Egy vezetőedző sikerességét könnyű lemérni, de mikor dolgozik jól egy kapusedző?
- Talán kicsit túlzó és magasztos a példa, de a kapusedző olyan, mint a pap, aki megérti a jóisten üzenetét és hirdeti az igét a hívőknek – kezdte Petry a csakfoci.hu-nak. - Nálunk a kapusedzőnek a játékot kell értenie és az információkat átadni a kapusainak. Ez azért szükséges, hogy a kapusod minden szituációra fel legyen készülve, ne érhessék őt meglepetések a mérkőzésen.

A kapusedzőnek mennyi a szerepe egy kapus teljesítményében?
- Egy jó szakember rengeteget hozzá tehet a kapus teljesítményéhez, míg egy rossz, sokat elvehet belőle. Amikor megismertem a Hertha jelenlegi kapusát, Rune Jarsteint, azt láttam rajta, hogy a játék megértése az öt és felesen belülre korlátozódik nála. A kapu közvetlen előterében otthon érezte magát, de ha a játék azt kívánta meg, hogy az ötösön kívül próbálja megoldani a feladatát, láthatóan sokszor zavarba jött.  Mondok egy másik példát: Bogdán Ádám egy remek képességekkel megáldott kapus, Boltonban azonban évekig egy olyan kollégával dolgozott, aki nem figyelt az apró részletekre, annyit tanáccsal tudott segíteni a kapusainak, „hogy védd ki valahogy.” A módszer mellett már elhaladt a világ, ezért nem nevezném Ádámot komplex kapusnak, ellentétben például Gulácsi Péterrel, aki a Liverpoolban és most a Lipcsében is remek képzést kap. Visszatérve az eredeti kérdésre: egy kapusedző nem csak a kapus teljesítményére, hanem a teljes karrierjére is hatással lehet.

A pólyába tekerés nem használ

A válogatotton kívül soha nem dolgoztál magyar kapusokkal. Miért?
- Az én munkámat a kapusaim teljesítményén keresztül ítélik meg, ezért óriási a felelősség rajtam.  Ilyenkor a nemzeti érzéseket el kell különíteni a szakmai észrevételektől.  Mindig próbáltam a látszatát is elkerülni annak, hogy azért szorgalmazom egy-egy magyar kapus leigazolását, mert kivételezek a honfitársammal.

Két éve Dibusz Dénes majdnem hozzátok került. Miért nem lett végül a Hertha kapusa?
- Akkor Thomas Kraft volt az első számú kapusunk, a mögötte lévőkkel pedig Dárdai Pali nem volt elégedett, ezért vetette fel Dénes leigazolását. Rengeteg anyagot megnéztem róla, és nagyon tetszett a bátorsága, az önbizalma, a reflexei, lábbal viszont gyengébb volt az elvártnál.

A Bundesligában nagyon fontos, hogy egy kapus, jobbal, ballal is magabiztos legyen és el tudja rúgni a labdát éles helyzetekben.  A német első osztályban nem Bödék támadják a kapusokat, hanem Aubameyangok, kicsit más intenzitással és sebességgel. Mivel Jarsteinben láttam fantáziát, ezért végül lemondtunk Dénes esetleges megszerzéséről.

15-20 éve a hazai szakemberek büszkén mondogatták, hogy kapusokban nagyon jól állunk. Ez most is igaz?
- Ezzel akkor sem értettem egyet. Arányaiban biztosan több kapusunk szerepelt külföldön, mint mezőnyjátékosunk, de akkor és most is messze voltunk az európai élmezőnytől, de még a közép szinttől is. Király Gabin és Fülöp Marcin kívül senkinek nem sikerült huzamosabb ideig komoly bajnokság, komoly csapataiban védenie. Nézzük meg a románokat, cseheket, lengyeleket, szlovéneket, jóval előttünk járnak. Tatarusanu a Fiorentinában véd, a cseheknél ott van Petr Cech, a lengyeleknél Szczeszny, Fabianski, a szlovéneknél Oblak és Handanovics. Mi ettől a szinttől nagyon messze vagyunk.

