„…úgy tudjuk, hogy a patinás klub megfigyelői itt ülnek a lelátón… de az első félidő alapján nem sok mindent jegyezhettek fel a játékossal kapcsolatban… nem csinált semmi érdemlegeset, alig találkozott a labdával…”/A kommentátor/

- Az az ominózus 3 perc…nagyjából ennyi az az idő, ameddig egy játékosnál átlagosan labda van a 90 percnyi játékidőből, vagyis 87 percig labda nélkül „létezik” a pályán. Amennyiben ténylegesen ez volna a döntő tényező, vagyis a játékosmegfigyelő is csak a labdát követné, akkor ez alapján a 3 perc alapján kellene komoly döntéseket hozni, ami természetesen a teljes tévút lenne egy játékosról alkotott valós kép megrajzolásában.

Az alábbi vélemény 2008-ban született egy bizonyos Robert Lewandowski nevű játékosról, aki akkor a Lech Poznan csapatában volt észrevehetetlen a kommentátor szerint. Egy scout viszont így látta az ő 87 percét:

"Mélységbe visszalépve, segítette a középpályát, mindig jól helyezkedve állandó veszélyt jelentett a felívelt labdákra indulva, mind középen, mind a széleken.
Kiválóan helyezkedett, folyamatosan mozgásban volt, ezzel állandó problémát jelentett a (csapatnév) védelmének.
Jól lát a pályán, remekül készítette le társainak a labdákat. Lenyűgöző volt futásainak mennyisége, a (…) védői számára időt nem hagyva, magasan letámadva maximális elszántsággal védekezett.
Az ellenfelet folyamatosan nyomás alatt tartotta, beadásoknál és a hátrapasszoknál rögtön támadta, kizárta a kapust.
Egyedüli ékként magasan feltolva játszott.
Jobb lábas, a labdákat a lehető leggyorsabban igyekezett megjátszani, ezzel hatékonyan próbálta támogatni játékostársait.
Mindig kész volt beindulásokra akár a kapu irányába, akár a szélek felé, rövid távon robbanékonyságot mutatva.
Kimondottan jó megoldást jelentett a támadójátékban a számos megnyert fejpárbajjal, amelyekben a labdát tovább csúsztatva játszotta meg társait.
Összességében azonban a (…) védelme megbirkózott vele, nem került helyzetbe, az igazat megvallva a játék hosszabb periódusában elszigetelten, magára hagyva futballozott. Rengeteget párharcot vívva végezte a dolgát és látok benne potenciált, ami érdekessé teszi, de nem volt elég ideig nála a labda ahhoz, hogy még határozottabb véleményt fogalmazzak meg róla.
Több szabadrúgást is kiharcolt, miután gyakorlatilag a földbe döngölték, de kiváló karaktert mutatva zokszó nélkül tovább folytatta a küzdelmet a védőkkel. Javaslom, hogy nézzük meg újra.”

A fenti scout jelentés részletekből kiderül, hogy az említett 3 percen kívüli 87 perc adja az információ jelentős részét.

De most hagyjuk egy kicsit a Lewandowski esetet, és nézzünk meg néhány egyéb futball elemzéssel kapcsolatos dolgot.

Hagyjuk már a sikeres passzok számolását

- Manapság az algoritmusok bűvöletében, amikor a sportcsatornától kezdve már a klubok mérkőzések utáni értékelésénél is szinte kizárólag ezek az adatok szabják meg az értékelés irányát hivatkozási alapként, érdemes néhány szót ejteni arról, hogy CSAK az “adatok” önmagukban mennyire téves, irreális képet alakíthatnak ki egy játékossal, csapattal kapcsolatban. Az újabban előtérbe került, a világhálón bárki számára ingyen hozzáférhető, “saját algoritmusa alapján működő” portál mérkőzések utáni értékeléseit, adatait látva, illetve játékosokat, a mérkőzést élőben megfigyelve, majd a két nézőpontot összevetve, az ember kénytelen felhúzni a szemöldökét a meglepetéstől, hogy vajon ugyanazt a mérkőzést “láttuk”-e???

A fő probléma ezzel az utóbb említett “saját algoritmus” kreálta elemzéssel az, hogy amit megmutat, azt a labda követésével kapcsolatban mutatja meg; minden adata a labdával kapcsolatos: sikeres és sikertelen passzok, beadások, fejesek, szerelések, párharcok stb.

Vegyünk néhány példát, amit nem mutat meg, nem közöl az adat, viszont az összkép szempontjából komoly jelentőséggel bír. Ezeknek a tényezőknek a figyelmen kívül hagyása lehetetlenné teszi a valós, részletes kép bemutatását.

