiaváltás

2015 nyarán már teljesen egyértelművé vált, hogy a Monaco új útra lépett. Szinte teljesen elfelejtették azt, hogy 100 millió eurókat költsenek játékosokra, sőt… Összesen 167 millió euróért (!) értékesítettek futballistákat, ezzel szemben „mindössze” 96-ért vettek.

Martialt 50 millióért (MU), Kondogbiát 40 millió euróért (Inter), Kurzawát 25-ért (PSG), Abdennourt 22-ért (Valencia) engedték el. Falcaót megint kölcsönadták, ezúttal a Chelsea-nek, de eladták Ocampost (7 millióért) és Carrascót (20 millióért) is, míg két rutinos játékos, Stekelenburg és Berbatov szintén távozott.

Nagy név pedig egyáltalán nem jött, az elengedett játékosokat szinte csak fiatalokkal pótolták: Thomas Lemart 4 millióért vették a Caentől, Fabinhót 6 millióért a Rio Avétól – a City ellen mindketten kezdtek -, Stephan El Shaarawyt 2 millióért vették kölcsön a Milantól, a fél Európa által csábított Kylian Mbappét pedig az U19-es együttestől hívták fel. És Bernardo Silvát is ekkor vették meg végleg.

A csapat a szezon végén ismét harmadik lett, tehát sokkal kevesebb anyagi ráfordítással, a jövő csapatát építve is sikerült ugyanazt az eredményt hozni. A tavalyi nyár is ennek a szellemében folytatódott: Djibril Sidibe (Lille) és Benjamin Mendy (Marseille) is riválistól – szinte aprópénzért, 15-15 millió körüli összegért jött -, nem zsákbamacskát igazoltak velük.

A Monaco pedig idén szárnyal: elsősorban a szélvészgyors fiataloknak, és a nekik köszönhető elképesztő támadójátéknak köszönhetően.  Silva (22 éves: idén 9 gól, 10 gólpassz) és Lemar (21 éves: idén 11 gól, 10 assziszt) a két szélen megállíthatatlan, a mindössze 18 esztendős Mbappé elöl tarthatatlan (17 gól, 10 gólpassz). A Monaco 29 bajnokin lőtt 84 gólja (2,89-es átlag) hihetetlen adat, főleg úgy, hogy az ebben a mutatóban második Lyon 25-tel szerzett kevesebbet. Nem véletlen, hogy a csapat a PSG előtt vezeti a bajnokságot, a BL-ben pedig két meccsen hatot rúgtak, és kiejtették a világ egyik leggazdagabb csapatát, a Manchester Cityt.

Jardim: "Azt mondtam a csapatomnak, hogy ha három gólt szereznek, továbbjutnak" - kattints!

A csapat pedig abszolút a jövő együttese. Az angolok elleni BL-visszavágón 24,1 volt a kezdő átlagéletkora: egyedül a kapus és a belső védő kora haladta meg a 30-at. A Monaco nincs is rászorulva arra, hogy értékesítse legjobbjait, más kérdés, hogy már az új Henryként aposztrofált Mbappéért, vagy Silváért és Lemarért is záporoznak a kecsegtetőbbnél kecsegtetőbb ajánlatok. A Monaco pedig bebizonyította, hogy nem fél eladni a játékosait, hiszen kiválóan érzi, milyen fiatalokat kell megszereznie, akiket felépíthet, és akikkel sikeres is lehet.

A csikócsapat most a francia bajnoki címért hajt, a BL-ben pedig már a legjobb nyolcban van. A csapat arra az útra lépett, amelyen eddig leginkább a Porto járt: 10 millió körüli összegekért vásárol labdarúgókat, akiket többszörös áron ad el.

A Monacónál ez teljes pálfordulás eredménye, de úgy tűnik, a reméltnél is sokkal jobban beválik.

Budai László