Viszont az tény, hogy másfél, két évtizede több magyar szerepelt a Bundesligában, elég, ha csak Lisztesre, Szabicsra vagy Hajnalra gondolunk. Most egy mezőnyjátékosunk van az élvonalban. Ennyivel rosszabbak lettünk vagy a németek fejlődtek ilyen sokat?
- A képzés mellett legalább olyan fontos a nevelés, ha nem fontosabb. Mi azonban elkényeztetett játékosokat nevelünk. Most már szinte mindenhol akadémiák működnek, ahol a srácok mindent megkapnak, viszont nincs konkurenciaharc, nem kell semmiért sem küzdeniük. Egy közepes képességű futballista a gyenge NB I-ben simán megkeres 8-10 ezer eurót. Innentől kezdve nincs motiváció, hiányzik a becsvágy, a céltudatosság. Ha mégis valaki elkerül a profi világba, az első „ütéstől” a földre kerül és inkább a könnyebb utat választja: szól a menedzserének, hogy vigye el. Ez történt Kleinheslerrel is, akit a Werdernél „felfaltak”, nem tudott beilleszkedni és azonnal lemondtak róla. A pólyába tekerés nem használ, sőt a legnagyobb ellensége annak, hogy felnőttként a konkurenciaharca felvértezve megállják a helyüket a profi világban.

Ha egy komplex dolgot kellene kiemelned, mit neveznél a magyar foci legnagyobb bajának?
- Leginkább azt, hogy a döntéshozóknak rossz súgói, rossz tanácsadói vannak. Az tök jó, hogy modern stadionokat építünk, de kihagytunk pár fontos lépést.  A Nemzeti Színházba sem azért mennek a nézők, mert bőrszékben ülhetnek és a büfében lazacot ehetnek, hanem a jó színészek miatt.

A magyar futball vezetői egy fantomvilágban élnek, azt hiszik, hogyha rengeteg pénzt ölnek a fociba, akkor az biztosan fejlődik is.  Örültem, hogy az a Honvéd lett a bajnok, amely egy régi stadionban játszik és a költségvetése töredéke a Videotonénak vagy a Ferencvárosénak. Ez is jó példa, hogy nem minden a pénzen múlik. 

A nevelésre is sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnék, és meggyőződésem, hogy 15-16 éves korig nem kellene versenyeztetni a játékosokat. U14-ben az edzőnek az a legfontosabb, hogy a csapata bajnokságot nyerjen, beteszi előre a langalétát, aki termeti előnyét kihasználva megnyeri a meccseket, majd két év múlva, amikor a többiek utolérik a növésben, már egy NB III-as kosárlabda csapatban szedi a lepattanókat.  Hagyni kellene a tehetségek kibontakozását, hagyni, hogy a gyerekek lelkileg, szellemileg, technikailag fejlődjenek.

Orbán Viktor sofőrje és a Trabant

Mi lenne az a poszt, ahol a legtöbbet tudnál segíteni a magyar futballnak?
- Orbán Viktor sofőrjeként tudnék a legtöbbet segíteni... Példaértékű, hogy a miniszterelnök úr a szívén viseli a magyar foci sorsát, rengeteget tesz érte, de sokkal látványosabb fejlődést lehetne elérni minden területen, ha megfelelő szakemberek vennék körül. Sofőrként sokat lennék vele, és át tudnám adni azokat szakmai tapasztalatokat, amelyekkel gazdagabb lettem az elmúlt évtizedekben. Viszont, ha teljesen komolyan szeretnék válaszolni a kérdésre, akkor azt mondanám, hogy négy-öt olyan szakemberrel, akik lenyomtak pár évet a profi világban, biztosan tudnánk segíteni az MLSZ-nek a meglátásainkkal, tapasztalatainkkal, ötleteinkkel. Ami most zajlik itthon, az picit az előző rendszer autógyártására emlékeztet, vagyis nem a minőségre, hanem a mennyiségre megyünk. Legyártottak évente mondjuk 600 ezer Trabantot, elárasztották vele a keleti blokkot, de minek? Most mi is Trabantokat gyártunk.

