A Ferencvárosban 2009 és 2011 között védett Justin Haber adott interjút az M4 Sportnak, ebben ferencvárosi korszaka emlékezetes élményeiről és mai - igencsak színes - elfoglaltságairól is beszélt. Haber felelevenítette második zöld-fehér tétmeccsét is, ami rögtön egy derbi volt.
Az ősi rivális Újpest stadionjában léptünk pályára, képzelheti… Hirtelen azt sem tudtam, hova keveredtem. Vegyes érzéseim vannak arról a mérkőzésről, hiszen kikaptunk, de megtiszteltetés volt, hogy szerepelhettem a derbin.
- (...) Karrierem csúcspontja a Ferencváros. Minden játékos álma, hogy olyan csapat tagja lehessen, amelynek lenyűgöző történelme van. Azzal, hogy a klub játékosa lehettem, válóra vált az álmom. A szurkolók és a csapattársaim is imádtak és én is őket.
Hogy mi volt a legemlékezetesebb pillanat számára?
„Amikor kétezer-tizenegyben bronzérmet szereztünk a bajnokságban, ezzel pedig elindulhattunk az Európa Liga selejtezőjében. Úgy érzem, kivettem belőle a részem, a tavaszi szezonban a címvédő Debrecen ellen a meccs legjobbjának választottak, az én védéseim is kellettek az 1-1-es döntetlenhez. A Fradinál minden meccs egy döntővel ért fel, főleg, hogy abban az időben volt a tulajváltás. Külön öröm, hogy noha a fél csapatot kicserélték, engem megtartottak. Úgy érzetem, nemcsak egy játékos vagyok, hanem a család része. Időközben a barátom, André Schembri is hozzánk szerződött. Ő olyan, mintha a kisöcsém lenne, hetente, kéthetente felhívjuk egymást, gyakran szóba kerül a Ferencváros is.
Nemcsak a Ferencváros, maga a futball iránti szeretete is rendületlen, hiszen 43 évesen is aktív, a máltai élvonal mostani kiírásában kilencszer állt a Gzira United kapujában.
Néha a testem jelzi, hogy ideje lenne abbahagyni, de annak köszönhetem, hogy még mindig focizom, hogy fiatal korom óta keményen edzek, figyelek a pihenésre és helyesen táplálkozom. Nem tudom, mikor fejezem be, ameddig élvezem, addig csinálom.
Haber futballkarrierje és az étterme vezetése mellett tengerbiológiából is leviszgázott. Nem holmi hóbortról van szó, valósággal rajong a tengeri világért, a garázsában óriási akváriumokat tartott, tele különleges halfajokkal, azóta pedig Málta egyedüli halfarmját üzemelteti.
- Vörös sügért, farkassügért és egyéb halakat tenyésztek. Ezzel szeretnék a visszavonulásom után foglalkozni, edzőnek nem lennék jó. Hogyan telik egy napom? Ügyelek az akváriumokban lévő vízre, napi háromszor-négyszer etetem a halakat. Mindig kitalálok valamit, most éppen azt tanulom, hogyan lehetnek vegán halaim. Folyamatosan képzem magam, voltam már Amerikában, Chilében és Egyiptomban is különböző kongresszusokon – ecsetelte teljes beleéléssel a tengerbiológusként végző kapus, aki nemrég a polgármesteri címért is indult Florianában. Az interjú végén a kedvenc Fradi-történetéről sem feledkezett meg.
- A novemberi hidegben Paksra utaztunk. Máltaiként a jó időhöz voltam szokva, majd’ megfagytam. Dragóner Attila adott egy krémet, hogy kenjem be vele a lábam. Azt mondta, »Ne aggódj, jó sokat tegyél!«. Megfogadtam a tanácsát… Eleinte nem is volt gond, lejátszottuk a meccset, lezuhanyoztam, felszálltam a buszra, de a kenőcs hatása nem akart elmúlni. Úgy égett a lábam, hogy órákig hideg vízben kellett áztatnom…
A teljes cikk itt
