Szerezhet-e egy játékvezető gólt?

Sok játékvezető önkéntelenül is szerzője volt egy-egy gólnak. Egy rossz mozdulat a játék hevében, a passzok nyomon követése során néhány reflexszerű megmozdulás már többször is eredményezte azt, hogy a játékvezető hozzáért a labdához, és az bepattant róla a hálóba – érvényes gólt szerezve. 2019 júniusában a FIFA módosította a szabályzatot, és ezt követően minden olyan gólt érvénytelenítettek, amelynél a játékvezető volt az utolsó ember, akihez a labda hozzáért, mielőtt áthaladt a gólvonalon. Addig azonban úgy szólt a határozat, hogy: „Ha a labda játékban van, és hozzáér a játékvezetőhöz vagy egy ideiglenesen a pályán tartózkodó asszisztenshez, a játék menetrendszerűen folytatódhat tovább, hiszen a játékvezető és a játékvezető-asszisztensek a pálya részét képezik.”

11-esből talált be a spori

A szerencsétlen esetek közül a legkirívóbb Argentínában történt. Ebben az országban az amatőrizmus első éveiben az első kategóriás mérkőzéseken a bírók ugyanazoktól a csapatoktól származtak, akik versenyzőként részt vettek az Argentine Association Football League által szervezett bajnokságokban, azaz az akkor hatályos angol szabályt másolták. Így mindegyik klubnak ki kellett jelölnie egy-egy játékosát, aki játékvezetőként tevékenykedhet.

Az Angliában történtektől eltérően a sorsolás lehetőséget adott arra is, hogy egy játékos a saját csapatának meccsét vezesse, hiszen a becsületességet meg sem kérdőjelezték – ilyen idők voltak! 1907. augusztus 4-én Mario Balerdi, az Athletic Club Porteño fiatal delegált játékvezetője saját együttese mérkőzésének levezetését kapta feladatul, amikor csapattársai a San Martín Athletic gárdáját látták vendégül. Nem sokkal az első félidő vége előtt a hazaiak 1:0-s vezetésénél – a 24. percben Héctor Viboudnak ítélt tizenegyesből szerezték meg a vezetést, a büntető megítélése ellen a vendégek sem tiltakoztak – a San Martín csatára, Gerardo Schulz jobb oldalról egy erős keresztlövést indított. A kapusterület szélén álló Balerdi lábában megpattant a labda, és a Porteño kapuja felé haladt, a hálóőrnek esélye sem volt a mentésre. A gól a meglevő szabályok szerint érvényes volt. Ám mintha nem lett volna elég a játékvezetőnek az a szomorúság vagy inkább bosszúság, hogy saját csapata ellen lőtt gólt, még azt az „élményt” is fel kellett dolgoznia, hogy a kapuban Scipio Balerdi, vagyis saját testvére állt. A Porteño nem tudott már fordítani, aznap 3:2-re kikapott.

Ital helyett eltiltás a gólszerző bírónak

A véletlen baleseteken túl olyan bírói gól is akadt, amit nehéz csak a szerencsétlenségre fogni. Az angol Brian Savill esetéért például semmiképpen sem okolható a balsors. 2001. szeptember 22-én Savill bíráskodott a Great Bromley Kupa első fordulójában a Wimpole 2000 FC és az Earls Colne FC közötti mérkőzésen az angol Colchester városában. A 80. percben 18–1 volt az állás a vendég Earls Colne FC javára, amikor a játékvezető szögletet ítélt a helyi csapatnak. Érkezett is a beadás, amit egy védő kifejelt, ám a labda egyenesen Savillhoz szállt. A 47 éves játékvezető mindenkit meglepett: mellkasával levette a labdát, és anélkül, hogy a játékszer a földet érte volna, jobb lábával lőtt egy hatalmasat, a labda a vendégek kapujának felső sarkába csapódott be. „Nem tudom, miért tettem, ez egy impulzus volt” – mondta néhány nappal azután, hogy az Essex Megyei Labdarúgó-szövetség számonkérte. A szabályzat szerint teljesen érvényes gól a tetemes gólkülönbség miatt nem váltott ki nagy botrányt. Sőt, néhány vendégjátékos – persze a hatalmas gólelőny birtokában – ahelyett, hogy Savill helytelen hozzáállása miatt panaszkodott volna, gratulált neki a zseniális találathoz. A meccs végül 20–2-re végződött, a játékvezetőt hét hétre felfüggesztették. Savill azonban, tiltakozván a szigorú büntetés ellen, inkább feladta a játékvezetést.

„Ezt meg lehetett volna oldani egy kör itallal, amit szívesen kifizettem volna”

– panaszkodott a bíró, aki azzal vádolta a rendezőket, hogy nincs humorérzékük. Története mindenesetre happy enddel zárult: nyilvánvaló tehetsége miatt a vesztes Wimpole 2000 FC edzője felajánlotta a játékvezetőnek, hogy csatlakozzon gyenge csapatához… sztárcsatárként.

Ha érdekelnek az efféle futballérdekességek, szerezd be Luciano Wernicke világszerte hatalmas sikert aratott könyvét, melynek címe: MIÉRT 11-EN JÁTSSZÁK A FUTBALLT 11 ELLEN?

Most 35%-OS KEDVEZMÉNNYEL, közvetlenül a kiadótól rendelhető meg.

Kattints ide!