Szoboszlai Dominik pályafutása Magyarországról Ausztrián és Németországon keresztül vezetett Angliába vezetett. David Lynch, a liverpooli thisisanfield.com szurkolói portál szerzője a Vörösök 8-as számú játékosának korábbi edzőivel beszélgetett a középpályásról egy exkluzív és igencsak átfogó anyagban - ebből idézünk az alábbiakban.
"Mindig is hitt abban, hogy nagy játékos lesz belőle"
Szoboszlai korábbi salzburgi és lipcsei edzője, az amerikai Jesse Marsch úgy foglalta össze a magyar középpályás személyiségét, hogy Szoboszlai mindig is "az arroganciával határos magabiztosság" birtokában volt. Az amerikai edző szívesen emlékezett vissza a 18 éves "Szobóval" történt első találkozására, miután 2019-ben kinevezték a Red Bull Salzburg mesterévé, és felidézte azt is, hogy lenyűgözte a fiatal játékos, akinek figyelemre méltó tehetségét csak a saját meggyőződése múlta felül, amely szerint a tálentumának megfelelő karriert is épít magának. Ez a magabiztosság a cikk szerint egyértelműen jó szolgálatot tett Szoboszlainak az Anfieldre költözésnél is.
- Beszéltem Szobóval egy kicsit korábban már, úgyhogy picit ismertem már, de az első nap, amikor megjelentem, akkor láttam rajta, hogy komoly önbizalma van.
Ez már-már az arrogancia határát súrolta, de ő egyszerűen csak hisz magában, és mindig is hitt abban, hogy nagy játékos lesz belőle. Vonzódom az ilyen személyiségekhez, szeretem az olyan srácokat, akikben van egy kis arrogancia.
Németország és Ausztria kicsit más, de a német nyelvben van egy szó, a 'demütig', és ez alázatot jelent. És ha valaki olyasmit mond valakinek, hogy 'maradjon szerény', az sértésnek számít, mert a németek nem szeretik az arroganciát. De én más vagyok, én amerikai vagyok! Szóval azonnal megtetszett a személyisége. Még fiatal volt, egy kicsit éretlen, és még szüksége volt némi útmutatásra, hogy hogyan használhatja az önbizalmát, hogy az játékosként is hasznára váljon. De láttam őt játszani az előző évben, nagyon megkedveltem, és úgy gondoltam, hogy nagy jövő áll előtte - fogalmazott Marsch.
Szoboszlai pályafutását elemezve természetesen szóba kerül Szoboszlai édesapja, Szoboszlai Zsolt, az egykori profi labdarúgó, aki hazájában, Magyarországon és az osztrák alacsonyabb osztályokban is játszott, és a családot jól ismerők neki tulajdonítják fia jelentős önbizalmának kikovácsolását. Szülővárosában, Székesfehérváron emlékeznek arra az írás szerint, hogy Dominik szigorú környezetben nőtt fel, ami nagyban köszönhető volt édesapja eltökéltségének, hogy saját pályafutását a fiáé mindenképpen túlszárnyalja. Szóba került az a már köztudott történet, hogy Szoboszlainak a szükségesnél kisebb cipőt kellett viselnie, hogy ügyességét fejlessze, de az már kevésbé ismert szál is, hogy ritkán kapott engedélyt baráti társaságba járni gyerekként, sokkal inkább az edzésekre kellett fókuszálnia.
Édesapja komoly elszántsága pedig odáig vezetett, hogy fiát kivonta a hagyományos magyar utánpótlásrendszerből és ahelyett, hogy egy újabb hazai akadémiát keresett volna Dominiknak, inkább úgy döntött, hogy megalapítja a sajátját, a Főnix Gold FC-t, szigorú kiválasztási kritériumokkal és a kisebb csoportok edzésére összpontosítva, ezáltal is erősítve az edzők és játékosok közötti személyes kapcsolatokat. Szoboszlainak pedig az édesapja akadémiáján elért eredményei hamarosan nemzetközi szintű elismerést hoztak.
"Tudta, hogyan kell túlélni az idősebb játékosokkal szemben"
Szoboszlai 15 évesen került először Michael Boris látókörébe, aki akkoriban a magyar U19-es válogatottat irányította, majd később az U21-es nemzeti csapat élére állt.