Amikor itthon szóba kerül a neved, általában mindenki megjegyzi, hogy remek szakember vagy a saját területeden, de úgy látják, hogy a magyar foci már kevésbé érdekel. Igazuk van?
- Ezt miből látják?

Mondjuk abból, hogy norvégok elleni pótselejtező időpontjában inkább elmentél moziba….
- Mondhattam volna, hogy láttam a meccset, de én inkább őszinte voltam. Nem sok esélyt adtam a válogatottnak, de természetesen nagyon boldog voltam, hogy sikerült kiharcolni az Európa-bajnoki részvételt. Az Eb-n pedig már egy mérkőzést sem hagytam ki. Lehet, vannak, akik megkérdőjelezik a magyarságomat. Az tény, hogy nem szoktam a Nemzeti Múzeum lépcsőjén a Nemzeti dalt szavalni, de azt csak én tudom például, hogy mit éreztem ’84-ben az Ifi Eb döntőjében 80 ezer szovjet szurkoló előtt a Himnuszt hallgatva és mekkora boldogságot okozott a győzelem.

Mi a véleményed a hazai labdarúgásban kirajzolódó német vonalról? A szövetségi kapitány német, a segítői a különböző területeken németek, a Ferencváros és a Vasas vezetőedzője is német.
- Bernd Storcktól nem lehet elvenni a tavalyi remek Eb-szereplést. Kiválóan felkészültek a tornára, kihasználták, hogy egy hónapot közösen dolgozhattak a kerettel, és ahogy az eredmény is bizonyítja, jó munkát végeztek. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ami azóta történik a válogatottal, az nem egy diadalmenet.

Az andorrai vereséggel tulajdonképpen lerombolta a saját nimbuszát. Nem nagyon látom a fejlődést a válogatott játékában, inkább visszafejlődést érzek. Meggyőződésem, hogy túl sokáig már nem lesz magyar kapitány, viszont távozásával egy akkora lyukat hagy majd maga után, amelyet követően nagyon nehéz lesz újra elkezdeni az építkezést. 

Ugyanakkor a stábjához tartozó Holger Gehrke a kapusedzői posztra jó választás volt, régóta ismerem, kiváló szakember. Ugyanez igaz Jörg Danielre is, aki a magyar edzőképzésért felel egy ideje. Thomas Dollról is inkább pozitív véleményem van, hátránya, hogy nem túlságosan halad a korral, ennek ellenére a német edzők között ott van a középmezőny alján. Michael Oenninget szakmailag erősebbnek érzem, dicséretes, amit a Vasassal elért az előző szezonban.

Németországban milyen visszhangja volt a mieink andorrai vereségének?
- Túlzás lenne azt mondani, hogy megrengette a német sajtót. Storck a német fociban nem különösebben volt tényező, ezért kevesebbet foglalkoznak vele. Amikor eldőlt, hogy Dárdai Pali nem tudja folytatni a válogatott kispadján, egy rossz pillanatában őt ajánlotta maga helyett….

A Herthával két egymást követő szezonban EL-indulást jelentő helyen végeztetek, amit kevesen gondoltak volna. A sikereknek köszönhetően Dárdai Pál egyre népszerűbb. Szerinted lehet belőle igazi sztáredző?
- Ő a jelen kor vezetőedzőjének a prototípusa. Folyamatosan képezi magát, halad a korral, nyitott az újításokra és nem mellékesen eredményes. Egy karakteres edzőről beszélünk, akit soha nem fognak maguk alá gyűrni a játékosok. Ha a fejlődése töretlen lesz, akkor léphet szintet Németországon belül, de azt sem tartom kizártnak, hogy valamelyik másik topligában felfigyelnek rá. Most egy valamiben vagyok biztos: meggyőződésem, hogy lesz még a magyar válogatott szövetségi kapitánya.

PRIVACSEK ANDRÁS