– Voltam már vidámabb – vallotta meg Marco Rossi a molcsapat.hu-nak a két Nemzetek Ligája-mérkőzést követően. – Elég régóta vagyok már a futballban, hogy tudjam, egy hullámvasút a játék. El tudom fogadni, ha nem nyerünk, és bár én mindig győzni akarok, egy vereséggel is meg tudom kötni a békémet. De nagyon nem mindegy, hogyan veszítünk.
Az olasz szakember gyorsan leszögezte, a bosnyákok elleni meccs miatt nem tud szemrehányást tenni a játékosainak, sőt nagyon büszke rá, hogy a csapat mentálisan túl tudta tenni magát az alig néhány nappal korábban beszedett csúnya pofonon. Vagy ahogy a kapitány kérte a meccs előtt: tökösek voltunk.
– Megtettük, amit megtehettünk a győzelemért. Nemcsak irányítottuk, domináltuk is a mérkőzést, mindenki tette a dolgát, de sajnos vannak olyan napok, amikor nem akar bemenni a labda a kapuba. Úgy diktáltuk a ritmust, ahogy terveztük, és nagyon keveset engedtünk Boszniának. Dénesnek nem is kellett nagy védést bemutatnia, miközben a másik kapus hőssé vált. A múltban többször támogatott minket a szerencse, mostanában - és az alá az Eb is odatartozik - azonban kifejezetten balszerencsések vagyunk.
Hozzátette, pontosan tudja, hogy a futball legfontosabb, sőt tulajdonképpen egyetlen fontos mérőszáma a végeredmény, és dühös is a pontvesztés miatt. De azt is tudja, hogy a játékosai még nála is dühösebbek.
– Láttam a fiúkon azt a győzelmi vágyat, ami nagyon hiányzott Németországban. Egészen más mentalitással, más lelki állapotban léptünk pályára Bosznia ellen, egy szavam sem lehet erre az aspektusra. Taktikailag is jó meccset hoztak le a fiúk, nyertük az egy az egy elleni helyzeteket, jól támadtunk vissza, és hosszú labdákra kényszerítettük a bosnyákokat, pontosan úgy, ahogy terveztük. Nem úgy, mint Németországban
– sóhajtott nagyot.
Három nappal a bosnyákok elleni meccs előtt a magyar válogatott a Rossi-éra legsúlyosabb vereségébe szaladt bele Düsseldorban.
– Kulcskérdés az időzítés, nagyon fontos, hogy mindenre megtaláljuk a megfelelő pillanatot, én pedig rossz momentumot választottam. Talán nem is voltam elég tiszta és érthető az utasításaimban, és mivel minden az én felelősségem, természetesen vállalom a részemet a kudarcból. Ahogy a játékosok is a sajátjukat, amiért a második gól után úgy összezuhantunk, ahogy szinte soha korábban. Azt az agresszív letámadást kértem a csapatomtól, amit az első 20-25 percben mutattunk, sőt Füllkrug gólja után is meccsben voltunk. De kiderült, hogy ezt a fajta nyomást nem tudjuk elég ideig fenntartani ahhoz, hogy egy Németországhoz hasonló erősségű csapatot zavarba tudjunk hozni.
Vannak játékosaink, akik képesek topligás tempóban tenni a dolgukat egész meccsen át, de sajnos ez nem mindenkire igaz. Ahogy korábban is mondtam, tisztában voltam a kockázattal. Tudtam, hogy több egy az egy elleni helyzetbe fogunk így kerülni, mint az megszokott, és mivel az ellenfélnél klasszisok játszanak, az sem volt kérdés, hogy fogunk gólokat kapni. Ez már csak azért is valószínű volt, mert ahhoz, hogy ez a játékrendszer működjön, mindenkinek tökéletesen tisztában kell lennie a feladatával, ennek az elsajátításához kell idő.
A szövetségi kapitányok dolga azért nehéz - vagy éppen könnyű, kapitánya válogatja -, mert kész játékosokat kapnak. Olyan fizikai állapotban vannak, amilyenben. Arról nem is beszélve, hogy vannak, akiknek játékpercek is hiányoznak, és ezekre sajnos semmiféle hatásunk nincs.
