Piszkos gólok

Ahogyan a Real Madrid a híres stadionját sem tudta volna Franco segítsége nélkül felépíteni, úgy az állam keze segítette a csapatot abban is, hogy megszerezze a legendás Alfredo Di Stéfanót, a Saeta Rubiának, Szőke Nyílnak becézett argentin csatárt, elhappolva őt a Barça orra elől.

A hivatalos változat szerint 1953-ban a Real Madrid és a Barcelona versengett Di Stéfano megszerzéséért. A csatárt szerződése a Buenos Aires-i River Plate-hez kötötte, de a FIFA által törvényen kívülinek minősített kolumbiai bajnokságban, a bogotái Millonariosban játszott. A Barcelona vezetői tárgyaltak kolumbiai kollégáikkal, de egyben aláírtak egy az átigazolásról szóló szerződést az argentinokkal, kétmillió peso fejében. (1953-ban ez körülbelül 87 ezer dollárnak felelt meg.) A spanyol sporthivatal, a DND azonban közbelépett, és azt javasolta, hogy Di Stéfano mind a két klubhoz kötelezze el magát négy évre, úgy, hogy egy szezont a Real Madridban játsszon, aztán egyet a Barcelonában és így tovább. Kezdjen a Madridban. A Barcelona megsértődött ezen az ajánlaton, és kilépett az üzletből.

A Francisco Franco and Real Madrid (Francisco Franco és a Real Madrid) című dokumentumfilmben, amelyet a The History Channel készített 2001-ben, maga Di Stéfano is elismerte: „A Barcelona is érdeklődött, de a papírmunkák okozta problémák miatt nem tudtam mit tenni.”

Azóta több oknyomozás is feltárta, hogy létezett egy összeesküvés annak megakadályozására, hogy a Barcelona legalább részben meg tudja szerezni Di Stéfanót, és verhetetlenné váljon. (Addigra már olyan nagy sztárokkal büszkélkedhetett, mint a magyar Kubala László.) Javier Bosch újságíró azt állítja, hogy a francóista kormánytisztviselők „megzsarolták a Barcelona elnökét”, Enric Martí Carretót. Mint írta: „Egyik este letartóztatták egy madridi szállodában, és azt mondták neki, hogy a textilipari cégei nagyon szigorú adóellenőrzésekre számíthatnak, ha a Barcelona nem engedi át Di Stéfanót a Madridnak.”

Különös szabályok

Jordi Finestres, El caso Di Stéfano (A Di Stéfano-ügy) című könyv társszerzője úgy találja, hogy „helyzetek és cselekedetek sorozata” megerősíti a cselekmény létezését. Azt írja, hogy a Barça szerződést írt alá a játékos jogos tulajdonosával, a River Plate-tel, és megvolt ehhez a játékosban is a vágy, az akarat és az elkötelezettség. Ám amikor Di Stéfano Barcelonába érkezett, a Spanyol Labdarúgó-szövetség „kirántotta a fiókból” azt a szabályt, amely megtiltotta a külföldi játékosoknak a bajnoki mérkőzéseken való részvételt. Amikor Di Stéfano aláírt a Madridhoz, a törvény eltűnt.

Finestres céloz a Barça elnökére gyakorolt kényszerről: „Carretót azzal fenyegették, hogy a vállalkozásában befellegezhet a gyapotimportnak.” (Akkoriban engedély kellett a más országokkal való devizakereskedéshez.) Carreto unokaöccse azt is elárulta Finestresnek, hogy madridi „letartóztatása” során egy francóista tisztviselő figyelmeztette a Barcelona elnökét: „Martí, legyen eszed, családod van…”

Di Stéfano, az első számú csillag felbecsülhetetlen értékű közreműködésével a Real Madrid megnyerte a bajnokságot az 1953–1954-es szezonban, véget vetett a tizenegy éve tartó aszálynak a spanyol első osztályban. A csapat, ezt is beleértve, 1960-ig négy bajnoki címet szerzett, de ennél is fontosabb, hogy 1956 és 1960 között megnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupája (a Bajnokok Ligája elődje) első öt kiírását, nagyrészt a Szőke Nyíl remekelésének köszönhetően.

Franco idejében a Real Madrid összesen tizennégy bajnoki, hat országos kupa- és hat BEK-győzelmet szerzett. 2008-ban egy újságíró megkérdezte Di Stéfanót Francóról és állítólagos pártfogásáról. „Az egyetlen Franco, akit ismerek, szélsőt játszott a Deportivo de La Coruñában” – válaszolta huncut mosollyal.

A Real Madrid nemzetközi sikerei felpezsdítették a spanyol válogatottat, amelyet olyan honosított játékosokkal erősítettek meg, mint a remeklő Di Stéfano, a paraguayi Eulogio Martínez, valamint két magyar, Kubala László és Puskás Ferenc. Franco nemcsak a válogatott és a spanyol futball erősítése miatt, hanem politikai okokból is jóváhagyta a magyar sztárok állampolgársági kérelmét: Kubala, Puskás és az Aranycsapat további két tagja, Kocsis Sándor és Czibor Zoltán 1956-ban hagyták el hazájukat, miután a szovjet hadsereg megszállta Budapestet, hogy leverje a forradalmat, amelyben a nép a Szovjetunió rabigáját vágyta levetni, az ország pedig ki akart lépni a Varsói Szerződésből. A Vörös Hadsereg több mint ezer harckocsija dübörgött végig Budapest utcáin, és leverte a forradalmat. A harcokban kétezer-ötszáz magyar halt meg, több ezret vettek őrizetbe, több mint kétszázezren hagyták el az országot, köztük a Franco által a szovjet elnyomásból „megmentett” játékosok.

Ha érdekel, hogyan használták fel a futballt és éltek vissza vele a történelem legszörnyűbb zsarnokai, Luciano Wernicke legújabb könyve, a PISZKOS GÓLÓK kihagyhatatlan olvasmány számodra!

Ráadásul a karácsonyi akció keretében most a 30%-os kedvezmény mellett jár hozzá az Angóóól! című könyv is, amely a brit futball legizgalmasabb sztorijait mutatja be!

Kattints ide!