- Bernd Storck volt a magyar szövetség sportigazgatója, és azt mondta: 'Meg kell nézned ezt a fiatal srácot'. Két héttel korábban az U17-esekkel játszott, én pedig az U19-esekkel elvittem Örményországba. A második meccsen néhány percre bejött, és innentől kezdve egyértelmű volt, hogy ha én leszek az U21-esek edzője, akkor minél hamarabb fel kell őt vinnem oda. Neki idősebb srácokkal kellett együtt játszania, mert az U17-eseknél nagyon látszott rajta, hogy más, mint a többiek. A beadásai, a szabadrúgásai, a technikai tudása elképesztő volt, illetve ma ő az egyik olyan srác, aki a legtöbbet fut a Premier League-ben, de ez már a fiataloknál is jellemző volt rá. Normális esetben egy tipikus 10-es számú játékos nem védekezik, és inkább előrefelé játszik, de ő mindent megtett ezen a területen is, pedig támadó pozícióban játszott.
Boris hozzátette, hogy a nyilvánvaló képességei mellett Szoboszlai már ekkor is a rá jellemző magabiztosságot mutatta, és megpróbálta átvenni a felelősséget idősebb csapattársaitól is.
- Voltak olyan játékosaink, mint Gazdag Dániel, aki most már a felnőtt válogatottban játszik, és nagyon sikeres pályafutása lett, szóval sok jó középpályásunk volt. De Dominik minden szabadrúgásnál odament a labdához és lőni akart!
El kellett neki magyaráznom, hogy van egy sorrend, és hogy előbb az idősebb játékosnak kell megpróbálnia, aztán ha nem jó, akkor megteheti. De volt, hogy egy kicsit "rosszalkodott" - pozitív értelemben. És persze lehetett látni már ekkor is a minőséget a szabadrúgásaiban. Van egy csipetnyi negatívum az arrogancia szóban, de nekik volt önbizalma, megfelelő önbizalma, és tudta, hogyan kell túlélni az idősebb játékosokkal szemben
- fogalmazott a német szakember, aki később, az NB I-ben az MTK és a Vidi szakvezetője is volt.
"Nagyon-nagyon okos volt - egy zseni"
Mielőtt Szoboszlai a Red Bull Salzburghoz került volna, 12 hónapot eltöltött az MTK Budapest utánpótlásában is, ahol Székely Zsolt akadémiai szakmai igazgató testközelből láthatta a fejlődését, miután évekig hallott "a csodagyerekről". És mondhatni megdöbbentették a látottak.
Nagyon-nagyon okos volt - egy zseni! - emlékezett vissza Székely. - Tudta, hogy ki a jó játékos és ki nem, és soha nem adta oda a labdát olyannak, aki nem volt elég jó neki. Néha, ha látta, hogy van egy jó játékos, aki gólt szerezhet, akkor nem elé, hanem egy kicsit mögé passzolta a labdát, hogy az újra visszaadja a labdát, és akkor ő gólt szerezhet.
Székely egy olyan történetet is elmesélt, amely jól érzékelteti, mennyire domináns volt Szoboszlai a pályán.
- Az U17-esekkel bajnok lett, de az U16-osoknak volt egy utolsó meccsük, amit meg kellett nyerniük, hogy ők is bajnokok legyenek. Így visszatért hozzájuk, hogy segítsen a csapatnak. Négy gólt lőtt és három asszisztot adott, amikor 8-0-ra nyertünk. Ő egy ilyen futballőrült srác - mondta a szakember, aki kitért arra is, hogy azért Szoboszlainak is megvoltak a gondjai fiatal korából adódóan.
Néha az volt az érzésem, hogy nem dolgozik elég keményen. Volt olyan meccs, amikor elégedetlen voltam vele, és beszéltem az édesapjával, aki szintén dühös volt, hogy nem eléggé akar. Beszéltem Dominikkal és mondtam neki, hogy ha nem dolgozik keményebben, akkor a kispadra ültetem, még a saját korosztályában is. Aznap jól edzett, másnap fantasztikusan játszott, és még aznap este küldött nekem egy sms-t: "Erre gondoltál, Zsolt?".
Mentálisan nagyon erős volt mindig is. Tudta, hogy mit kell tennie, és meg is tette. Hogy őszinte legyek, az édesapja mindig mögötte állt, mindig elmondta neki, hogy mit kell tennie. Szóval szerintem a sikerének nagy része az édesapjának köszönhető.
Jött a kattanás!
Jesse Marsch arra is visszaemlékezett, hogyan kellett időnként "megküzdenie" Szoboszlaival azt követően, hogy Salzburgba került.
Kezdetben, amikor kritikus voltam vele szemben, nem akart meghallgatni. Rengeteg egyéni videózást tartottam vele, szinte minden edzésen, szinte minden meccsen. Leültünk és beszélgettem vele, mert az ilyen fiatal, tehetséges játékosoknál minden arról szól, hogy segítsük őket a lehetőségeik kibontakoztatásában és egy gyorsított tanulási görbét hozzunk létre. Aztán jött 'a kattanás', amikor elkezdik megérteni, hogy pontosan mire van szükségük, egyszerre csak lesújt rájuk a felismerés, és akkor elindulnak a megfelelő úton.
