A magyar válogatott 1953. november 25-én világszóló sikert aratott, miután az „évszázad mérkőzésén” 6–3-ra legyőzte Angliát, amely ekkor már 90 éve veretlen volt (nem számítva a brit-szigeteki csapatok) hazai pályán.

Puskás Ferencék a legendás Wembley Stadionban szakították meg a „háromoroszlánosok” elképesztő szériáját. A Puskás Intézet a legendás győzelemre eredeti sajtófotókkal, különleges, a találkozóhoz kapcsolódó relikviákkal és az „évszázad mérkőzésének” összefoglalójával emlékezik a 6–3-as diadal 70. évfordulójára, illetve az idén 30 éves Magyar Labdarúgás Napjára.

November 25-ét a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) a londoni siker 40. évfordulóján, azaz 1993. november 25-én nyilvánította a magyar labdarúgás napjává. Azóta minden évben ezen a napon megemlékezünk labdarúgásunk legendás játékosairól és sportszakembereiről.

1953. november 26-án valószínűleg hiába került a Szabad Nép címlapjára Szodorai István Kossuth-díjas esztergályos lélegzetelállító csúcsteljesítménye tervének teljesítéséről, és bizonyára elsikkadt az is, hogy a diósgyőri Lenin Kohászati Művek nagyolvasztója az év legnagyobb napi termelését produkálta. Ezen a napon Magyarországot csak egyetlen dolog érdekelte az újságból, az, ami az utolsó oldalra került: a labdarúgó-válogatott előző napi 6-3-as győzelme Londonban. Még akkor is, ha a pártlap az 1950-es évek megszokott és a hatalom részéről elvárt stílusában a valóban hatalmas sportsikerből megpróbálta a lehető legnagyobb politikai előnyt kisajtolni. A Szabad Nép, amely amúgy általában kis terjedelemben foglalkozott a sporteseményekkel, egy egész oldalt szentelt a későbbi Aranycsapat diadalának.

"Sikerült. A magyar nemzeti válogatott beváltotta a hozzá fűzött reményeket, megfelelt dolgozó népünk szeretettel teli bizalmának: labdarúgóink 6:3 arányú nagyszerű győzelemmel megsemmisítették a kilenc évtizede eredménytelenül ostromolt angol hazai veretlenséget. (...) Labdarúgóink győzelme újabb dicsőséges állomása annak a sikerekkel teli útnak, amelyen a felszabadulás óta az egész világ elismerését kivívva, a magyar sport haladt" - írta a lap a mérkőzésről szóló beszámolójában. Az 1950-es években a sportesemények nem taktikáról és állóképességről szóltak; a kommunista államok sportolóinak győzelmei mind-mind az imperializmusra mért csapások és a szovjet rendszer magasabbrendűségének bizonyítékai voltak, ennek szellemében fogalmazott a Szabad Nép publicistája is december 3-án, tíz nappal a mérkőzés után: "A magyar tizenegy győzelmében mi nemcsak a nagy értékű sportsikert látjuk, hanem népi demokratikus rendszerünk, szocializmust építő hazánk erejét, annak a forradalmi változásnak a jelentőségét, amely életünk minden területén, a sportban is, gyors előrehaladást eredményez. A londoni siker azt bizonyítja, hogy sportéletünk fejlődése lépést tart országunk általános fejlődésével."

A magyar futballisták angliai vendégszereplésekor a rendszer legjobb áruját tette a kirakatba, s a játékosok nemcsak a hazai labdarúgást, hanem a friss népi demokráciát képviselték az imperializmus és a labdarúgás bölcsőjében. Az új és a régi világrend összecsapása megmozgatta a dolgozó népet Magyarországon és a világban, a játékosok lelkesedését, "önfeláldozó harci szellemüket" a dolgozó nép messziről áradó szeretete táplálta. "Emeljétek magasra a magyar nemzeti színeket, a szocializmus és a béke zászlaját!" - üzente a Pécsi Lokomotív távirata. "Vigyétek diadalra a Magyar Népköztársaság címerét!" - kérték a győrszemerei parasztok Bozsikékat. A magyar csapat vendégszereplése a Wembleyben tollat ragadtatott a brit munkásosztállyal is: "Özönlenek a legkülönfélébb levelek és táviratok a magyar csapat szállására Anglia minden részéből. Bányászok, textil- és acélgyári munkások küldik üdvözletüket levelükön keresztül, ha már anyagilag nincs módjukban - ahogy írják - a +mi drága magyar barátainkat+ a mérkőzésen is üdvözölni".

A Szabad Nép egy sheffieldi munkást, L. Hayerst idézi: "Engedjék meg, hogy szerdán másfél órán keresztül Önök ellen szurkoljak. Hiszen én angol vagyok, de egyébként csodálom a magyarok országépítő munkáját, és mindig lelkes örömmel tölt el, ha sikereikről hallok". Az egyszerű angol munkások mellett a teljes béketábor a magyaroknak drukkolt, magáénak érezte a győzelmet. "Szinte azt lehet mondani, hogy a magyar néppel együtt az egész albán nép ott ült a rádió előtt és hallgatta a nagy találkozó helyszíni közvetítését" - idézte a Szabad Nép december 1-jén a Zeri i Populli című lapot.

A lengyel Przeglad Sportowy "a népi demokrácia sportjának nagy eredményeként" üdvözölte a győzelmet, míg a bukaresti Sportul Popular az "új szellemű sport, az új életforma győzelmének (...), a népi demokratikus országok igazi szószólójának" látta a magyar diadalt. "Amikor a bolgár dolgozók a rádióból megtudták az eredményt, lelkes hurrá és bravó felkiáltásokban törtek ki. A Bulgáriában vendégszereplő moszkvai Szpartak és több bolgár labdarúgócsapat csoportosan, tolmács segítségével hallgatta a helyszíni közvetítést" - írta a magyar pártlap november 27-én. (MTI)