1, Látjuk a számokból, hogy x mennyiségű sikeres passz szerepel adott, mondjuk belső védő neve mellett. Legyen mondjuk 90%. “Kiváló játékos”, sugallja az adat, de valóban így van? Ehhez figyelembe kell venni az a következőt, és ezt csak a szem “mondja” meg:

Megteremtik-e a társak a passz lehetőségét az adott belső védő számára, milyen kvalitású középpályások játszanak előtte, milyen szerepkörrel? Visszalépnek felszedni a labdákat a védővonal előtt, esetleg a szélső védők teremtenek lehetőséget a játék folytatására az adott belső védőnek (ekkor például rövid, kis kockázatú passzok sorát adhatja, vagyis szinte biztosan jó adatokat produkál). Dominál-e a csapat, vagy letámadják és nyomás alatt van? Ha fel kell ívelni a labdát (már sokkal kockázatosabb), milyen kvalitású a csúcsék, akire felívelhetjük a labdát: visszalép, vagy hagyja magát megelőzni?

A konklúzió az, hogy az, hogy egy adat milyen lesz nem csak és kizárólag az egy adott játékostól függ, hanem sokkal több tényező befolyásolja, így alapvetően x számú “eladott” vagy “sikeresen passzolt” labda ÖNMAGÁBAN még semmit nem jelent.

Például egy jó ütemű, pontos passzt állva vár a társ, nem lép a labda felé, hagyja magát megelőzni. A statisztikában ez “eladott” labda lesz.

Egy “területbe belőtt”, jó helyre adott, láthatóan elérhető labdáért el sem indul a társ, meg sem próbálja befutni, el sem indul időben érte. A statisztikában ez egy rossz indítás. Ugyanígy rossz a passz ha kicsúszik a társ lába alatt, vagy nem tudja levenni.

 Lewandowski adatalapon felejthető lett volna

2, Nem kapunk információt az említett, (sajnos) hivatkozási alapként citált platformon pl. a scoutok számára a játékosról fontos információkat közvetítő, észrevétlenül maradt jó beindulásokról (unseen runs) sem, amikor a játékos jó helyre indul, opciót teremt, de nem kapja meg a labdát (vannak olyan rendszerek, ahol van ilyen mutató).

3, Nincs adat a jó helyezkedésről sem. Már önmagában a passzsávok lezárásával, jó helyezkedéssel kiváló teljesítmény nyújtható, ki lehet vonni az ellenfelet a játékból egyetlen labdaérintés nélkül azzal, hogy elvettük a játékba avatkozás lehetőségét. Ez önmagában más aspektusokat is megmutat persze, sebesség, játékintelligencia, fegyelem, fókusz stb.

Tehát a 87 perc labda nélkül tevékenység, illetve az adat által meg nem mutatott jellemzők, mint kommunikáció, a “vezér” szerep, karakter, fegyelmezettség, játékintelligencia, agresszivitás, sebesség, előre gondolkodás, a játék olvasása, helyezkedések stb. mind-mind összetevői annak, hogy milyen is lesz egy játékos teljesítménye az adott mérkőzésen. Ezek sajnos mind hiányoznak az adatokból, ezt csak élőben lehet megtapasztalni.

Természetesen az nem várható el, hogy egy professzionális scout jelentés mélységével, a “nagy képet” bemutató látószögével elemezzen egy a sportszerető közvélemény számára prezentált bármilyen platform. Teljesen eltérő a funkciójuk, de pontosan azért, mert a futballszerető közegnek ez utóbbi szolgál hiteles információként, valamiféle középút reálisabb volna a jelen, kizárólag adatközpontú helyzetnél, amely komoly hibalehetőségeket rejt magában.

Ha most visszatérünk a kiindulóponthoz, a “közvetítésben” említett játékoshoz, akit a “kommentátor” “semmit nem mutató, hiszen labdába is alig érő”-nek látott, akkor ugyanebből a szemszögből nézve azt a mérkőzést, amelyről a scout jelentés készült, érdekes következtetésre jutnánk. Lewandowski , akiről az idézett megfigyelői értékelést készítették 2008-ban az adott mérkőzésen szolgáltatott (ha lett volna ilyen akkoriban)  “adatelemzés” szerint, mivel alig volt érintése, gólt nem lőtt, kulcspassza nem volt stb, a “felejthető” kategóriába tartozott volna.

Lewandowskiról mint az látható, rengeteg fontos információ volt összegyűjthető, úgy, hogy alig volt nála labda, és mégis a “külső szemlélő számára” kis túlzással úgy tűnhetett, mintha aki pályán sincs.

Mit keres a scout és mit nem ért a szurkoló?

Néhány gondolat a játékosmegfigyelésről:

Az értékelés alapja az erősségek (mindenkinek van) és a gyenge pontok (mindenkinek van) feltérképezése, rendszerezése és ez alapján egy összkép kialakítása. Fizikális tényezőket, sebességet, technikai képességeket, (játék)intelligenciát, helyzetfelismerést és döntéshozatali gyorsaságot, mentalitást, fegyelmezettséget, frusztráció tolerancia mértékét, esetleges vezető szerepet a csapatban, kommunikációt stb. mint tulajdonságokat vizsgálva kell a teljes képet megrajzolni.

