Az Anderlecht-Fradiról
– Csalódottak vagyunk az eredmény miatt, mert egy új sorozatban, amikor versenybe szállunk, szeretnénk mindig a maximumot megcélozni. Ha jobban kezeltük volna a pályán a döntő momentumokat, fordulópontokat, biztos vagyok benne, hogy legalább egy pont benne lehetett volna a mérkőzésben.
Még akkor is, hogy látva az értékeléseket, a kritikákat, nem szabad elfelejteni, hogy mi a kiindulópont, ebben a versenysorozatban mi a kihívók kategóriájába tartozunk.
Az Anderlechtet, játékosainak értékét, a képességeket nézve például fontos tényező, hogy a pályára lépők értéke 63 millió euró volt, a miénk pedig 26 millió euró. Természetesen próbálunk bravúrt végrehajtani, de sajnos ezen a mérkőzésen sok hiba volt a játékunkban ahhoz, hogy ez megvalósuljon – nyilatkozta a Fradi sportigazgatója az M4 Sport Európa című műsorában.
A mérkőzés előtt az volt a kommunikáció, hogy nyerni megy a Fradi Brüsszelbe
– Az természetes, hogy egy játékosnak és mindenkinek a klubban az a célja, hogy nyerjünk. Az, hogy Varga Barnabás, vagy bármely játékosunk ezt kimondja, az mutatja az önbizalmat, de összességében nem szabad elszakadni a realitásoktól. Még akkor is, ha egy olyan csapat ellen játszottunk, amely nem a legjobb passzban volt, de az edzőcsere a mi szempontunkból a legrosszabbkor jött, hiszen ilyenkor a játékosok még jobban felelősségre vannak vonva, tudják, hogy nem lehet alibizni.
Az edző 1-2 változtatást eszközölt szerkezetileg és személyekben is, amik jó hatással voltak a csapatra. Megfelelő pillanat volt, hogy az Anderlecht ellen játszottunk, de az edzőcsere túl korán jött a mi szempontunkból. Óvatosan kell kezelni az ilyen interjúkat, mert tény és becsülendő, hogy mindig úgy lépünk pályára, hogy nyerni szeretnénk, de más a papírforma sokszor.
Taktikailag mi valósult meg és mi nem?
– Labdabirtoklásban az edző most inkább a direktebb és hosszabb labdákkal való játékot kérte, illetve hogy a rövid passzos labdakihozatalra épülő játékot megfelelő arányban tudjuk megválasztani. Tudtuk, hogy nem mi fogjuk birtokolni nagy részt a labdát, de nem is lehet elvárni idegenben, egy jó erőkből álló csapat ellen, hogy teljesen dominálni tudj. Voltak jó szegmenseink, ahol a labdákat jól ki tudtuk hozni az első félidőben, megtaláltuk a szabad embert Abu Fani személyében sokszor, jól át tudtunk jönni a középpályájukon, viszont ami hiányzott, hogy utána a támadóharmadban még konkrétabbak legyünk és végig vigyük ezeket az akciókat. Traoré például sokszor megállt, visszafordult ahelyett, hogy jobban kihasználta volna az egy az egy elleni szituációkat. A labdás játék rendben volt, az Anderlecht reagált is, letámadást változtattak, a védőnégyesükből inkább kimentek egy az egyezni és feltolódtak a középpályára. Látszott, hogy feladatok elé állítjuk őket. Védekezésben kevésbé tudtuk mindig őket nyomás alá helyezni és sok beadásos szituációt tudtak kialakítani, de szerintem igazán nagy helyzetük nem volt az első félidőben, a boxvédekezésünk rendben volt, de túl sok olyan szituációba kerültek, amikor egy az egyezni tudtak a mi szélső védőinkkel, vagy beadási helyzetbe kerültek. A második félidőben abban az időszakban, amikor a két gólt kaptuk, a presszing intenzitásunk nagyon passzívvá vált, sok passzt engedtünk az ellenfélnek, nem helyeztük őket nyomás alá és ez meg is látszódott, azonnal megbüntették.
Két egyéni hibát követtünk el, amit ezen a szinten nem lehet, mert azonnal kihasználja az ellenfél. Fájó, hogy nem olyan helyzetekből kaptuk a gólt, ahol nyomás alatt lettünk volna, vagy hogy az ellenfél úgy kijátszott volna minket, ami szép lett volna, hanem mi is komolyan szerepet vállaltunk ebben.
A mostani keret és a játék
– A kialakult helyzetnek köszönhetően hoztunk olyan döntéseket már a nyár elején, hogy szeretnénk minden játékosnak megadni a lehetőséget, azoknak is, akik előtte kedvezőtlen helyzetbe kerültek, illetve Pascal Jansennek is megadni a lehetőséget, hogy minden játékost megismerjen és az ő véleményét is figyelembe venni a keret végleges kialakításánál. Nem mellesleg ennek gazdasági szempontból is fontos jelentősége van, mert örültünk volna, ha egy-két játékost vissza tudunk építeni, ezáltal talán kevesebb játékost kell igazolni. Ez egy olyan folyamat volt, ami egész nyáron elhúzódott, ez biztosan nem tett jót a csapat kialakulásában és a csapatszellem fokozásában. Ilyenkor picit mindenki mindig jobban figyeli a saját helyzetét is, ki érkezik még, neki milyen a szerepe ebben a struktúrában, úgyhogy a keretünk a szokásostól eltérően későn vált véglegessé, szeptember elején, Saldanha és Szalai leigazolásával zárult le. Vannak olyan játékosok, például Saldanha, aki augusztusban már keveset játszott az átigazolási helyzete miatt, de Virgil Misidjan sincs még százszázalékos állapotban. Ez egy olyan folyamat, ami még nem zárult le, közben pedig állandóan jönnek a megmérettetések, a komolyabbnál komolyabb kihívások. A csapatot ebben a ritmusban kell most építeni, mindenki keményen dolgozik ezen, de még közel sem lehet azt mondani, hogy mind az egyének, mind csapat szinten száz százalékon lennénk. Nem is lenne jó, ha ez jelentené a száz százalékot.