Rossi kiemelte, aki nézi a futball legmagasabb szintjét, a Bajnokok Ligáját és az Európa-bajnokságot, az láthatja, hogy a legjobb csapatok mind ugyanarra törekszenek: az ellenfél kapujához minél közelebb labdát szerezni. Nagyobb szerepet kap az egy az egy elleni játék, a játékosok agresszíven támadják a labdát, és folyamatosan nyomás alatt tartják az ellenfelüket.
– Ha fejlődni akarunk, nekünk is meg kell próbálnunk minél korszerűbb játékot felvenni, még ha ez kockázatos dolog is. Nem vezet előre más út, egy helyben állunk, vagy megpróbálunk haladni. Egy ilyen vereség után, mint a düsseldorfi, valamit azonnal tenni kell. Sokkhatás ért minket, újra be kellett bizonyítanunk magunknak, hogy képesek vagyunk diktálni a ritmust, megnyerni a párharcokat és küzdeni az utolsó pillanatig. Boldog és elégedett vagyok, mert ezt a feladatot teljesítettük, ezért különösen bosszantó a pontvesztés. Az elitmezőny ellen amúgy is sokat kell védekeznünk, ellenük óvatosabban fogunk a jövőben a saját játékunkhoz nyúlni, de a legfontosabb célról nem vagyok hajlandó lemondani: agresszívebb, fizikálisabb játékot kérek a csapatomtól, és azt, hogy minél feljebb szerezzen labdát. Meglátjuk, amit meg kell látnunk a következő időszakban.
Nagyon fontos meccseket fogunk játszani erős csapatokkal, így a vb-selejtezőkig már tudni fogjuk, megvan-e az önbizalmunk, az erőnk, a sebességünk és a kitartásunk a feladathoz. Tisztában vagyunk vele, hogy ha nem előzzük meg a bosnyákokat, azzal akár elúszhat a világbajnoki rájátszás, ezért is mondom azt, hogy a zenicai meccs lesz a legfontosabb. Nagyon nehéz dolgunk lesz, ott nagyon nehéz győzni, nekünk mégis meg kell vernünk őket.
Hangsúlyozta azonban, hogy a vb-selejtezőkkel még ráérünk foglalkozni, ahogy az ő jövőjével is.
– Olvastam, hallottam én is mindenféle híreket, ezért szeretném leszögezni: nem vagyok az a fajta, aki egy nehéz helyzetben magára hagyja a csapatát.
Jobbá akarom tenni a magyar válogatottat, mert egy nagyszerű utazáson vagyunk, és még nem értük el a plafont. Sok nagy siker vár még erre a csapatra, ebben biztos vagyok. Másrészt élő szerződésem van, és amíg a munkaadóm nem mondja fel, én tiszteletben kívánom tartani. Szeretném minél jobban végezni a munkámat, és az eddigi eredmények azt bizonyítják, hogy nem mutatok rossz irányt. A kapitányi poszt egy bizalmi pozíció, de a futballban nagyon gyorsan változnak a dolgok. Ezt minden edzőnek észben kell tartania! Úgy gondolom, a távozásomról szóló szóbeszéd egy félreértésen alapul.
Az Eb-kiesés, főleg a módja nagyon megviselt, de amikor azt mondtam, át kell gondolnom a dolgokat, nem a kapitányi posztra céloztam. A csapatunk játékát, a korlátainkat, illetve azok áttörésének lehetőségét kellett fontolóra vennem, és ezt is tettem. Nem mentem el akkor sem, amikor Angliából kerestek, és akkor sem, amikor egy vagyont ajánlottak más országból. Szeretem ezt a feladatot, és ha azt is mondtam, hogy nem élveztem az Eb egy percét sem, még mindig azt érzem, hogy nem értünk a csúcsra. Van még feljebb, és az én feladatom megtalálni, hogyan lehet oda eljutni. Ez megtisztelő, közben nagy felelősség, és óriási kihívás. Bolond lennék lemondani róla – zárta a gondolatait a kapitány.
