Varga Barnabás: – Az első félidőben kifejezetten jól játszottunk, az edzőnk jó taktikát talált ki, működött még a második félidőben is, de 2-0-s előnyben el is fáradtunk kicsit. De azért mégiscsak a Fiorentinával játszottunk, nyilvánvaló volt, hogy hazai pályán a hajrában be fognak szorítani minket. Sajnáljuk, hogy a 90. perc után tudtak kiegyenlíteni. Ahogy megszereztük a labdát, sokszor le tudtuk őket kontrázni, az első félidőben több helyzetünk is volt, de a másodikban is akadtak lehetőségek, volt egy kapufánk is.
Mindig hiányérzet van az emberben, ha hosszabbításban hagy itt két pontot. A meccs előtt aláírtuk volna az egy pontot, de utólag kicsit csalódott egy kicsit az ember.
(M4 Sport)
Dibusz Dénes: – Amióta Vargát leigazoltuk, van olyan "teteje a csapatnak", akit bátran meg lehet játszani. Tudtuk, hogy a Fiorentina magas letámadással játszik, így variálni kellett, hogy nekik se legyen mindig egyértelmű, hogy Barnira rugdossuk fel a labdát. Érezhető volt, hogy ez jól működik, jól meg tudta tartani a labdákat, vagy tovább tudta csúsztatni és ezáltal elkerültük a veszélyzónában való labdavesztéseket is, ami azért néhányszor megtörtént a meccs folyamán. Úgy gondolom, hatvan percig jól nézett ki a játékunk, tempóban, intenzitásban és játékminőségben teljesen felvettük a versenyt a Serie A egyik legjobb csapatával.
A vezetőedző is elmondta, hogy sajnos valószínűsíthető, hogy 90 percen keresztül nem fogjuk bírni, hiszen kevesebbet volt nálunk a labda, sokat kellett labda ellen dolgozni, így nagyon nehéz volt ezt végig bírni. Megtettük, ami tőlünk telt, mindenki csúszott-mászott, de az utolsó 20-25 percben nagyon sok meleg szituáció volt, aminek bármi lehetett volna a vége, többször is csak centikkel kerülte el a labda a kaput, több lövést is csak szemmel védtem, nem nagyon lehetett velük mit kezdeni.
Szerencsére többször is a kapufa külső oldala mellé helyeztek és nem lett belőlük gól. Érezhető volt, hogy a cseréik után nagy nyomást helyeztek ránk, olyan minőséget tudtak becserélni, akikkel tudtak emelni a játékuk tempóján és minőségén. (M4 Sport)
Sigér Dávid: – A mérkőzés előtt úgy éreztük, hogy nagyon lazák, nagy önbizalommal jöttek a hazai meccsükre, minden mozdulatukból, tettükből ez látszott. Azt beszéltük, hogy ez egy nagyon jó alkalom arra, hogy meglepjük az ellenfelet. Papíron ők voltak az esélyesek, érződött az a minőség, amit képviselnek, de azt éreztem az első félidőben, hogy mi vagyunk a veszélyesebbek és az történik a pályán, amit mi akartunk, annak ellenére, hogy nekik is voltak lehetőségeik. Az első félidőt bármikor aláírnám. A második félidőben éreztem azt, hogy elfogyunk, olyan minőségi játékosokat tudtak behozni szélre és középpályára is, hogy onnantól kezdve megváltozott a játék, amíg mi fáradunk bizonyos pozíciókban, ők tudnak gyorsítani a játékon. Amikor fáradtunk, nem mindig ült az, hogy feljebb megyünk és megpróbáljuk megnyerni a párharcokat. Akkor úgy döntöttünk, hogy nem toljuk fel a védekezést, akkor pedig már nagyon magunkra húztuk őket, jöttek folyamatosan a beadások a szélekről, amit már nagyon nehéz levédekezni.
De én még mindig azt mondom, hogy simán le lehet, ilyenkor lehet hőssé válni, egy kicsit dörzsöltebbnek kell lenni. Azt az embert kell nézni, aki ott van mellettünk és aki gólt szerezhet, egy picit gengszternek kell lenni, és amikor a labdával találkoznak, akkor ütközni egyet. Lehet, hogy nem nyerem meg a párharcot, de nem tud felugrani. Nyilván ez nagyon nehéz, gyakorolni kell, nagy nyomás alatt voltunk, de ezért van egy kicsit hiányérzetem, mert nagyon sokat tettünk érte és le is zárhattuk volna a mérkőzést egy harmadik góllal.
(M4 Sport)
