A VAR-rendszerrel ellentétben a Football Video Support (FVS) célja, hogy egyszerűsítse a vitatott döntések kezelését. Ahelyett, hogy az FVS minden döntést a pályán kívüli játékvezetőkre bízna, lehetővé tenné az edzőknek, hogy átvegyék az irányítást, és meccsenként két döntést "támadhassanak" meg, azaz azaz két "challenge-t" kérhessenek.
Ezt az új rendszert az idei U20-as és U17-es női világbajnokságokon már tesztelték, és a kifejezetten korlátozott pénzügyi lehetőségekkel és technológiával rendelkező tornákra, pontvadászatokra tervezték. Míg a VAR kiterjedt kamerarendszerekre és pályán kívüli játékvezetőkre támaszkodik, az FVS egyszerűbb és költséghatékonyabb, így különösen alkalmas azon ligák számára, amelyek nem engedhetik meg maguknak a VAR-ral járó magas költségeket. A rendszert úgy építették fel, hogy mindössze négy vagy öt kamerával működjön, ami hatalmas csökkenés ahhoz képest, amire egy teljes VAR-konfigurációnál szükség van.
Pierluigi Collina, a FIFA játékvezetői bizottságának elnöke szerint az FVS egyszerűsített felépítése hatékonyan tudja segíteni a pályán történő döntéshozatalt, lehetővé téve a játékvezetők számára, hogy a pályán kívüli beavatkozás nélkül hozzanak ítéletet. A korai tesztekből származó ígéretes visszajelzések alapján a FIFA reméli, hogy a rendszer áthidalhatja a globális labdarúgásban meglévő (főként pénzbeli és infrastrutúrális) szakadékokat, és mindenki számára elérhetőbbé teszi majd a tisztességes, illetve sportszerű játékot.
Hogyan működik?
Az FVS-rendszer a következőképpen működne: minden csapat edzője mérkőzésenként két challenge-lehetőséget kap, és ha egy edző úgy véli, hogy súlyos hiba történt, például téves büntető, gól vagy piros lap, jelezheti a játékvezetőnek, hogy kezdeményezzen felülvizsgálatot. A játékvezető ekkor az oldalvonal melletti monitorhoz fordul, hogy az esetet újrajátszva, további videóbírók közreműködése nélkül nézze azt meg. Csak egyetlen, a visszajátszásokat irányító operátor venne részt a felvételek kezelésében, és a játékvezető egyedül hozza meg a végső döntést. Ez a fajta autonómia a játékvezetőknél megőrizné a bírók pályán belüli tekintélyét a FIFA véleménye szerint.
A FIFA FVS-sel kapcsolatos megközelítése több okból is vonzó lehet: a kamerák számának korlátozásával az FVS megfizethetőbb marad azon ligák számára, amelyeknek nehézséget okozna a teljes VAR-rendszerhez szükséges komoly beruházás. Ez a rendszer nem a VAR teljes kiváltására, hanem egy praktikus alternatívára szolgál.
Collina egyébként maga is rámutatott, hogy az FVS-t nem úgy tervezték, hogy a VAR pontosságával vetekedjen - egyes döntések, például az leshelyzetek megítélése több kamera nélkül nehézségekbe ütközhetnek. Ez a kevesebb kamerára történő támaszkodás az eredeti döntésre helyezi a hangsúlyt, és valószínűleg csak a kirívó les-tévedéseket fogja majd korrigálni.
Az edzők számára pedig az FVS egyfajta stratégiai elemet ad a döntéshozatalnál. Mivel csak két kihívás van, szelektívnek kell lenniük, és el kell kerülniük, hogy a korlátozott lehetőségeiket kisebb incidensekre "lőjék el". Ez a választás különösen fontos a késői játékhelyzetekben, amikor az edzők megkockáztathatják az „utolsó esélyt” egy potenciálisan meccset eldöntő pillanatban.
És a VAR-ral ellentétben, ahol a felülvizsgálati folyamat hosszú percekre megzavarhatja a mérkőzés menetét, az FVS esetében minden egyes felülvizsgálat - várhatóan - sokkal gyorsabb lesz.
Ha az IFAB (a labdarúgás legmagasabb szintű szabályalkotó testülete) is jóváhagyja az FVS bevezetését, az jelentős változást hozhat a pontosabb döntések támogatásával, miközben a költségeket alacsonyan tartja. Amellett, hogy az edzőknek is némi kontrollt biztosít.