A scout a játékosban (különös tekintettel a fiatalabb futballistákra) rejlő LEHETŐSÉGEKET is keresi, amelyekre jó eséllyel építeni lehet. Ezáltal a játékos alkalmassá válik a csapatban számára szabott feladatkör tökéletes ellátására, a továbbfejlődésre, aminek eredménye az lehet, hogy értékesítik, bevételt termel a klubjának.

A “potenciál” a kulcsszó, akkor, amikor a szurkoló bizonyos esetekben nem igazán érti, hogy miért is kerülhet ez vagy az a játékos egy komolyabb transzfer után sokkal magasabb szintre úgy, hogy a külső szemlélő számára nem világos az ok-okozati összefüggés. Talán a fent leírt, a scoutinggal kapcsolatos gondolatok segítenek átláthatóbbá tenni a futballnak ezt a nagyon lényeges szegmensét.

A “Kit keresünk? “, illetve “Mit keresünk?” kérdések és az arra adott válaszok nem csak a profi futballistákra, hanem az utánpótlás játékosokkal kapcsolatban is érvényesek.

Ma már a gyerekeknél is legalább olyan fontos a megfelelő karakterek kiválasztása, mint a felnőtt játékosok kapcsán. Itt aztán végképp nem lehet csak adatokra, másodpercekre, centiméterekre támaszkodni.

Az, hogy valaki mennyire gyors, mennyire ügyes a labdával, csak egy-egy aspektus a sok egyéb mellett, hiszen majdnem minden megtanulható már (persze nyilván megvannak nagyon kis számban a született tehetségek is, akik eredendően különleges adottságokkal rendelkeznek, amelyek aztán kivételes képességekké fejlődhetnek, de az egyéb fontos tulajdonságokkal nekik is rendelkezniük kell). A kitartás, a fegyelem, a szorgalom, a frusztráció tolerancia, a szükséges intelligencia az új ismeretek megértéséhez, és a feladatok végrehajtásához elengedhetetlen.

Ezeket a jegyeket gyorsan fel lehet ismerni, ha tudjuk, mire is kell fókuszálni.

A Leicester a labdabirtoklás alapján kiesett volna, amikor bajnok lett

- Már az egyszerűbb feladatoknál is látszik, ki az a karakter, aki koncentráltan, lelkiismeretesen, fegyelmezetten, szabálykövető módon végzi el amit kell, és ki az, aki inkább “csal” egy kicsit, ha az edző nem figyel éppen, csak hogy adott pillanatban vélt előnyre tegyen szert.

Látni kell, ki a győztes típus, aki nem adja fel, egy kudarcélmény után is a legnagyobb hatásfokkal teszi a dolgát, rendelkezik a szükséges belső hajtóerővel, és ki az, aki már egy labdavesztés után azonnal feladja és mindig másokat okol.

Itt meg kell állni egy közbevetésre, mindenképpen meg kell említeni, hogy a scout szempontjából a hangsúly nem a játékos által elkövetett hibán van elsősorban, sem a felnőtt, sem az utánpótlás futballban, mivel mindenki hibázik, hanem azon, hogy mit tesz a játékos utána, hogyan reagál. Ez egy kulcsmomentum a megfigyelésben, értékelésben. (Természetesen a sorozatosan ismétlődő, azonos hibák már “trendet” jelentenek, ami szintén nagyon fontos információ, amit például az ellenfél gyenge pontjainak megtalálásában eredményesen lehet használni.)

Nagyon fontos tényező a kiválasztás szempontjából az egymáshoz való viszonyulás is, ki az, aki csapatember, aki harcol a másikért, kisegíti azt, ha szükséges, buzdítja, motivlja; és ki az, akit az egója, az “én” mozgat a “mi” helyett.

Mindezeket összegezve, a játékos megfigyelés és értékelés lényege a felnőtt és az utánpótlás futballt illetően is túlnyomó részt a megfigyeléssel felismerhető részletekben rejlik, amelyet az adat alapú elemzés nagyon jól kiegészíthet, de semmiképpen nem tud helyettesíteni.

Zárásként egy kis érdekesség a csak az adatokból levont hosszútávú következtetésekkel kapcsolatban: a Leicester City a 2015/16-os szezonban úgy nyert bajnokságot, hogy mindössze 44,8 %-os labdabirtoklást mutatott, csak 2 csapatnak volt alacsonyabb mutatója a Premier League-ben abban az idényben...

Holdampf Gábor

www.ipsofootball.com
futball scout/operációs menedzser/International Professional Scouting Organization/IPSO