Aszfaltútépítő, Honvéd, Frankfurt, Olympiakosz, Bologna

Détári Lajos 1963. április 24-én született Budapesten, a mai Havanna-lakótelep helyén állt állami lakótelepen nőtt fel. Gyerekként az Aszfaltútépítő pályájára járt focizni, ahol hamar felfedezték és leigazolta a Budapesti Honvéd. Az élvonalban 18 évesen, a kispesti együttesben mutatkozott be, egy évvel később már állandó csapattag volt. A Honvédot 1984 és 1986 között úgy vezette sorozatban háromszor bajnoki címre, hogy közben ő maga mindannyiszor gólkirály lett az NB I-ben.

1987-ben külföldre szerződött, a német Bundesligában szereplő Eintracht Frankfurt légiósa lett. Egyetlen ott töltött idényét emlékezetes góllal zárta le, a Német Kupa döntőjében az ő hajrában szerzett szabadrúgásgóljával győzött csapata.

A Frankfurt akkoriban rekordnak számító összegért, 18 millió német márkáért adta el a görög Olimpiakosznak, ezzel ő lett a legdrágább magyar futballista.

Görögországban két évet töltött, és bár bajnokságot nem, de nemzeti kupát nyert. Több mint 30 góljának köszönhetően nagy közönségkedvenc lett, a klub athéni stadionjában a mai napig névre szóló széke van.

Pályafutását 1990-től Olaszországban folytatta. Két évig Bolognában, egy szezont Anconában, majd egy rövid ferencvárosi kitérőt követően a Genoa csapatában játszott, legnagyobb itáliai sikerét az jelentette, hogy a Bolognával negyeddöntőbe jutott az UEFA Kupában. 1994-től a svájci Neuchatel Xamax gárdáját erősítette, s még mindig a bajnokság egyik legjobbja volt, majd az osztrák másodosztályú St. Pölten, 1999-től Magyarországon a BVSC, aztán a Dunakeszi csapatában szerepelt. A már az edzői pályára készülődő klasszis utoljára a szlovák negyedosztályban szereplő Felsőpatony csapatában, 2001-ben lépett pályára.

Az utolsó magyar világklasszis, az utolsó vb-gól

A válogatottban is 10-es számú mezben játszó “Dömét” sokan az utolsó magyar világklasszisnak tartották. A címeres mezt 1984 és 1994 között 61 alkalommal öltötte magára és 13 gólt szerzett. A nemzeti tizeneggyel legnagyobb sikerét 1986-ban érte el, egyik vezére volt az 1986-os – máig utolsó – világbajnoki részvételt kiharcoló együttesnek. A vb-felkészülés során a brazilok felett a Népstadionban aratott 3-0-s siker alkalmával ő szerezte az első gólt.

De a lengyelek elleni szabadrúgásgólja is legendás:

A mexikói világbajnokságon aztán a Mezey György szövetségi kapitány irányította alakulat az első mérkőzésen megsemmisítő, 6-0-ás vereséget szenvedett a Szovjetuniótól, majd megverte Kanadát, de Franciaországtól 3-0-ra kikapott, így meglepetésre már a csoportkörben búcsúzott.

A Kanada elleni mérkőzésen Détári szerezte a második gólt, ezzel ő az eddigi utolsó magyar gólszerző a világbajnokságok történetében.

A világválogatottba hét, az Európa-válogatottba egy alkalommal hívták meg. Idehaza 1985-ben Az év játékosának választották meg, 1988-ban ő lett a Bundesliga legjobb külföldi játékosa, Görögországban és Svájcban is elnyerte Az év játékosa címet.

Nagyváradtól Máltáig

Edzői pályáját még aktív játékosként megkezdte, 2000-ben az FC Bihor Oradea csapatához írt alá. Trénerként azonban sokkal kisebb sikerrel szerepelt, tizenkét év alatt 19 csapat kispadján ült, de szerződését sehol nem töltötte ki, legnagyobb eredményének az számít, hogy a Szombathelyi Haladást 2003-ban feljuttatta az élvonalba. A válogatott vezetésében is megfordult, Bozsik Péter segítője volt 2006-ban, de a Máltán elszenvedett, történelmi kudarcnak számító Eb-selejtezőt követően az ő szerződését is felbontották.

“Mindenki Döméje” a magyar labdarúgás utolsó nagy klasszisai közé tartozik, bár a pályafutásából hiányzott az igazi sztárcsapat. Önéletrajza 2013-ban jelent meg. (MTI)