Nagy Ádám, a Bologna labdarúgója nyilatkozott telefonon a Digi Sport Seria A gólösszefoglalójában.

A 21 éves játékos először a hétvégi, Napoli elleni mérkőzésről és gólpasszáról mesélt.

- Felemás érzéseim vannak a meccsel kapcsolatban, de leginkább szomorúan jöttem el én is. A gólpasszra kitérve, szerintem gyakorlatilag nem is igazán minősül annak. Ezt azzal tudnám kiegészíteni, ha mondjuk kapus lennék, és kipasszolnám a belső védőnek, aki végigcselezné az egész pályát és berúgná egyedül. Ez inkább a gólszerző érdeme.

Nagy Ádámot ezután arról faggatták, mi volt a taktikai feladata a találkozón.

- Ez a mérkőzés egy speciális helyzet volt. Az lett volna a szerepköröm, hogy próbáljam megnehezíteni Jorginho játékát, és emiatt úgy éreztem, nagyon arra koncentráltam, hogy mint egy pióca, rajta legyek. Ezúttal 4-4-1-1-es felállásban játszottunk, és én voltam az ék mögött. Egyébként általában 4-3-3-as hadrendben lépünk fel, olyankor én középen játszom, ami szerintem egyáltalán nem áll távol tőlem. A Napoli ellen támadó középpályást játszottam, és nagyon jól éreztem magam.

A játékos mesélt az atmoszféráról és arról, hogy volt-e bennük feszültség a Napoli oroszlánbarlangjában.

- Az első félidőben kicsit az egész csapat meg volt illetődve. Érdekes, azt gondoltam, nem lesz már ilyen, de kicsit én is éreztem ezt. Libabőrös érzés, amikor vége volt a melegítésnek és mentek le a Napoli játékosai az öltözőbe, akkor ugye mindenki tapsolt, amikor mi mentünk le, akkor pedig mindenki „fújolt” és dobáltak minket üvegekkel. Ettől nyilván nem kell megijedni, csak ezzel még nem találkoztam, ez nekem is új volt.

Szóba került, hogy érzi magát Nagy Ádám Bolognában.

- Összességében azért örülök, mert tényleg tiszta szívből mondhatom, jó döntést hoztam, amikor ideigazoltam. Érzem, és nagyon örülök annak, hogy a csapat befogadó. Persze természetesen harc van a pozícióért, de jó értelemben. A pályán szemtől szemben küzd meg a játékos a helyéért, és nem lehet azt érezni, hogy esetleg az embert a háta mögött próbálják rosszindulatúan fúrni, ez egy nagyon pozitív dolog. Nagyon fontos az olasz nyelv. Szerencsére mindenki tud angolul, de az mindenféleképpen egy jó pont, ha az ember beszél olaszul. Járok tanárhoz, pontosabban a tanár jár hozzánk edzés után, hetente háromszor.

A középpályást a lecseréléseiről is kérdezték.

- A lecserélésem főleg taktikai megfontolásból történt. A Torino ellen nem tudom az okát, arról nem szeretnék butaságot mondani. A Napoli ellen miután megszereztük az egyenlítő találatot, a csere abszolút taktikai gondolat lett volna, ami sajnos, így utólag tudjuk, nem vált be. A meccsek után le szoktunk ülni, és közösen megnézzük a meccs összefoglalóját, Donadoni a csapat előtt mindenkire egyénenként kitér, hibákra, jó és rossz helyezkedésekre. Az egyéni beszélgetések nem jellemzőek, olyan nincs, hogy például leülnénk, és elmondja, hogy ezért cserélt le vagy azért.

 Nagy Ádám előretekintett a következő, Sampdoria elleni mérkőzésre.

- Bízom benne, hogy játszani fogok. Fáradtságról nem lehet beszélni, hiszen a szezon elején vagyunk, tehát nem indokolt, hogy az edzőnk emiatt forgassa a csapatot. Persze a taktikai dolgok mindig beleszólhatnak, de majd meglátjuk. Az ilyen mérkőzéseket kell megnyernünk ahhoz, hogy az idény végén a középmezőny felső részébe odaérhessünk.