Hat fordulóval az alapszakasz vége előtt a Spezia még az osztályozót jelentő 16. helyen áll a Serie B-ben. Az öt bajnoki óta veretlen gárdára nehéz sorozat vár a hajrában, kezdve a listavezető Parma elleni idegenbeli találkozóval, ahol ismét fontos szerep várhat a Spezia alapemberére, Nagy Ádámra.

A magyar válogatottnál ugyancsak kulcsjátékosnak számító középpályás - aki a Pisától kölcsönben érkezett a télen jelenlegi csapatához - több témát is érintve nyilatkozott a szezonhajráról, saját szerepéről és lehetséges jövőjéről is a cittadellaspezia.com-nak. Az olasz portál cikkéből idézünk az alábbiakban.

A téli klubváltásáról

- A Speziánál fontosnak érzem magam. Ilyen a focisták élete, mentálisan erősnek kell lennünk. A Pisánál tudtam, hogy fontos játékos vagyok, de amikor a helyzetem megváltozott a csapatban, és az edzők meghozta a döntéseit, így kevesebb lehetőséget kaptam, elgondolkodtam azon, hogy elég jó vagyok-e. Próbáltam erős maradni, mindig keményen edzettem, és amikor jött a Speziánál a lehetőség, mindent beleadtam. A csapatváltás mentálisan sokat segített, rögtön jól kijöttem a játékosokkal és a stábbal is. Nagyon jól ismertem az edzőnket, D'Angelót, nagyon örültem a váltásnak. Nagyon kedvelem a korábbi csapattársaimat a Pisában, a Speziánál pedig kölcsönben vagyok, de most ennek a csapatnak a tagja vagyok, így a legjobbamat akarom nyújtani, hogy elérjük a célt, azaz anélkül maradjunk bent, hogy osztályozót kellene játszanunk.

Marco Rossi tanácsáról

- Rossi mester elmondta nekem, hogy milyen remek ez a stadion, lelkes szurkolókkal és nagy szenvedéllyel a csapat iránt. Nagyon szépeket mondott nekem a városról és a csapatról is.

A saját szerepéről a csapatban

- Próbálok megfelelő kiegyensúlyozottságot adni a csapatnak. Amikor Salvatoréval (Salvatore Esposito - a szerk.) együtt játszom, ő az, aki többet tud alkotni a középpályáról előrefelé. Próbálom azt tenni, amit D'Angelo edző kér tőlem, és mindig mindent beleadok. Az, hogy amikor kezdtem, soha nem kaptunk ki, mindenképpen jó jel, ez azt mutatja, hogy a csapat is egyre jobban megy. Néhány hónapja már tulajdonképpen rájátszástempóban vagyunk, van még hat meccs hátra, és most már az életünkért játszunk. Úgy gondolom, igazi "munkás" vagyok a pályán, de remélem, hogy a bajnokság végéig sikerül még egy-két gólt vagy asszisztot jegyeznem.

A következő, Parma elleni mérkőzésről

- Ellenük is pontot akarunk szerezni, tudjuk, hogy már csak hat meccs van hátra, és a célunk a közvetlen bentmaradás. Minél több pontot kell szereznünk, még akkor is, ha Pármában egy erős csapat ellen kell játszanunk. Nem véletlenül állnak az első helyen a bajnokság kezdete óta, jól felépített csapatuk van. De mi azért megyünk oda, hogy pontokat szerezzünk, hogy nyerjünk, aztán még ha egy pontot is szereznénk, akkor is boldogok lennénk, és onnan mehetnénk tovább. Küzdenünk kell, nincs arról van szó, hogy mivel az első helyen álló Parma ellen fogunk játszani, lehajtott fejjel kell megjelennünk, azt gondolva, hogy úgyis ők az erősebbek. A Serie B nagyon kiegyensúlyozott, bármi megtörténhet. Ha sikerül megcsinálnunk, amire készülünk, akkor pontot szerezhetünk, mert a Parmának is vannak gyenge pontjai, bár kevesebb, mint a többi csapatnak.

A jövőjéről

- A legfontosabb, hogy megmentsük a Speziát. Kölcsönben vagyok itt, előbb érjük el ezt a célt, aztán beszélhetünk a többiről. Nagyon jól érzem magam az itteni srácokkal, látszik, hogy a klub nagyon jól szervezett. Vannak Serie A-szintű létesítmények, érződik, hogy ez egy olyan klub, amely háromszor is feljutott a Serie A-ba, és ez nem véletlen. A sporttelepen minden adott ahhoz, hogy jól teljesítsünk, nagyon örülök, hogy azt a döntést hoztam, hogy ideigazolok. Egy labdarúgó számára nagyon fontos, hogy fontosnak érezze magát, és én itt így érzem magam.