Az elején volt, hogy Szobó azt mondta: 'Igen, ez nem a legjobb példa...'. De ő és én jó és bizalmas kapcsolatot ápoltunk, én pedig folyamatosan arra ösztönöztem, hogy többet tegyen, legyen jobb, játsszon keményebben, ne elégedjen meg azzal, ami van. És végül ez tényleg bejött neki.
Ez az említett felismerés vagy "kattanás" is eredményezte azt, hogy Szoboszlai valósággal berobbant, a Salzburgnál és Lipcsében eltöltött ideje alatt négy osztrák Bundesliga-győzelmet, három Osztrák Kupát és két Német Kupát is nyert, megalapozva álmai átigazolását, a Liverpoolba költözését.
Arrogancia? "Haaland ugyanilyen!"
Ahol máris sokszor példaképével, Steven Gerrarddal hasonlítják össze, "ami - hihetetlen módon - jogosnak tűnik" - fogalmaz a cikk. "A fáradhatatlan futása, a középpályán történő erőteljes mozgása és a megállíthatatlan távoli lövései minden bizonnyal ismerősek lehetnek - bár a skót akcentusán talán még dolgoznia kell" - tréfálkozik a szerző. "De a legmeglepőbb Gerrard-vonás, amit Szoboszlai eddig mutatott, az a nyomás alatt való boldogulás képessége, ami talán nem meglepő egy olyan játékostól, akit mindössze 22 évesen kineveztek hazája válogatottja csapatkapitányának" - teszi hozzá.
Marsch szerint azonban Szoboszlai nem csak Gerrardhoz hasonlítható, de egy másik magasan jegyzett sztárral is, aki szintén nemrég vette be a Premier League-et...
- Szobó mindig is hitt magában és abban az elképzelésben, hogy a világ legnagyobb klubjaiban fog játszani, és ő lesz a legjobb játékos ezekben a csapatokban. Ez mind az önbizalmának és az önmagába vetett hitének a megnyilvánulása.
Egyesek ezt arroganciának tekinthetik, de Erling Haaland ugyanilyen. Ez azért érdekes, mert Erling és Szobó nagyon jó kapcsolatot ápoltak Salzburgban, és szerintem sokat tanultak egymástól. Mindkettőjükön láttam, hogy a világ legjobb játékosai közé fognak tartozni, mert lelkesedésük, tehetségük, hitük, elkötelezettségük, munkamoráljuk, igazi fejlődési vágyuk van.
Az elképzelésük más volt, mint a legtöbb játékosé - mondta az amerikai tréner.
Mi állhat még Szoboszlai előtt? - "Világuralom"
A cikk zárásaként szóba került az is, mi állhat még Szoboszlai előtt? "Azok szerint, akik a legjobban ismerik Szoboszlait: világuralom" - szól a válasz.
Boris így fogalmazott ennek kapcsán:
- Két-három évvel ezelőtt, amikor Ausztriából Németországba költözött, megkérdezték tőlem, hogy milyen jó játékos lehet belőle. Azt mondtam akkor, hogy a német Kai Havertzhez képest erősebb és jobb, és ez azért van, mert ilyen munkabírása van. Képes a 10-es poszton játszani, kevesebb védekező munkával, de a 8-as poszton is lehet vele játszani, és ott egy igazi melós feladatot is el tud látni. Ezzel együtt elképesztő technikája is van, és a távoli lövései is hihetetlenek, nem is beszélve a szabadrúgásairól. De megvan a kellő munkás mentalitás is benne, és szerintem ez így tökéletes.
Marsch szerint is fényes jövő áll a magyar középpályás előtt.
- Korábbi interjúkban már mondtam, hogy tehetség tekintetében nem túl nagy a különbség közte és Erling között. Különböző posztokon játszanak, és más-más hatással vannak a játékra, de fizikailag képesek mindketten dominánsak lenni.
Szobó a technikájával és a futballintelligenciájával pedig egészen kiemelkedő. Nagyon belejött, de amikor látom őt játszani, még mindig látom, hogy sok apróság van, amit jobban tudna csinálni, és úgy gondolom, hogy fejlődni is fog, és egyre jobb lesz, ahogy egyre többet játszik
- fűzte hozzá Szoboszlai volt edzője.
Szoboszlai eddigi karrierje számokban:
